Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-07-12
Pápai törvényszéki csarnok. Árverezések. Julius lo-én, Dömötör Mihály hagyatéka ellen a csóti 120-ik számú telekjkönyvben foglalt ingatlanokra, Csóton; — Varga József es neje ellen ingóságra Gyimóton; — 10-áu Tatai János hagyatéka ellen a kisberzsenyt 38. számú telekjkönyvben foglalt ingatlanokra Kis-Berzsenyben ; — Kelemen Imre ellen ingóságra Vanyolán; — 17-én Kolossváry József ingóságaira K. Vathon. mimm \Dlbl Hunyady János szereplése és jelleme. Törekvése az ozmán hal alom leverésére. (5 Folytatás). — Hunyady János korának egyik legnevezetesb férfia, igazi nagy lélek ; kit nem kegy, nem rokonsági viszony, hanem egyedül ön ereje emelt fel. Hadi pályája annál ragyogót), csatái következményeikben atrnál fbntosabbak, hogy épen a magyarhont s keresztyénséget fenyegető legnagyobb veszély idején küzdött győztesen, a nyugoti miveltség s szabadság védelmében. Ezt elismerik a külföldi irók is, s csak tisztelettel emiitik nevét. A többek közt Schlosser így szól a hősről: Hunyady volt az, ki azután fiával Mátyással egyben Magyar- és Németországot az ozmánok rabló hadjárataitól megoltalmazd." Mozid bégen nyert diadalát említve pedig ezt mondja- ,,E győzelem után Hunyady János, mint a hit bajnoka és őrangyala a török ellen, dicsőítetett egész Európában, a szószéken és a népdalokban." Egy más kitűnő történész, Müller, mint kormányzóról így emlékezik : „Hunyady Jánosnak szelleme és bátorsága volt, Magyarhon megmentője és a nyugoti keresztyénség védfala lett." Szebb emléket nem nyert a külföldi történeti Íróknál magának egy magyar sem. Egyedül a lengyel Dlugoss volt oly kislelkü elfogult, hogy a gyanúsítás árnyával akarta kisebbítni a hős nevét, azt állítván, hogy a várnai csatában Hunyady úgy árulta el a királyt s szándékkal hagyta veszni, hogy az uralmat önkezébe ragadhassa. Ez állítás azonban alacsony rágalom, melyet más történetírók figyelemre sem méltatnak, mit cáfolni sem érdemes. Hadvezéri képességét annál szebb fényben mutatják csatái, hogy mindig nagyobb számú ellenség felett — melynek zömét a harcra nevelt vitéz janicsárok képezték — aratta dicső diadalait. A tábornok bölcs belátását kiegészítette benne a személyes vitézség, rettenthetlen bátorság, seregét csatarendbe állította, s kijelölte alvezérei helyét s teendőit, rendesen maga vitte az első rohamot az ellenségre. Hol a vész legnagyobb volt, ott villogott kardja ; s példája hősi lelkét látszőtt átönteni csapataiba. Tudta azt a török ; látta, mily hatással van Hunyady jelenléte a magyar vitézekre. Ezért tette Mezid bég egész hadtestének feladatává a hősnek elejtését, azon kijelentéssel, hogy Hunyady holtával már nyerve a diadal a magyar táboron. S a nagy nevü hős, bízott is szerencse csillagában. Meggyőződése volt, hogy ha rendeletei pontosan teljesítetnek, akkor nem vitatja el tőle ellensége a diadalt. Hadintézö szellemével, vitézei bizalma s lelkesedésével kiegyenlítette nem egyszer a túlnyomó számarányt, s aggodalomba ejtett még oly hadvezért is, mint II. Murád, többszörösen nagyobb táborának élén. 1448-ban a rigómezei csata előtt a magyar sereg őrszemei pár török kémet fogtak el. Hunyady ezeket végig vezettette táborán s megmutatva nekik mindent, úgy bocsátotta őket vissza Murádhoz: s a zultán megdöbbenve 100,000 seregével, kiakarta kerülni a csatát Hunyadyval, ki alig 25 ezer vitézt vezényelt. Békét ajánlott neki, s hadiköltség fejében 100 ezer aranyat. Hunyady azonban visszautasította; ö nem aranyat nyerni, hanem boszút állani jött. Harcvágyát s győzelmi reményét nem tölte meg a rigómezei veszteség sem. „Csak a szerencse hagyott el bennünk — irá a pápának — s nem a vitézség !" Még ezután is nevének oly varázsa volt, hogy 1454. Muhamed előnyomuló hadával együtt, Hunyady jöttének hírére, megfutott. 1455-ben a hős azt irta a pápának, hogy ő újra kész egy támadó hadjáratra. Kész felszerelni 10 ezer harcost, a király 2ll ezerét: ha a burgundi fejedelein is küld ennyit, ha ölaszs Németországtól is megjön az ígért segély, hogy 100 ezer embert indíthat meg-, akkor szavát adja, hogy a törököt nem csak Európából, hanem a szent földről is kiveri. — Hogy e döntő csapás elmaradt, az nem Hunyadin múlt. A nagy vezér kétszer vesztett csatát a török ellen ; de róla is áll, mit Torstensohn svéd vezérről írnak, hogy vesztesége után még rettenetesebb volt. Várnánál s Rigómezön győzött Murád zultán, — s nem üldözte Hunyadit egy tapodtat sem. A győzelem örömét felejtette az iszonyú vérár. S tudta, hogy a sebzett oroszlánt önbarlangjában nem tanácsos háborgatni. (Folytatjuk). \T NE ADTA VOLNA HAT A VÉGZET ... ^1 e adta volna hát a végzet, Hogy téged feltaláljalak, | N A- kit még nem is ismerélek, A midőn már imádtalak ; Ne adta .volna megismernem Szép lelked s tiszta szívedet: Avagy engedne üdvözülni Karjaid között engemet.
