Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-05-15

e lelkesedés gyujtá lángra a népnek vallásos érzelmeit: e lelkesedés, mely nélkül a keresztyénség leheléit volna egy kisded szekta, egy nszó sziget a történelem hullámzó tengerén; de világvallássá, a letiport népmilliók fénylő reménycsillagává bizonyára nem leheléit volna soha sem. Hogy ellerjetlelt s él a kereszlyénvallás ma is, hogy az emberi szellemvilág mozgalmaiban a vezér-szerepet viszi, hogy a kultúra, az emb

eri művelődés és haladás terein az ő kezében leng a vezérlobogó; mind ezt az első pünköst hithöseinek, az általok megkisérlett bátor kezdeményezésnek tulaj doni Iha tj uk. Nagy szerencséje embernemünknek, hogy az első pünköst bátor kezdeményezői a keresztyénség társadalmi alakulásának roppant horderejét belátták s jókor felfogták, hogy az emberi lélek hosszabb vágyai, reményei csak társadalmi uton létesíthetők, valósíthatók meg. Magasan fénylik még ma is a hit hősiesség azon ragyogó csillaga, melynek fényénél az első egyház^alapílói tisztán belálhaták magasztos hivatásukat

v

._a_ nagy célt, mely felé törekedniök kell, ha azt akarják hogy a keresztyénség elvei és eszméi megvalósuljanak s azok szellemében újraszülessék a világ. Átalakuljanak az emberiségnek mind valláserkölcsi, mind polgári s társadalmi viszonyai. Példát vehetünk mi is az első pünköst hilbajnokaitól, és megtanulhatjuk, hogy mire képes a valódi ügybuzgalom s lelkesedés; micsoda müveket, micsoda intézményeket képes alkotni és léire hozni a társadalmi kapcsolatok által összeforrasztott népeknek egyesült ereje és buzgósága. Az első pünköst világténye, az első egyház megalakulása harsányan hirdeti, hogy a társadalomban élő népek bátorsága, egyesült ereje és munkássága csudákat képes művelni. Nem azon bátorság és elszántság ez, melyet az ambitió, sokszor a gög, sértett hiúság szokott előhozni legtöbb emberben, bár az ily egyéni ambilio szülle bátorság és elszántság is lehet szép, megkapó és tiszteletreméltó; például, midőn a Cinna és Marius féle polgárháborúban Octavius consul még barátai kérésére sem menekült az ellenség elöl, sőt barátai felszór lításáraígy felelt: „En hazámat, mint annak igazgatója, csak halálommal hagyhatom el! Midőn consuli székében ült díszöltönyében és látta hogy már gyors léptekkel közelget az ellenség, s barátai ismét kérték, hogy meneküljön egy készen álló lovon; de ö se helyéből nem mozdult, se színében meg nem változott, hanem Censorinust nyugodtan bevárta és ez neki fejét vette: ki ne hajolna meg tiszteletiéi még mais a bátorság, az; igaz honszerelem s elszántság ily fénylő példája előtt. Az is megható vala, midőn Antigonus macedóniai király Görögországot megtámadta s a Gallograecusok hatalmasan védték magukat; voltak ugyan, a kik intették őket, hogy a sok vért ne ontsák ki hiába akkor, táborukat, összes haderejüket ne tegyék kockára, minthogy biztos menhelyre visszavonulhatnak. De ők inkább elhullanak feleségeikkel, gyermekeikkel, mint menekülés által az ellenséget félénkségök vagy gyávaságukról győzték yolna meg. Mondjuk szép, megható példái mindezek az egyéni vitézségnek, bátorságnak, elszántságnak; de egészen másnemű volt azon bátorság, vitézség és lelkesedés, mely az első pünköst— ben a tanítványoknak és az ünneplő sokaságnak kebelét áthatotta, s a keresztyénség társadalmi szervezetében azon világboldogító elvek és eszmék valósulását, elvégre győzedelmet biztosította, melyek két ezredév óta mozgatják a civilizáció gépezetének kerekeit. Magyarország társadalmi életének folyamában is voltak immár fényes és meghaló mozzanatok, melyek méltó örömmel és reménynyel töltik el keblünket a j ö— vendö iránt; de őszintén meg keli vallanunk, hogy népünk társadalmi közszelleme még nem érte el mindeddig azon magaslatot, a társadalmi érdekegység, az érdeklődés azon mérvét, fokát, mely napjainkban a biztos fejlődés és haladás elengedhellen fellétele szokott lenni. Még sok a teendőnk, még sok munka vár ránk, ha társadalmi viszonyaink korszerű átalakítása állal a— karjuk nemzetünk jövőjét, hazánk államiságai, függetlenségét, boldogságát biztosítani. — Mindenek felett pedig az első pünköst Minőseinek erejére, bátorságára van szükségünk, ha a mult idők mulasztásait helyre pótolni, hazánkat^ a kultúrnépek s államok szép koszorújába beilleszteni akarjuk. — Szálljon meg hát bennünket a bátor kezdeményezés lelke; el a ferde forgalmakkal; félre az önzés s közönyösség szellemével. Audaces fortuna hivat timidosque repellit; igy a magyar társadalom nem volt, hanem lesz. — Boldog ünnepel! Pereszlényi János, AZ ÉN HIBÁM. Van én bennem elég- hiba, Mert hisz gyarló a föld fia; De legnagyobb hibám nekem, Hogy elragad a szerelem. Hányszor szóltam a szivemhez: Ebből jó ügy soha sem lesz;