Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-05-29

nemű növények szárainak nem csak hajlékonyságot, hanem fényt is kölcsönöz s ez okozza, hogy a homokos —• kovasavas— helyen hosszas esőzés alkalmával sem igen dűl meg a legkövérebb gabona is. A bambus nádban 71% kovasav levén leverödve, az oly kcménynyé lesz, hogy darabjai acéllal ütve szikráznak. Az ércek képezik a növények éghetlen tevő részeit, melyek csak mint sók a vizben feloldva válhatnak a növények táp anyagaivá. A hamany a haméleges növényeknek, mint burgonya és répa félék, lényeges tevő részét teszi, az iparműben pedig mint növény-hamu az üveggyártás — és szappan főzésnél — hamuzsir alakjában — főszerepet játszik, A szikeny a szikes, mészcny a meszes, a kesreny legtöbbször a keserű, a timany az agyagos növényekben fordul elő ; a vas, eseleny, réz és horgany a többi fémsókkal egyes növényekben; az ólom és ezüst pedig a tenger gyönyörű növényeiben található. A növények vegytevörészeiröl mondottakból átláthatjuk, hogy ha valamely növényt sikerrel akarunk tenyészteni, akkor a talajnak a/, ahoz megkívántató anyagot kell tartalmaznia, mert Icüiorrben minden fáracrozásiTOk—meghíusuL—— Innen van, hogy az ős erővel bíró földben a növények az első években buján tenyésznek; miután pedig a terméssel a tevő anyagot elhordiuk s illő trágyában termőföldeinkre vissza nem vittük, nem csak gyümölcsöt — magot nem fognak hozni növényeink, hanem maguk is egészen kivesznek. De láthattuk azt is, hogy nem mindig az úgynevezett trágya adja meg a termő erőt, hanem egyéb más anyagok is; igy például az agyagos földet, hogy meg ne dűljön benne esős időben a buja, de gyenge szárú növény: homokkal kell keverni. Legelőször is tehát, mielőtt a földet növény termesztésre használni akarnók, annak vegytcvÖrészeit kell megismernünk s akkor bele a hozzá illő növény magvakat vetnünk s igy kedvező időjárással dús aratást remélhetünk A növény hamvak táblás átnézetéből csak a közönséges búzát jegyzem itt föl, mely szerint a buza-szem hamvában van 25,90 rész haméleg, 0,44.szikéleg — konyhasó, 1,92 mész 6,27 keseréleg, 5,37 kova — kénsav. 60,39 vilsav és 1,33 vas éieg, a buza szalma hamvában pedig -találtatik 9,00 rész haméleg — szikéleg 0,56konyhasó, 8,50 mész, 5,00 keseréleg 67,60 kova 3,l0 vilsav és 1,00 vaséleg. % , Miután bemutattam az elemeket, melyekből a növényvilág minden egyede áll; hátra volna még elmondani, hogy miként lesz azon életmütlen anyagokból életmüves lény : növény. De ezen utunkban egy fi.:om sejt-fal. egy puszta szemmel alig látható hártya áll ellen, mely eddig a legélesebb eszű természet-búvár előtt is elrejtette az élet titkát. Annyi?a azonban már még is haladt az emberi szellem, hogy biztosan állíthatja, miszerint a növény tápjaiban, melyeket a növény a. viz, szénsav és könlegegben (.Amonniak), illő melegség és világosság közreműködése folytán vesz fel, az élet már csak felébresztésre vár s hogy a növény-sejt hártya-falának külső fele még élettelen, de már a belső, élő, 'mely a beszívott nedvet is élővé teszi. E határon tul menni még nem engedtetett, minden igyekezete mellett is, az embernek. _ A végelemzés utján az is tökéletesen meg lett határozva, hogy az élö növény nedvében épen azon anyagok vannak, mint a még be nem vett növény tápban; de azt csak a növény tudja készítni saját egyede számára s a vegyész ugyan azon elemek egyesítése által nem. Hogy mikép fejlődik ki már a növény-mag első elemsejtjéből a leendő növény, az még mélyebb titok; mert azt fölvenni, hogy már az clemsejtben benne van a parányi növény, mit némely természetbúvárok állítottak, ez ha csak igen gyengéden nevezzük is — képtelenség. A növényvilág végtelen mezején tett igen rövid utániban ezennel megállok, s ha általános ismertetésemmel csak legkisebb élvezetet vagy épen hasznot is eszközölhettem : ugy célomat elértem. Vali Ferenc. íi ILY LALA HA. feselő bimbón ül az életerő —, Mint villanytelepben, a szivben hév lángol, Feselő bimbóval játszik lanyha szellő S a nap koszorút fon rája fénysugárból: Bimbó volt életed s rajta ienykoszoru A remény, mely megtört s örök éjbe borul. Elmégysz? El kell menned, hisz nincs akaratod, Mely mozgassa erőd. Szived minden szála Megszűnt fellobogni; hiába akarod Annak dobbanása örökre megálla. Halál bús szelétől szived gyors patakja, Mely annyi reményt vitt, megtört, kiapada. Nem vezet folyása virágoknak kertjén, — Ajka az örömnek hangjával nem cseveg — Megszakadt futásod ifjú pályád felén —; Kád borul az élet s fájdalmán kesereg. Könyök árja tör fel nekem is szemembe S le-lefut, mert vonja fájdalomnak terhe. Égető könypatak —, szivünk drága gyöngye, Midőn megzokogjuk a virágos reményt, Tudsz-e adni vigaszt, óh mondjad, hogy tudsz-e? Midőn megállunk itt, a halálnak révén: Szivünk cl-elszorul, lelkünk sóhajjá váll Elíünt szellemével fel az istenhez száll. Ez elszorult sóhaj felemelő szárnya, Mely a világűrben az istent keresi, Hitünk mélységének reppenő imája, Meiy a bút s fájdalmat győztesen leveri — istenem hatalmas erőddel ez imát Vezesd trónusodhoz világaidon át! Zalai.