Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-05-24

A nagy többség Körösy inditványa mellett nyilatkozván, a feliratnak ily irányban leendő szer­kesztése elhatároztatott; azonban Csapó Kálmán azon figyelmeztetése folytán, miszerint Borsod megye ha­son szellemben szerkesztett feliratot küldött meg pártolás végett, a törvényhatóságok szervezetére vo­natkozó külön felirat helyett, Borsod megyének jel­zett felirata határoztatott a törvényhozáshoz párto­lólag felterjesztetni. (Folytatjuk). Cim és rangkórság. Beteges, sinlödö társas életünknek egyik ve­szedelmes nyavalyája: a cim- és rangkórság, —'ez a kiválóan magyar betegség. - Az élő európai nyelvek közt alig van még egy nyelv, mely a cím­zéseknek o'y bőségét mutatná föl, mint a magyar. -— Ma már majdnem mindenki nag y s á g o s u r, s a hölgyek kivétel nélkül n a g y s á m és nagy­sád-ok. — Söfc annyira előre haladtunk e téren, hogy nem is tartják müveit embernek azt, a ki ezen címzéseket nem használja,. S mint a betegségek nagyobb része, ugy ezen kórság is, ragadós. — Mert már azon körökben is gyakran lehet hallani az e féle címzéseket, hol né­hány év előtt csak nagy u r a m, n a g y a s s z o­n y o m, asszonyság, leányasszon y-féle ki­fejezések járták; hogy ne említsem az egészen el­ejtett kisasszony címet. Haszontalan nyegleség. A valódi nagyság, a valódi érdem : cim nélkül is nagy marad. — Egy Deák Ferenc, egy Kossuth Lajos nagyok maradnak, nagyok leendnek, ha nem nagyságoltatnak is ; míg ellenben bármily magas fokú címzésekkel illetessék is az. kinek tiszteletre méltó tulajdonai, s elismerésre méltó tettei nincsenek, csak törpe, csak ismeretlen személy marad. Hasztalan nyomatjuk látogató jegyünkre : sas­falvi, e r d ö m o g y o r ó s i N. N.. ha hiányzanak a tények, mik nevünknek némi hírt, némi súlyt köl­csönöznek ( azonnal azt kérdjük : Ki ö? 8 merre van hazája ? A valódi műveltségnek nincs szüksége e cifra sallangokra, sőt ép ennek ellenkezője hozta létre, e társadalmi ferdeséget. S ha még csak a magasabb körökben járna e szokás, — de e téren nagyon is democraták va­gyunk — ugy még csak bele lehetne nyugodni. — De mint említem, eláradt e szokás a társadalom minden rétegeire, ugy hogy ma már nem ritkák az e féle címzések sem : Tekintetes N. N. urna k V. osztálybeli nagyreményű fiamnak. Az egész semmi egyéb, mint higvelejüség. Nem tudja az ember, hogy szánakozólag mosolyogjon-& rajta, vagy pedig bosszankodjék. (Folytatjuk). Hogyan építhetünk Pápán színházat? E lapok legközelebbi számaiban vettetik fel e kérdés, — melyet mi is átkölcsönzünk attól czik­künk homlokára *). Ezen cikk irója kétségkívül egyike azoknak, kik lehetőleg mindent elkövetnének, hogy a színház, eszméjét már egyszer kővé válva lássák. — Meg­valljuk, mi is ez óhajtjuk. S hogy ez eszme csak­ugyan alakot ölthessen, megmutatja, vagy legalább igyekszik világossá tenni a módokat, melyek által ez lehető volna. Megmondja miként építhetünk két év alatt Pápán állandó színházat. Bocsásson meg a cikkíró ur, ha nézetét, úgy általában, mint részleteiben nem oszthatom, s azokra, alábbi észrevételeimet megtenni bátorkodom. Ama kérdéses cikk részvény-színházát akar, még pedig 800 db. 50 ftos részvénynyel, melynek összege 40,000 ítot tesz ki, s a mely összeg szerinte — elég volna egy állandó színház-épület felépítésére, a mely épületben a színi helyiségeken kül még egy háromszobás vendéglő, konyha stb. is foglaltatnék. Kezdjük az elején. Mindenekelőtt engedje meg ama cikk igen tisztelt írója, ha kétségbe merjük vonni, hogy itt 40,000 frtot összeszerezhetne, res­pective 800 db. ttO ftos részvényt elárusíthatna. Ma szó sincs róla, de higyje meg, hogy holnap sem. Ennyi pénzt ekkora városban, ekkora színházláto­gató publikum nem ad, de nem is adhat. Igaz hogy cikkíró ur — bár szerény — jövedelemmel kecseg­teti a részvények tulajdonosait — hanem még ennek ellenében is azt állítom, hogy inkább ajándékban ad. több valaki keveset, mint sokat fektessen kevés valaki oly vállalatba — melytől hasznot várni restell, mert hisz némileg kötelességet telje­sít, — de mely vállalat gyámolitásából oly sokan ki is húznák magukat, nem birva felfogni a gon­dolat horderejét De még kétségbe vonjuk azt is, hogy 40,000 frt. elég legyen oly szinház felépítésére* minőt az érintett cikk körülír. — Nem azért mond­juk ezt, mintha tán szakértők volnánk, hanem csak a példák igen szembetűnő tanítása folytán. Midőn cikkíró ama városok közül, — melynek *) Megkell jegyeznünk, hogy az alább következő lei'vezgelésck. nem maiak, hanem régen készen vannak Íróasztalunkon. Valószínű­leg ott is maradtak volna, ha Pápán lap — ollynu, a minőt mr óhajtunk — nem lesz. így ép azon számba akartuk beküldeni, mely­ben a hivatkozóit cikk megjelent. Miután megclöztctlünk, módosí­tani kelle kéziratunkat is.

Next

/
Thumbnails
Contents