Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-09-04

segítenék, de sőt annak elérésében gátolják. Az egyházi házasság által nem egy esetben megtámadtatik az erkölcsiség, a vallás, s világi dolgokban uralomra törekszik az egyház. Ha az eddig elmondottakat meggondoljuk, valóban csudálkoznunk kell a felett, hogy az egyház a polgári házasságot mindenfelé fekete rémnek festi s hirdeti, s ellene harcra szállva még a méltatlanság és igazságtalanság fegyverét sem átallja használni. Nem üldöznie kellene az egyháznak a polgári házasságot, hanem inkább minden erejét meg kellene feszítenie, hogy ez intézmény mielőbb behozassák ; mert hiszen ez által az ö érdeke is előmozdíttatnék. Protestáns részről nem is mutatkozik oly nagy idegenkedés a polgári házasságtól, — a mi egyébiránt nagyon természetes dolog; mert midőn a protestáns egyház a válópereket világi bíróság elé utasítja, már elismerte, hogy a házassági kérdésekbe az államnak van beleszólása. Ha a házasságokat fel lehet bontania, miért ne volna szabad azokat meg is kötnie ? Sohasem mondta a protestáns egyház a házasságot szentségnek s ennélfogva egyedül öt illetőnek, söt hallottunk már protestáns részről ily nyilatkozatot: ,,— egyházunk a polgári házasság kérdésében ellenséges állást nem foglalhat el, söt inkább, ha az állam oly módon veszi kezébe a házasság rendezését, bogy a népélet emelésére és tisztultabb. fogalmak meggyökereztetésére jobban befoly, mint azon egyház hatósága alatt: készséggel teszi le az állam kezeibe sok századon át gyakorolt megbízatását , melynek mindenkor eleget tenni igyekezett.*

1 (Prot, egyházi és iskolai lap 1873, 32. szám.) Annál hevesebb ellenzésre talál a polgári házasság katholikus részről. Az ultrarnontánok nenv fogynak ki az alaptalan vádakból, miket a ,,pestises polgári házasságira zúdítanak, mely szcr'ntök a keresztyén ember lelkét kárhozatra juttatja. A mennyiben pedig ellenvetéseiket érvekül lehet tekinteni, azok következőkben öszpontosulnak : A házasság szentség, tehát az egyház kebeléből ki nem vehető. — Sokan azonban kétségbe vonják, hogy a házasság — a katholika egyház elvei szerint is szentség volna. En e tekintetben vitára nem kelhetek ; a kath. egyház papjainak legjobban kell tudniok, hogy vallásuk mit tart és mit nera tart szentségnek. Azonban épen a kath. egyház érdekében óhajtanám, hogy azoknak lenne igazuk, kik a házasságot szentségnek nem tekintik; mert ha a házasság szentség, ugy a katholicismus önmagával jön ellenmondásba. Ha ugyanis az egyház valamit szentségül elfogad, — úgy józan felfogás szerint — azzal élni nemcsak szabad, hanem kötelesség is. Es mit tesz a katholicismus ? A házasság szentsége mellett behozza a coelibatust; — tehát épen saját szolgáit tiltja el attól, hogy a szentséggel élhessenek. Fölemlítik, hogy a vallás örök igazságait az emberi szeszély porba nem döntheti, azokhoz szentségtörő kezekkel nyúlni nem szabad; mert isten rendelete, hogy ugy legyenek. Hiszen a kath. egyház vajmi sok külsőséget a vallás lényegébe vágónak mond, mit a keresztyén vallás kezdetben nem ismert. Ilyen már a házasság szentsége is. Az üdvözítő szájából senki sem hallotta, hogy ö valaha á házasságot szentségnek mondta volna. Valóban, ha közéletünkben körültekintünk, s látjuk ott a minden lépten-nyomon előforduló visszásságokat, méltán sóhajthatunk fel a haldokló Goethevei: „Mehr Lieht!" Felvilágosodás, mikor jön el a te országod?! Pap Kálmán. . Még egy utolsó válasz. Szerkesztő ur! Megengedi, hogy Halasi úrral való nyomorult csetepatémat illetőleg', még néhány, részemről az utolsó sorok számára, becses lapjában egy igen csekély helyet igénybe vehessek. Csak rövid lesz, a mit mondok ; mert épen nem szándékozom tovább is vitában állani valakivel, ki hazugságon éá durvaságon kívül alig ismer egyebet. Hisz a mi a megítélést illeti, megítéli kiki maga magát. — Halasi úr is megmutatta utolsó cikkében, mily jó magyar és tan férfiú, midőn a „kifejtő" alak helyett a „felfejtő" alakot alkalmazta. A tisztelt tanár (?) úrnak csak azt tanácsolnám, hogy tanuljon előbb még egy kevés padagogiát, azután ítéljen meg vizsgálatokat. Minden egyszerű paraszt tud drasticusan beszélni és drasticus adatokat szolgáltatni; — miért, ne tudná tehát ezt Halasi úr? Amint azonban minden intelligens ember kerülné az előbbivel a vitatkozást vagy perlekedést, épen úgy fogom én azt tenni IX. úrral. Ha tehát tetszik H. úrnak, úgy még tovább is gazdagíthatja ama dras ti cusa b b adatokkal a magyar irodalmat. En részemről fölöslegesnek tartandom a további válaszolást, talán azért, mivel H. úrral való vitatkozási viszketeg annyira bánt.*) Schor Ármin. Gazciászat. Salicylsav a borászatban. Kolbe Hermán lipcsei és Dr. Neubauer wiesbadeni tanároknak a vegyészetben tett tanulmányaik és kísérleteik folytán, a carbolsavnak egy tömecs szénsavval erö'sbitése után, előállott a salicylsav, mely nevét a fűzfák (Salix) kérgében előforduló salicyn-anyagtól nyerte, — ize édessavanykás és összehúzó. E salicylsavnak különböző betegségekben gyógyereje már bepróbáltatott, és igazolva van, hogy a genyes sebek bííze ellen, amputatiók, diphterisek, kolerás és himlös betegségekben, lábizzadtság, szájból jövő szag ellen sikerrel lehet használni. Italok s ételek eltartására kitünö szolgálatot tesz. Igy általa a .sör, ivóvíz, bedörzsöli vagy benne megmosott hús nyári melegben is heteken át, rothadás nélkül s használható állapotban marad. Üvegben párolt gyümölcsök fölszínére a salicylsav (5 gramm, 20 gramm szeszszel) oldatból csepegtetvén s ugy bekötvén, biztosan évekig tartható. A salicylsav különösen a borászatban van hivatva nagyobb elterjedésre, általánosabb használatra, mivel a penészképzödést tökéletesen megakadályozza. Eddig használtuk a bor tisztántartására a kénezést, de azon nehézséggel^ *) Ezzel a lapunkban kelt vitát befejezettnek tekintjük és kérjük a basználhnló tollakat másként érvényesíteni. Szerk. *3C>