Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-03-27
haladás vágya annál inkább élt az emberi keblekben, minél nagyobb volta nyomás, s a maradók ósdias táborának ellenhatása. Igy történt a dolog magával a keresztyén vallással is. — A magasztos alapító, az új elvek és eszmék isteni mestere, a keresztfán vérzett el; tanítványai többnyire vértanúi halállal végezték be földi pályájukat. Tenger lenne a vérből, melyet a keresztyének, oltáraik védelmében, kiontottak: s ime mégis mit látunk? azt, hogy a nagy-pénteki gyászra a húsvéti öröm következett; s a Golgotba véres orma a keresztyénségben feltűnt új világosság megdönlbellen oltárává változóit át. Igen, az isteni mesternek szivét dárdákkal átverhetek a poroszlók: de szellemét meg nem ölhették. E szellem él és hat ma is a történelemben; él és hat a népek valláserkölcsi és társadalmi életében. Midőn a mester vonagló arcára a halál borítá fátyolát, szelleme már akkor, mint az emberiség vezérlobogója, magasan lengett a világ felett. S két ezredév óta e szellemből táplálkozik az emberiség; e forrásból merítenek lelkesedést és hileröt a világra fényt derítő hatalmas talentumok, kik a történelem tengerén, az események hullámain a világló tornyokat képezik, s vezérlik az emberiséget hivatásának magaslatai, örök célja felé Támadás és enyészet, e két elv örök hullámzala alkotja az élet folyamát. — A régi állami, társadalmi, valláserkölcsi rendszerek letűnnek, elenyésznek, átalakulnak s romjaikon új élet, új rendszerek számíthatnak állandóbb létezésre, melyeknek alapelvei az emberi szellem legmagasabb i g é n y e i t i s k é p esek kielégíteni; melyek az emberi szellem haladását és fejlődését határozottan elősegítik, vezérlik és igazgatják. Krisztus, az általa alapítóit vallásrendszerben nem csak új valláserkölcsi elveknek adott életet, hanem egyszersmind új állami és társadalmi rendszereknek alapelveit is rakta le. — Hogy ez igy van, arról azonnal meggyőződünk , mihelyt a Krislianismus kétezredéves történelmére egy futó pillantást velünk. Ahol a keresztyénség tért foglalhatott, ottan nem csak a valláserkölcsi életet alakilá át, hanem mintegy varázsütésre, egyszerre átalakullak a családi, társadalmi és állami, politikai viszonyok is. — A középkort állapotokat igy vállá fel a szabadság, egyenlőség elveire fektetelt boldogabb állapot, s helyzet. — Napjainkban is azok a népek s államok legboldogabbak, melyek a keresztyénség elvei szerint törekednek alakítani politikai és társadalmi viszonyaikat, s a vallásban nem a külsőségre, hanem annak éltető szellemére, társadalmi elveire fektetik a fősúlyt. Krisztus nem új vallá si formákat, hanem teljesen új vallásos szellemet hozott létre, olyat, mely az államokat és társadalmakat is áthatja és meg— nemesíti. — Ha csak egyszerű vallásújitó lett volna, nagy péntekre alig következett volna húsvét; de ö vállá s alapító, egy új vallási és társadalmi rendszer kezdeményezője volt; ez biztositá magasztos szellemének a húsvéti v i l á g d i a d a 1 m a t. Voltak, kik a keresztyénséget com m u n i s mu s— sal vádollak; de ezeknek egyáltalában nincs és nem is volt igazuk. A keresztyénségben a társadalmi com— munismusnak csirái egyáltalában nem rejlenek. Egy más, magasabb szellemi communismus az, melyet a keresztyénség világölelő szelleme létrehozott; t. L a v i 1 á g t e s t v é r i s é g magasztos eszménye, melynek meg kell valósulni minden egyes emberkebelben, minden családban, meg kell valósulni a polgári s társadalmi viszonyokban. — A keresztyénség ezen testvéri szelleme nem tűri meg a társadalomban sem a nyomort, sem a t u d a 11 a n s á g o t. Es a nyomort nem f ö 1 d— osztás, hanem igazságos adórendszer, jótékony, humánus intézmények életbeléptelése által szünteti meg; a tudatlanságnak pedig olcsó, ingyenes iskoláztatás által vet véget. A keresztyénség nem akar communismust; de azérE megveti, határozottan kárhoztatja Ro schert, midőn a a néptömegről ily szeretetlenül s embertelenül nyilatkozik, hogy annak egész boldogsága a pálinka-ital, burgonya evés és gyermeknemzésben öszpontosul. — A keresztyén humanismus nevében az ily be— szedek et határozottan visszautasítjuk. — Sok húsvétnak kell még elfolyni, hogy az ilyen rideg kebelben az élő Krisztus szelleme fel tarn a d j o n. Korunk humánus iránya, a keletkező szeretet- és árvaházak, a jótékony nöegyletek, határozottan elítélik ezen disharmonicus hangokat, melyek a humanismus szelíd akkordjaival homlokegyenest ellenkeznek. Adjon Isten boldog húsvéti ünnepet!! Pereszlényi János* UA AJAKAD .. . Ha ajakad halvány s némaság ül rajta, Es szivedet titkon vágy és remény hajija A hiv szerelemnek bűvös teriml-unába! Elragadó vagy te lelkem szép virága!
