Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-03-27

1 IG Ajkad ha beszédes hü baráti körben, S téged szeretettel tömjéneznek többen; Nem féltem szivedet, sót örülök rajta, Hogy sokan szeretnek lelkem hív galambja! IIa egy gondolattól kedélyem elborul, Reményem halni kezd s fájó szívemre hull Sürü sötét köddel a bú éjszakája: Te deríted azt fel lelkem fénysugara! 8 hogyha való volna, ami sejtelem még: Az egész világon legboldogabb lennék! Te volnál, te lennél élete szivemnek, Csak egyszer hallanám ez egy szót: szeretlek! Újvári Elek. Xjevclczcs. Lindeviesc, Martins 3. 1875. Mielőtt egészségem helyreállítása céljából Pápáról távoztam, barátaim közöl többen felkértek, hogy tudósítanám őket. a Schrot cura mibenlétéről s hogy mennyiben valók a zsemlyéről keringő rémhírek, de mennyiben valók annak érdemei is? — Ezen jó "barátoknak eleget teendő fogtam fel tollamat: vegyétek tehát és olvassátok. Az ember sokkal kedvezőtlenebb helyzetben van, mint az állat. Az állatnak ösztöne van, mely a szükségképeniség jellegét hordja s a természet vezeti őt az elcnyészésig: mig az ember szabad akaratára van hagyva és jaj neki, ha ballépését nem tudja jobbra változtatni! Az állat ha meghűlt, gyomrát elrontotta, vagy sebet kapott, szóval ha beteg: meghúzva magát, félre fekszik, koplal, szomjazik és melegszik; — s te — mert téged a természet ésszel is megáldott — te azt hiszed, hogy tudományod a természet törvényeit megváltoztatja vagy megállítja? Roppant csalódó! tudományod csak ujabb törvények alá hozhatja dolgaidat s ha te a megszokottság hiányában az ujabb törvényeket nem respeeíálod: ugy az előbbi törvények helyre állnak, s jaj neked ha bajod chronicussá vált! — Megizleltelheti tudományod a somlói szőllőt télen is; de tönkre vagy téve, ha azt hiszed, hogy ugyanazon üvegházi tőke a szabadba visszaültetve, octóberben újra meghozza borágát! In natura non datur saltus, — nincs ugrása természetben: keletkezik, fejlődik s elmúlik minden. Ez a rendes egymásutánja dolgaíditakí ügyeithrek, bajaidnak: ez egymásutánt respeetáld. Ka. észrevetted, hogy bajod van, fejleszd ki e bajt, majd meglátod — ha tetőpontját érte — mily szépen visszafelé megy. Ez a természet rendje és niegmondhatatlan örök törvénye: Ez a Schroth cura felfedezőjétől vette nevét, hazája osztrák szilezia alsó Lindeviese, a hires Priznitz-cura hazájától % órai távolságra. A Schroth-cura nem egyéb, mint a természet száraz étrendi gyógymódja, s mig Priznitz azt hiszi, hogy a viz fejleszti ki a betegségek különféle nemeit: addig Schroth meg van győaődve, hogy csak a száraz diéta, nedves meleg és a bor képes helyes tényezőt adni a cura kivitelére s csak is e három képes a vérbőséget oly magasra emelni, mely fokozott vérhőség a zután az idegen anyagokat a testből képes eltávolítani s igy a belegségeket is. Hogy miben áll a száraz diéta és a nedves meleg s a bornak hogyan kell megadni a kellő hatását — azt majd a cura leírásából bőven megtudhatni. Priznitznél enni, inni kötelesség; itt Schróthnál már: szabadalom. A kemény zsemlye mindig előtted áll, a viz soha ; s ha kemény zsemlyéidet végig etted, senki sem meri reád fogni, hogy ettél, evés alatt itt mást értenek; meleg ételt. E meleg ételt kétszer kapod hetenként; vasárnap és csütörtökön. E napokban reggel megeszed a puszta meleg vizbe reszelt, vagy szelt kemény zsemlyédet: délben pedig a szintén pusztán csak meleg vizben főtt rizs- árpa- vagy darakásádat, cukorral vagy sóval, s vége az egész heti evésednek. — Az ivási szabadalommal azonban már többször lehet élni. Egy héten van két nagy ivó nap, zene és tánc mellett, s két kis ivó nap, zene és tánc nélkül. Vasárnap és csütörtökön az evés után 4 orrakor délután kezdődik a nagy ivás és iliatul szegszárdit, egrit, burgondit, többrendbeli aszuborokat s pezsgőket, mennyi csak beléd fér, — kedden és szombat délután azonban délután 4 órakor forralt bort egy félmeszelyt s utána 3 órára hideg bort is ihatol egész egy jó cinkotai itce erejéig s ezzel szintén elvégezted az egész heti ivásodat. Ez a száraz dicsőség, borral feleresztve! Hát a nedves meleg mi fán terem? —Ez sokkal többet ér evésed és ivásodnál: mert amint inasod az ágyodon végig terítette egymás hegyé a jól kifacsart 3 darab vizes lepedődet: szomjuságod egyszerre el van oltva, s midőn belefekszel s össze vissza takarnak, pakrócolnak, paplanoznak, dunyháznak, madzagolnak stb; szóval midőn kis gyermek módjára jól bepólyáztak, akkor mintha a Dunában vagy legalább a Tapolcában lennél, annyi sok vizet érzesz kivül belül. A szomj oltó szaknak még van más jó oldala is! Inasod ki sem ment még szobádból, midőn malte alszol s gyermekkorod óta itt álmodod legszelídebb álmaidat. Hat — nyolc órai ily nyugvás után beáll az izzadás ([soknál máihárom óra után is) s te felébredsz s észleled, mint tágul a bőr a hus; sőt a csont is enged s észreveheted, mily kutatást tesz testedben a forró vér, hogy megtalálja az idegen anyagokat s hogy azokat poharadban reggel láthatóvá tegye boldogító megnyugvásodra. Mig a vér az uriva utján idegen anyagot választ el, addig még mindig beteg vagy; de ha nyelved rózsaszínűvé lesz s az urivában nincs az úgynevezett „Ausscheidung;" akkor a világon legboldogabb ember vagy, mert mindened van! egézséges vagy! A curat most már tudjuk — fogjátok mondani, de aztán az érdekel különösen: hogy minő érzetek támadnak a cura alatt ? van-e jó kedv? van-e szórakozás? s mi féle patiensek vannak? Az érzetek a szerint módosulnak, amint szomjazó vagy ivó napra ébredsz, Szomjazó napkor sicher ballábbal kelsz ki ágyadból s reggel csak lankadt vagy s bár vontatva, de mégis felelsz barátid kérdéseire ; estve felé azonban oly ingerültté tesz a szomjaság, hogy nem ismersz sem Istent sem embert; még jó magadról is leveszed a keresztvizet s születésedtől egész idáig átkozod perceidet, ha nincs más kibe belekötni s magadon ís keresztül mentél, akkor ha pantheista vagy, megingatod hitedet azzal a kérdéseddel: hogy mi kedve van isteneidnek a aranyágukban? Ha deista vagy: kétségbe esel istened bölcseségén s igazságosságán; ha materialista vagy: ekkor, ez esetben jösz ki magaddal leginkább; de távol attól, hogy lelki nyugalmadat a dolgok logicai egymásutánja helyreállítsa : fatalistává lész s elkezded átkozni fátmnodat, — naptárért kiálltasz s darabokra téped, ha azt találod, hogy rák jelben születtél s utoljára a rákról eszedbe jut a természet absurdutna, a regressiv haladás: ennek is megtagadod igazait s hivod szolgádat, hogy most már nincs kivel és mivel veszekedni: pakkoljonbe! Egészen más az ivó napi érzés 1 Pakkodból davolra ébredsz s forralt vörös borodat megiszod s aztán szeretnéd, ha kedvesed karcsúságában férve el az egész világ, hogy átölelhetnéd!