Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-09-04
hogy időnként újítani kellett; mivel a kénessav lassanként a levegő élenyével érintkezve kénsavvá lett, ennek pedig penészképzödést akadályozó hatása már elveszett, E mellett az igy alakult kénsav a bor savtartalmát is szaporítja. A ealícylsav változatlan jelenléte által folyvást gátolja a penészképzödést, a nélkül, hogy a bort érési folyamában háborgatná. A legújabban tett kísérletek a borban történő ecetképződés (mycoderma aceti) tekintetében is azon nevezetes fölfedezést hozták elö, hogy 9.5 szesztartalmú és 6.7% savas, 1000 liter borba eresztett 250 gramm salicylsav biztosít az ccetképzödés ellen is. Most már bizonyos, hogy a salicylsavat sikerrel lehej. használni 1. az új, még nyugalomba nem jött boroknak j utóerjedésük befejezésére és igy szállíthatóvá tételére, — 2. utóerjedésbe jött idősb boroknak lecsendesítésére, 3. huzaniosb időn át csapon nyugvó boroknak a borvirág és ecetesedéstöl megóvására, — és 4. a penésztől szenvedett hordóknak tiszta borok befogadására alkalmassá tételére. A salicylsav szilárd alakban kapható és vagy forró vizben, vagy még inkább 80 fokos szeszben olvasztható fel. Száz gramm salicylsav nyugodtan tartja a nyogalomban levő 1000 liter (17 akó, 26 ittze) bort, — 800 gramm lecsillapítja a teljes erjedő pesgésben levő 1000 liter mustot, és 400 gramm megsemmíti a törkölyből eredt egy éves, tiszta, 1000 liter bornak penész képződését. A vegyészileg tiszta, poralakú salicylsav ára latonként (17 gramm) 36 kr. vámfontja (fél kilogramm vagy 500 gramm) 10 frt. Károlyi. Pápai törvényszéki csarnok. Árverések. Szeptember 4-én Gulyás István ellen ingóságra B. Győrött, — 7-én Böröczky Sándor és neje ellen ingóságra és az a. teveli 881. számú telekjkönyvben A f 1. sor 567. h. z. szám alatt foglalt házból jutalékukra A. Tevelen. — 10-én Fáczán Márton ellen ingóságra és a csóti 99. sz. telekjkönyvben foglalt ingatlanokra Csóton. oo mm . Optimismus és pessiraismus. (Dcvccscrilől). •(10. Folytatás). Oh! Halál, te nagy kérdésjel, melyre még nem felele sem idő, sem bölcseség — mondja koszorús költőnk: Petőfi. A „halál az, mely az individuális éltet befejezi; nagy határ, mely a létet és nem-létet egymástól elválasztja. A Lethe folyama — mint a görögök költői képzelete elöállítá — melyen keresztül menvén, mindent egyszerre elfelejtünk, — az öröm és fájdalom ennek országában teljesen ismeretlenek levén. A megsemmisülés gondolata az, melyről az ember visszariad cs megborzad. Pedig hisz az csak természetes folyama a dolog rendjének, hogy a kis lámpa, melynek olaja elégett — kialudjék. Hogy az inga, melynek ingásai folytonosan kisebbednek, egyszer megálljon. „Már a régiek utaltak arra — mondja Dühring — hogy a csupa nem-lét semmi baj nem volna, S ha a halál nem volna egyéb, mint az életnek hiánya — ugy nem sokat törődnénk mi azzal, nem lenne az sem a félelemnek, sem a reménynek tárgya. Ugyanazon közönyösség, melylyei mi a nem-létet az élet előtt tekintjük — illenék hozzánk, tekintve az élet utáni nem-létet is. A félelem árnyékot vet a síron túlra is ..., de épen a bölcsészeinek feladata a csalvélemény eloszlatni, melyet az életnek érzelmei a fölött terjesztenek, a mi többé nem élet már.'* A halál — vagyis az egyéni életnek természetes vége —- általában, mint egy nagy megoldhatatlan rejtély, szokott előállíttatni. És ez igen sajátságos azért, mert a kezdet és vég egyformán rejtélyes és-mégis az emberek egyiket, a kezdetét -- a születést — megszokták már természetes megmagyarázható dolognak tartani, míg a vég, a halál gondolatánál, a nagy kérdésjelnél bevallja ismeretének, tudományának elégtelenségét a bölcs is. Es ezen körülményt igen ügyesen zsákmányolták ki a különféle vallások is, úgy a többek között a Jézus által alapított is, a mennyiben a halál által és után még egy más világba lépünk, hol reánk üdv vagy kárhozat várakozik, ahhoz képest, a mint e földi életben magunkat viseltük. Nem tagadom, hogy e tannak — a durva, tudatlan tömegre, ennek fékentartására befolyása és haszna volt, de határozottan el kell ítélnem azon morált, melynek alaptétele az, hogy azért kell jónak lenni, mert úgy jutalmazva, és ellen esetben büntetve leszünk, és nem a jót önmagáért akarni és tenni. Az alany, az individum az, a mi a halálban megsemmisíttetik, ugyanaz, mely egykor nem volt s lett, ugyanaz a változás örök törvénye szerint megszűnik, mert hisz a lét és nem-lét fogalmai clválaszthatlanok. „Az életnek meg vannak a maga kínjai, — s a halál, melyet kiállani kell, sem foglal magában nagyobb szenvedést. És valójában, az egy csudálatos ellenmondás volna, hogy a ki mélyen metsző fájdalmakat már keresztül élt, ha az az utolsó küzdés vonaglásai nál visszarettenne. A halál borzasztó csak azon háttér által lesz, a mit az emberek annak adnak. És miként a szerelemnek meg van a maga boldogító álom-világa, ép ugy a félelem is megteremti a maga pokoli képzeletbeli birodalmát. Miként az együgyű gyermeket könnyű lesz megijeszteni, ép úgy az együgyű embert a saját visióinak borzalmai által. „A halál jelentősége mindig a szerint megítélendő, a mit az megsemmisített. Ha az ifju hal meg, ugy eltűnik a még alig megkísértett életnek minden kelleme, — ha a férfi, úgy ö, rendesen munkájától és félben lévő vállalataitól szakíttatik erőszakosan el. S tulajdonkép nem is a halál, ha-