Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-05-01

reményeit majdnem teljesen megsemmitik. A közelebbi evek egymás után rendesen megíosztottak a kora tavasszal ébredt és táplált reményeinknek a nyáron valósulása és élvezésétől. A lefolyt hét elején is IVeaumur szerint 0—1 fok közt változott a hideg, mely ugyan kárt még nem okozott és az idő most már enyhére változott: mégis elbizakodva még nem lehetünk, mert több jelek, í'öleg pedig a stajeri havasok megrakott hótetői, májusi fagyra engednek következtetni. A müveit külföld már több évek óta foglalkozik azon kérdéssel, miként lehetne szellőinket s gyümölcsfáinkat az ily pusztító késői utófagyok ellen oltalmazni? Ugy hisszük tehát, hogy e lapok olvasói is szívesen veendik, ha nem is a. kutatások lefolyását és a fagy elméletét adjuk egész terjedelmében most, mint inkább csak az óvás módját, melyre az előkészületeket megtenni, nagyon itt van az ideje. — Majd más alkalommal lesz talán terünk ezen ügyet egészen fölkarolni és megismertetni. A kik mégis bővebb fölvilágosítást óhajtanának c tárgyban szerezni maguknak, utasítjuk a Természettudományi közlöny V

r

ll. 66. füzetére. Nálunk a tavaszi ulólagyok többnyire páruapi erős hüs északnvugotí légáramlat után szoktak bekövetkezni, — a legtöbbször egyizben, máskor egymásután két s három nap is. A légáramlat fölszedi a föld nedvességét, éleszti a növények kipárolgását, a levegőt áthűti, a növény külső sejtjeiben levő nedv megfagy. E kipárolgást kell tehát megakadályoznunk, a föld meleg-kisugárzásának a visszaverctését előmozdítanunk, hogy szőllőink és gyümölcsfáink mentve legyenek. Legkönnyebben tehetjük ezt mesterséges füstfelleg előidézése által, — és legbiztosabban, ha összefogva több holdnyi területen egyszerre eszközöljük azt. A füstfelleg előállítása igy történik. Mihelyst a tőke kihajt, fáink kivirágozni kezdenek, a földön helyezünk el 1 'A-S liter tartalmú, nagy s mély lányéihoz hasonló, pléhcsészéket, 10 méter (a'h öQ hossz- cs 5 méter (2*;

3 öf) szélességű távolban. Megtöltjük 7* liter (1 itec) kátrányolajjal, s befödjük, hogy cső nedv beléjük ne essék. Estvénkéut a hévmérőt. megnézzük, és ha 56°-on R. találjuk, vigyázni fogunk, reggelre a hévmérő rendesen 6 fokot Ii. esik s igy könnyen fagytól tárhatunk. IIa virradóra 2 órakor a hévmerő 3 fokot mutat Kcanmur szerint (4 fok Celsius} hozzáfogunk a munkához, inert a fagy tavasszal rendeseu reggel 4'/

2 órakor szokott jönni. Minden 10 csésze mellé áll egy ember, a takarókat leszedi és a csészék tartalmát meggyűjíja. A kátrányos olaj kissé nehezen gyullad meg, ezért a gyújtáshoz 5—8 centiméter (2—3 hüvelyk) hosszú és 1—2 centim. —

s

/

4 hüvelyk vastag szalmacsutakot, vagy gépolajba mártott tenyérnyi nagyságú pamutrongyot kell használnunk, miket a munkás magával visz kosárban. A kézben hordott lámpánál ezek meggyújtatván, a csészékbe dobatnak, — hol a kátrány gyorsan fölhevülvén, pár perc alatt füstölögve meggyullad. így fél óra alatt, ügyes ember, 10 csészét gyulásra és égésre hozhat. Az a fő most már, hogy a fagy ellen megvédeni szándékolt terület valóban füstfelhő által legyen borítva. A füst ugyan oly erővel fog fejlődni, hogy 100 lépés távolra nem látja egyik ember a másikat; de jöhet közbe egy kis légáramlat, és ez a felleget apróbb tömegekké szakgatja vagy épen odább s tovatolja. Ezen esetben kell a tüzek, az égő kátrány-csészék számát szaporítani, söt meg is kétszerezni,— különösen, ha véletlenül talán a hőmérséklet is tetemesen csökkent. A kátrány felületén, nehéz olaj természeténél fogva, gyakran lel órai égés után, sürü szenkéreg képződik, mely azután a a lángot eloltja. Ezért szükséges, hogy a munkás kezénél legyen egy hosszú fanyéllel ellátott vaskanál, melynek segélyével könnyen eltávolítsa ezen tisztátalanságot. — Ha a csészékből az olaj kiégett, újból föl kell azokat tölteni; mert még a nap (eljötte után is egy ideig fennkell a füstöt tartani, mig a területen kivül levő fagy is egészen föl nem enged. Nagyobb és nehezebb lüstfellcgct lehet előidézni akkor, ha venyigéből vagy rozséból nyalábokat készítünk, ezeket kátrányos nehéz olajba áztatjuk, és a földön megerősítve, meggyújtjuk. Ezen nyalábokat azután időnként kátránynyal és majd vízzel is leöntjük. Igy az égés lángnclküü* leend, — siirübb és nehezebb füstöt hoz elő, mely oly magasra nem emelkedik, mint a csészéknél, és a fogyás ellen is jobban

5 és biztosabban oltalmaz. Es a csészékben elfogyasztott kátráuyos olaj mennyiségének csak 2

/,-át fogja tenni. Ezen égő források legjobban és sűrűbben azon oldalon állítandók fel, honnan jön, vagy várható jövése a légáramlatnak. A füstölés hatását és költségeit jövő számunkban. NE HÁNTSD A KOLTOT. csárdában nem vagy te a legény ^ S a költő nem barangoló zenés'/, \ Ki hogyha néki pár garast vetél, ^ Nótáidat elhegedülni kész. Bár.bántsa a dal ,,jó ízlésedet", Nem lesz a költő még kezedbe' báb; Ebrudon őt azért ki nem veted, Ha bánt a hang, jó magad állj odább. Melyik halandó szabta volna meg A kis madárka epedő dalát? Ki iskolázza meg a bősz vihart, Mely a pusztákon zugva nyargal át? S határt szabnál tán a költő elé, Midőn epedve zengi érzetét, — Vagy bár a szenvedély szilaj keze Lantján a húrjkat szakilja szét?! Talán nem tetszik a szerelmi hang, 8 helyette vidám bordal kellene, Vagy elbeszélés, melyben vért iszik A szelíd hősök ádáz ellene? A képzelet nagyon szilaj liu, Orránál fogva nem vezetheted; Dalt nem teremthet semmi jó tanács, Ha nem tudsz adni egy kis — ihletet. Ne bántsd a költőt bármiként dalol, Jámbor tanácsod ugy is hasztalan; Mást nem dalolhat a te kedvedért, Mint a mi keble mélyén rejtve van. Nc dobj követ majd sírhalma fölé, Ha egykor örök álomra hajolt: Hisz nem hiu babérért küzde ő, Szent érzetének, magának dalolt! Pap Kálmán