Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-05-01

riadva, a mulasztást, hanyagságot, előítéletes ostobaságot^ nevetséges magánérdekeid föl tolását megrovás nélkül nem hagyva jelennek meg e vidéki lapok, 'S- működésük súlypontját egyedül az emberi human is mits és a szellemi felvilágosodás- magasztos ér dekeire helyezik: akkor betöltötték hivatásukat, megfeleltek a kellő várakozásnak. Hogy a vidéki lapoknak emez általános vonásokban rajzolt feladatát mennyiben közelítették meg a Pápai Lapok, megítélni t. olvasóinkra bízzuk. Magunk részéről mindenesetre határozottan kijelentjük, hogy eme hivatási átértettük és megközelíteni törekedtünk. E részben pedig, a társadalmi közügynek szolgálatában már „et voluisse sat est." Elöltünk és működésünkben határozó és szabályozó nem egyesek letszelgése, szeszélyes ötletei és különleges Ízlése volt, hanem a vidéki hírlapirodalom általános kö- vetélése, városunk és vidékének közérdekeIgaz, hogy célunk lói még messze vagyunk; de ennek oka nemcsak emberi közös gyarlóságunkban van, hanem egyfelől lapunknak úttörő pályafutásában, másfelöl az egy évi időköz rövidségében. Mindeneseire többet tehettünk volna, s jövőben többet lehelünk, ha városunk nagyszámú s kitűnő értelmisége szellemileg is közreműködik a helyi lapnak fennmaradásában. Ezen évforduló a Pápai Lapoknak valóban örömünnepe. Megmutatták dunántúli laptársainak, hogy köztök megállani bírnak, hogy a társadalom mozgató eszméit felfogták és mellettök komoran tudnak küzdeni; viszont azt is, hogy városunk és vidéke is halad a korszellemmel és a most már szükségesnek ismert helyi lap létezését, legalább a kiadói és nyomdai költségek fedezésével, gyámolítja. — A megkezdett és törött úton haladunk ezután is előre, munkálva városunk és vidéke javára, társadalmunk üdvére, a felvilágosítás s művelődés érdekében, — nem hagyva magunkat azoknak a sörös kancsók mellett huhogása által eltérítetni kitűzött célunktól s választott eszközeinktől, a kik jobbat teremteni nem tudnak. ^^^^ P. Szabó Káról. Pápa városára vonatkozó néhány szó, fi. A Tapolca folyamátÓL Városunk legnagyobb kincse: a Tapolca, melynek láttára, mintegy Önkénytelenül jutnak eszünkbe a költő szavai: „Udvöz légy áldás forrása \

tc & méltán; mert nincs környezetünkben olyan tárgy, mely több hasznot nyújtana mindnyájunknak inint, e kis folyam, mely azon kivül, hogy a folyamoknak csak jó tulajdonaival bir: soha ki nem önt, a legnagyobb szárazságban, is megtartja víztömegét, s alig van oly kemény hideg, mely csak egy napig is akadályozná működésében; városunk jólétét a legnagyobb mértékben mozdítja elő. Ered e reánk nézve annyira hasznos folyam a Bakony hegylánc mészkő sziklái medencéjéből, melyből, mig a rengeteg erdők védték a hegységek ormait és* lejtőit a kiszáradástól, sokkal több viz ömlött ki, mint most, midőn a nap hevére felszállnak azon vízpárák, melyeknek a medence vizét kellett volna egyenlő magasságban tartani. Elképzelhető, mily nagyszerű lehetett ezen forrás még időszámításunk ezredik évében is, midőn nemzetünk ősz tálu tosai bőven ömlő habjainál — utoljára áldoztak hó fehér mént hadúrnak. De még ezelőtt mintegy ötven évvel is a szikla oldalából több helyen vastag vizsugárban tódult ki a kristály tiszta nedv, midőn most legfölebb kettőn, s a többi forrás-nyilasok csak hosszas esőzés után csergedeznek, mintegy könyezve hajdani bőségüket. Szerencsénkre a szikla-medence fönyilása, a templom mellett, körülbelöl most is oly bőven önti áldást árasztó vizét, mint ez előtt ötven évvel. Hogy a nagy szárazság idején, mikor még a nagyobb folyamok is kiszáradtak egészen, s a Duna is annyira leapadt, hogy több helyütt át lehetett gázolni, mikép tarthatta meg kis Tapolcánk vizét, alig lehet másból kimagyarázni, mint abból, bogy a mészkő sziklák a levegőből magukba vonták a vizpárákat akkor is, midőn ezek — ki nem hűlve — eső alakjában le nem estek, s igy a víztartó medencében a viz szinc szárazságban is csaknem oly magas maradt, mint esős időben. A hatalmas forrás völgyébe bizonyosan korán letelepült az ember s körülményeihez képes használta az élő vizet. így városunk is Tapolcáját a harcok korszakában folyásában megakadályozva: tóvá változtatta, hogy sáncait az ellenség által megközelíthetlenné tehesse. A .mint a harci riadók elhangzani kezdettek s Pápára mint vég védvárra nem volt többé szükség: egy a város javát óhajtó szellem, felismervén a nagyszerű forrás még nagy obbszeríí hasznát: folyását vízvezetékben városunk mellé hozta. Nagy kár, hogy egyúttal egyik partját sétaüttá nem alakította. Mily gyönyörű sétahelyünk volna most s mily üde levegőnk a mostani — bizony nem egészen tiszta lég helyett. A mi elmaradt: itt az ideje, hogy mi tegyük meg azt a magunk javáért; mert csak igy akadályozhatjuk meg, hogy ne dobjanak és bocsássanak mindenféle szemetet a Tapolcába ; csak igy gátolhatjuk meg, hogy a kertekből a folyam partjára kihordott rothadó gyom a levegőt meg ne mételyezze. A nyilvános közséta üt segitni fog elöljáróságunknak a Tapolca tisztántartását eszközölni, melyről anynyival is inkább szükséges gondoskodni; mert városunk lakosainak legnagyobb része még most is a Tapolcából nyeri ivó- és főzni való vizét, — bár, már ez előtt mintegy negyven évvel, ki lett mutatva, hogy a Tapolca vize az ipar előmozdítására megbecsülhetlen kincs, de ivásra csak átszűrve vagy leülcsztve használható.