Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-05-24

tna már maguk ós vidékük kegyelméből színházak­kal bírnak — említc, elfeledé láz.-Fehérvárt, mely pedig oly gyönyörű színházzal bir, a mely ritkítja párját — ízí hisszük — az országban. E színház külcsín, célszerű beosztás, remek szinpad, jövödel­mezö bérházak tekintetében tán egyedüli. Még nem kész egészen, de fél év múlva, vagy tán már előbb ís, — játszani fognak benne. Színház részvényeken s más segédeszközökkel épült, annyi azonban bizo­nyos, hogy költségei annyira előirányozva nem vol­tak. Tán 80,000 ftot. szánt rá a comité, s ma már, illetőleg a megnyitás pillanatában, nem sok fog a 200 ezerből hiányozni. Hanem ez Fehérváron történt. Fehérvár meg­tudta tenni, hogy midőn már előhaladt az építésben s_Játta hogy még mily iszonyú pénz kell, meghozta azt — és van színháza. Pápa nem fogja ezt bírni. — Bele kezdhet az építésbe, s mikor a 40,000 írt. — a minek még egyébiránt először össze kellene gyűlni — elfogyott, egy fal rakás lesz az eredmény, a mely érdekes ruina a késő utókornak apái buz­galmának szalmalángjáról, és negyvenezer forintról, melynek úgyis helyét jelöli, fog regélni. Elmondtuk íme megjegyzéseinket a cikkre, a mely észrevételeket oda lehet reaszummálni, hogy sem részvényekor., sem 40 ezer fton Pápán színhá­zat építeni nem lehet. Hanem azért lehet. Csak az a kérdés, hogy milyent akarunk ? (Folytatjuk) T IS.Ö H z ö íi c tila IISLO z; at. Lázár Laura k. a. és Galamb József ügyvéd úr menyegzője reggelén f. hó 19-én a nőegylet el­nöksége következő kérelem kíséretében küldötte az egyleti perselykéket a kedves menyasszonyhoz: „a nőegylet segélyzetei nevében, kérünk koszorús kis­asszonyai által nászünnepén könyörnllcreket gyűj­tetni az egyleti perselykékbe — csak egy pár szivar árát.'* Mulató férfiaktól ez valóban nem tálkövetelés. Lett is eredménye a felszóllitásnak. Galamb-Lázár Laura asszonyság, kedves sorok kíséretében, küldötte be a perselykéket, 32 írt. 26 krral terhelve. Nem is képzelik, akik vigadva össze­rakták ezt az összeget, hogy azzal a pénzel öt-hat családnak segítették vissza szerezni házbér fejében lefoglalt m i n d e n vagyonát Áldás és köszönet a buzgó gyűjtőknek és a bőkezű adakozóknak a sze­gények nevében. A nőegylet elnöhséye Pápai törvényszéki csarnok. A pápai kir. törvényszék fenyítő osztályának J874. évi máj. 2G-án tartandó ülésén végtárgyaltatni fog: 1. Csalással vádolt idősb Barcza János s társai csöglei lakosok, — és 2. Lopással vádolt Viola Rozi, rendes lakhelynélküli csavargó bűnügyeik, o. május 29-én pedig: Súlyos sértéssel vádolt Bodor Imre s társai,— 4. Lopással vádolt Schuszter Pál bűnügye. Árverések: máj. 2<3-án d. e. 9 ó. Kálmán Lipót rőfös kelméi Pápán ; máj. 27. Kohn János ellen ingóságra,- Ropoch Adolfné ellen ingóságra Pápán; Molnár János és neje ellen a tapolczafói 28 és 614. számú telekjegyzökönyvekben foglalt ingatlanokra; Bodai István ellen ingóságra. Tapolczafön, máj. 28-án Takács Gábor ellen ingóságra Gyimóthon, máj. 29-én Lipich Gyula és Grebenez Ede ellen ingóságra Pápán, máj. 30-án Tarró György és neje ellen ingóságra Gecsén. Lázár Mihály ellen ingóságra Nyaradon. ÄiliaiiDffi. •Hunyady János szereplése és jelleme. Törekvése az ozmán hatalom leverésére. „Emlékezzünk régiekről!" Lebbentsük meg a feledés fátylát, Ha a jelen borult, s csak bántó ké­telyekre költ, a múlt dicsőség emléke fellelkesít s szebb színben tárja a jövendőt elénk. Forgassuk a történet lapjait! Igaz, nem egy lap véres betűkkel van beírva; válságos napokról, irtó csatákról beszél; <le olvashatók ugyanott a legszebb polgárerény, a honszeretet dicső példái is. Emlékezzünk nagyjaink­ról! az ősök nagy tetteik emléke azon intő szózat, mely az utódokban a honfiúi lelkesedést lángra gyújtja s a hazát szeretni megtanít. Jaj a népnek mely ez intő szózatot megérteni nem képes! Jaj a nem­zetnek, mely fásult, jégkebellel tapossa elhunyt hő­seinek sírját, s nem tud lelkesülni a polgárerény dicső emlékei előtt! az oly ivadék felett pálcát tört a szigorú bíró. a történet. Rajta szégyenfolt váltja fel a régi dicsőséget, gyáva rabbilincs az öröktől vérrel védett szabadságot. Áldozzunk a hon s sza­badság hősei emlékének : erre indít végül a hálás kegyelet is. Es ezredéves európai multunkra tekintve ön­érzettel mondhatjuk el : „Európa színpadán mi is játszottunk, s mienk nem volt az utolsó szerep" Lel­kesítve mutatja a történet nagyférfiaink neveit a halhatatlanság oszlopára vésve. Történetünk hősei közt méltán akad meg sze*

Next

/
Thumbnails
Contents