Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-07-31

áf>8 óhajtja tudni mi lesz az emberből élete után. E nagy kérdésre az úr feleli neki : ,,Ne kérd tovább a titkot Mit jótékonyan takart el istenkéz Vágyó szemedtől. Ha látnád, hogy túl örök idö vár, Nem volna erény, hogy itt szenvedj többé, Ha látnád, hogy mulékonyan pihen Csak lelke itt. Ha látnád, a por lelkedet feliszsza Mi sarkantyúzna nagy eszmék miatt Hogy a múló perc élvéről lemondj. Mig most jövőd ködön csillogva át, Emel majd a végetlen érzete S ha annak elragadna büszkesége, Fog korlátozni az arasztnyi lét Es biztosítva áll nagyság és erény. A menyire a lét legnagyobb kérdése a költő és bölcsész által megoldható, annyiban erre a szerző megfelelt. Tovább „repülni" anynyi, mint „leszédülni'-' magasságáról a tetőnek. A politikai téren szemközt lehetne állítani Kosuthot — Sz^cTíc7iyivcl7ál^aztl^ÍnTirz Optimismus, az az erő túlbecsülés, emezt mint a pessimismus képviselőjét. Ellehetne mondani, hogy Kossuth tán épen azért volt oly nagy hatással az országra, tán azért ragadta magával a nemzetét, mert K, jelleme a magyar faj prototypusa, teljes hü kifejezése minden árny és fényoldalával. A magyar faj szinte hajlandó optimismusra. Kossuth politikájától várta a nemzet többsége üdvét, de csak késő kiábrándulás lett a nagy várakozásnak eredménye. — A másik irány talán találhatott volna megnyugvást a történtekben ; mert hisz az ö előrelátásai igazolák azt; de nem talált, a mély bánat nemzete sorsa fölött megtörte a nagy próféta lelkét. Bármenyire csábító legyen is azonban e két iránynak — melyek körül mint pólusok körül még a magyar politika soká fog forogni—öszszehasonlitása, mi mégis mellőzzük azt, mellőzzük először azért, mivel e két iránynak kellő méltatása — cikkünknek céljától meszszebbre vezetne ; de azért is, mert e két irány fölötti bírálatra a mai nemzedék még nem eléggé nyugodt és elfogulatlan ; majd ha az eseményektől több, mint egy arasztnyi idö választ el bennünket s nem állunk anynyira a pillanat közvetlen benyomása, hatása alatt — akkor lesz helye aféle fejtegetéseknek. Ezzel általános ismertetését a világnézeteknek befejezvén , még egy pár cikkben kifejtem azon nézpon tokát, melyeknek méltatása felvett theinánk keretébe illik, vág. (Folytatjuk). AZ ÉX LIOLKKM. int li gondoljátok, nem olyan a lelkem , — Letörhető ága a fiatal Iának. Az én lelkem vihar-edzett fa, a melyen Gondolatai, c szilaj .sasok, járnak. Jlajta, minden ág ollyan messze nyul ott ki, Árnyékot adó a boldog- szerelemnek, Mig virágok közölt e legszentebb érzés, A barátság játszik, mint valami gyermek. Fájdalmak is lakják, égető jajdulniuk, Iis ez nem oly épen nagyon ritka nála; Hanem lecsöndesül s oltárrá les'/, melyen "A sziv békéjének zöldcl olajága. Tud szeretni forrón, a bogy sziv csak képes, Tud gyűlölni, a bogy más sziv nem is tud tán. . Majd enyelgő szellő a lombok között, majd Mindent elpusztító, elemésztő orkán. »S még is, bár a lelkem ilyen, mindazáltal, Tudnál e szeretni, a bogy cu szeretlek . . . ? Jer, a te kedvedért e viharos lélek Leltet egyidőre porba, játszó gyermek .... Petites G. Aladár. Mire gondolkodni kezdünk. Hcszé-lv. — Irta: Zoltay. (\7. Folytatás). — Na, csakhogy már jön ! kiáltott az érdemes pék, azt JiUteni, a consulnál marad ebéden ; a leves az asztalon van, csak tessék követni engem — s sietett előre vendéget kéznél bevezetve. A pék beválta Ígéretét, az ebéd ugyancsak magyaros volt ; a pörkölt hust ugy megtalálta paprikázni, hogy az evők szemeiből könyek is peregtek. Perzse ö már elszokott a paprikás ételektől. Ebéd után Aladár a várost tekintette megj tegnap egész nap aludt, kiállott fáradalmai után, s igy csak ma volt alkalma kissé körültekinteni a városban. Kóborlása közben egy kávéházhoz jutott. Az ablakon benézve, látta a vendégeket újságot olvasni. Ekkor jutott eszébe, hogy ö másfélév óta újságot nem olvasott, s igy mit sem tud a világ állásáról. Gyorean lépett tehát bc a kávéházba s a legközelebb fekvő hírlapot olvasni kezdé. A hirlapok azon időben televoltak az amerikai polgárháború híreivel. Aladárt meglepték e hírek ; Ő a háború kitöréséről mit sem tudott; nem volt ugyan előtte ismeretlen azon viszály, melly az északi és déli államok között a rabszolga kérdés miatt kitört, de hogy e viszály kiegyenlítése végett a kardhoz nyúltak — csak most esett tudomására. Európai szempontból, a felvetett kérdés megoldásához nem tett volna szükséges a fegyver, vagy is inkább maga a kérdés oly csekély jelentőséggel birt, a mely nem érdemelte meg a harci lobogók szétbontását. Megengedhető e a rabszolgatartás és kereskedés ? e kérdés miatt ugyan Europa egyik hatalmassága nem kötött volna a másikba bele, ki véletlenül a kérdésben más nézetben van, mint ö. Európában sokkal fontosabb okok miatt üzenik a háborút; személyes érdekek, az irányadó körök