Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-01-16

A magyarországi zongora gyári-ipar állapotáról. Beregszászy Lajostól. (ZcriPizeli Lapok-után). A budapesti kereskedelmi és iparkamarának 1874 évi július hó 0-én kelt és hozzám intézett azon felszólítása, melyben a hazai zongora-készítés múltja és jelen állásának, gyártási erejének, gyarapodásának és hanyatlásának adatokkal való megvilágítására kér fel, — csak részemről már vég tervezett kívánalommal találkozott Hogy e feladatnak minél kimerítőbben felelhessek meg, negyven éven át húzódott történeti és statistikai kimutatásba kell bocsátkoznom. Az 1825-dik évtől 1848-dik évig, Magyarországon folytonosan 20-25 zongora-készítő létezett, s -némelyik cég oly kitűnő tevékenységgel és sikerrel működött, hogy az akkori idökorhoz mérve, bármely külföldi készítménynyel is bátran kiállotta a versenyt. 1S18-tól l838-ig az első helyen állott D rü n n e r K árol, Pesten, kí is időszakonként 8 — 12 segédet foglalkoztatván, évenként 30—40 zongorát készített; ugyanez időközben működött Pesten Schwab Konrád hazánk egyike legtevékenyebb zongora-készítője, ki nem annyira a hang poszisát, mint inkább a zongora-technika kiképzését szorgalmazta; az ö készítményeiben meg volt a soliditas, és találmányai is mutatják, hogy gondolkodó fő volt s bizonyos cél felé törekedett s mint ilyen nem utánzott senkit, a mi elegendő arra, hogy becsüléssel emlékezzünk munkálkodásáról; Schwab 8—10 segéddel évenként 30—35 zongorát készített. Vele egy korban létezett Z o b e 1 Ferenc, ki G—8—10 segéddel évenként 15 — 20 darab zongorát készített; ugyanezen időben működtek még Pesten Habersb e r g e r, A u g u s t i n, L e h n e r, Stock, Bredel, Focht, W o 1 ff, S a i 1 e r. — Budán pedig Platter és Stróbel, kik egyenként 8 —10—15 darab zongorát készítettek. 1823-tól 1859-ig egyike volt a legismertebb zongorakészítőknek Schmidt Károly, Pozsonyban; mint szakember tisztelettel emelek kalapot e cég működése előtt, mely bátran párhuzamba tehető az az időbeli bécsi Graff Konráddal. Schmidt Károly neve nemcsak Magyarországon és Ausztriában, hanem, az akkori korlátolt közlekedési viszonyok dacára, Európaszerte elismerést vivott ki magának; az ilyen cég kiérdemelte a nemzet méltó elismerését, és érdemes arra, hogy mikor iparról vau szó, tisztelettel emlékezzünk róla. Ez a cég 32 év alatt összesen mintegy 1300 darab zongorát készített, s ezekből sok külföldre is került; szorgalmas és eredmény teljes pályáját 1859-ben fejezte bea mióta fia, szintén Schmidt Károly, viszi az üzletet Pozsonyban, s több évi, külföldön szerzett tapasztalatok alapján, a mostani előrehaladt rendszer szerint készíti zongoráit. De fájdalom! az általam alább kifejtendő okok miatt, sokkal kisebb mérvbep, mint az atyja. Temesvárott P a p p G á b o r, Debrecenben R á t s k y Szalowszky és Veres János, Pécsett H aj l i n g e r dolgoztak, s éyenként — változva — 8 — 10 — 15 darab zongorát készítettek. 1830-tól 1848-ig voltak Pesten Pachl, Seiler és Péter V e n d e 1 i n, kik közül Seiler évenként körülbelöl 40 darab zongorát készített, s az. idöbeq az ö cége ís szép elismerést vivott ki magának és hangszerei keresettek voltak : Pachl évenként 30 darab zongorát készített, Péter Vendelin pedig 15 — 20 darabot. Az 1844-dík évben keletkezett a C h m e 1 és Zobel Káról cég, mely évenként 1848-ig 18 — 20 darab zongorát készített. Az 1846-ik évben kezdtem én el Pesten a zongora készítést, 1847-ben B a 1 a s s o v i t s és W e i s z ^most F eher János); e két utóbbi 1848-ig évenként 5 — 10 darab zongorát készitett. Ez adatokból tehát tényleg bebizonyul, hogy 1848-ig mintegy 20 — 25 zongora készítő volt Magyarorszógon, kik összesen 250 — 300 darab zongorát készítettek s az akkori igényekhez képest Magyarországon körülbelöl 600 darab zongora szükségéltetvén, annak fele hazai készítménynyci volt fedezve ; mig ma, midőn a zongora alig elég a szükséglet fedezésérc, — az én gyáromon kivül, hol 50 — 00, legfeljebb 70 zongora készül évenként, s a pozsonyi Schmidt Károlyon kívül, ki évenként alig 10—15 zongorát készít, nincsen zongora-készítő*), s igy ma a szükségletnek alig huszadrésze van hazai készítménynyel fedezve. Hogy miben rejlik ez iparág nemcsak hanyatlásának, hanem úgyszólván végpusztulásának oka, arra választ és felvilágosítást adni igen egyszerű és kézzelfogható. (Folytatjuk). Az ipar köréből. A „pápai általános ipartársulat" féléves fennállása után ma tartotta első rendes közgyűlését. — Tárgyai és intézkedései a következük voltak, u. in. 1. A választmányi ülések jegyzőkönyveinek felolvasása. 2. A számvevő bizottság megvizsgált számadásának felolvasása. — E szerént az eddigi bevétel tett 243 ftot, a kiadás pedig 198 ftot, s igy készpénz maradvány 44 ft mely összeg gyümölcsözés végett a takarékpénztárba betétetni határoztatott. A tagsági hátralékok összege 48 ft. 3. A közgyűlés felfogva a társulati tagoknál lévő tanoncok érdekét — s belátva azt, mikép alig van ipar-ág, — melynek elsajátításánál a rajzolásban jártasság előnyül nern szolgálna, — V. G. rajztanár úrral akkép egyezkedett, hogy a f. 1875-ik évre tanoncainak hetenként két órai oktatásáért 50 forintot fizetend. — Egyúttal tanfelügyelő ur Ő Nga. megkerestetni határoztatott annak megengedése végett, hogy a téli hónapokban, — tanoncaink az ismétlésre rendelt délutánni órákat a rajz iskolában tölthessék el. 4. Az önsegélyezés elvéből indulva ki, de más részről, nehogy a beteg segédek akár a munkaadók, akár a hatóság terhére váljanak, — határozattá lön, hogy minden segéd hetenként 4 krt. tartozik fizetni gyógyítási célokra. — Ezen krajcárokat a munkaadó köteles lefogni az illetőtől, s azt havonként egy c célra külön rendelt pénztárnoknak átadni; ki erről rendes számadást vezetend, mely számadás a segédek előtt is mindenkor nyitva leend. Több apróbb ügyek elintézése a választmányra bízatott. Pápa, 1875 jan. G. ' a titkár. *) Feledi cikkezünk a győri Bruck Gézát is, kinek a legközelebbi győri kiállításon szép zongorái voltak felmutatva. Szcrk.