Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-06-14
— Nem tehetjük — válaszolt Tschukin. — Ugy betűrendjük az ajtót — kiált Mitrovitsch. Egyúttal mégis kezdek valósítani e fenyegetést társai közül néhányan. — Adjátok ki cárunkat! — Ellent nem állhatunk — feleié Wlassiew — nekünk meg kell ölnünk a herceget, így hangzik parancsunk. Iván herceg a zaj által felriasztva, halványan ijedt tekintettel ült ágyán. Mindkét tiszt egyszerre veté rá magát. Iván kiszabadítá magát Wlassiew kezei közül, és kirántani igyekezett kardját, azon percben Tschukin keblébe döfé az övét. A herceg néhány• másodpercig ingadozók, azután egy sikoltással összerogyott. Most mindaddig döfödték — mígnem nyolc sebtől fedve feküdt vérében. Akkor azután kinyitá Wlassiew az ajtót e szavakkal: — Itt van cártok ! Mitrovitsch és a katonák, kik vele a börtönbe rohantak , hallgatva és fej lecsüggesztve, már csak haldoklót álltak körül. Néhány perc múlva mindennek vége lön. Mitrovitsch elcsüggedve fordult el. — Fussatok ! — kiálta a katonáknak — a cár meghalt. Ami hősies tettünk eme szomorú és veszélyes kimenetelt eredményezé. Fussatok ! Én megadom magam a cárnönek. — Ezzel átnyujtá kardját a századosnak. A többi lázzadó' szintén leraká fegyvereit és kegyelmet esdett. Még azon éjjel futár által értesité a parancsnok a cárnöt. Midőn Ií Katalin meghallotta e Iiirt. borzasztó öröm lepé el egy pillanatra arcát. Majd összeharapta ajkait, Mitrovitschra gondolt. Egy órával később útban volt Pétervár felé. 8. Iván herceg.halála szörnyű izgatottságot idéze elő a fővárosban; az udvart, sőt magát a cárnöt mondák a gyilkosság elkövetőjének, A csőcselék, a testőrség gyanús mozdulatokat tőnek. Daschkow hercegnő azonnal kiadd a császárnő nevében a parancsot Weymarn tábornoknak, hogy a sorhadat a laktanyákban összpontosítsa, s éles töltényeket osztasson ki köztük. E zavar közepett jelent meg a cárnő, nyugodtan, diadal — biztosan. A néptömeget, — mely fogatát kiséré — megvető mosólylyal szeinlélé, míg ujjaival a kocsi ablakon dobolt. 'Még az nap megjelent a senatusbaa; vashomíokkal, császári pompában: — Szörnyű, véres tény történt — raondá fenséggel — néhány őrjöngő fellázadván ellenünk, azon szándokukkal, hogy a szerencsétlen Iván herceget trónra ültetik — , annak halálát idézték elő. Ezen, elődeim által államfogolykép tartott hercegre nézve én csak azon rendeleteket erősítem meg, melyek aa őrzésével megbízott tisztek számára az utóbbi kormány által kiadattak. Nekem, mint ezen ország korlátlan uralkodónöjének jogomban állna a schlüsselburgi merénylet körülményeit egy, általam kinevezett bizottság által szemem előtt vizsgáltatni. E borzasztó bűntény azonban úgyannyira szivén sújtott, hogy eme, — egészen rendkívüli — eseményre vonatkozólag levetkezem legmagasb hatalmamat ésim megosztom a senatussal e teljhatalmat!, az ezen merényletbe bonyolult egyének ellen vizsgálatot teljesíthetni, és végső folyamodásilag, fellebbezés nélkül őket a törvény szigorával büntethetni. A mily nagy volt pillanatnyi hatása e kijelentésnek a senatusban, ép oly kevés bizalommal fogadd azt a nép, és a társaskörökben azt suttogták, hogy ama 12 Senator, kik ezen törvényszéket alkotandók voltak, mindannyian lekötelezett teremtményei az udvarnak; hogy az egész nem egyéb rút, előre kicsinált játéknál. E közben Mitrovitsch és társai láncokba verve Pétervárra hozattak. Az első egykedvűséget, mondhatni vidámságot tanúsított, mi uj gyanút keltett. Az első kihallgatásnál ugy nyilatkozott, hogy terve a cárnöt megbuktatni, s helyébe a jogszerinti uralkodót, (megszabadítván) ültetni, — volt. E szellemben válaszolt minden kérdésre, mely a per folyama alatt, hozzá intéztetett, tisztán, határozottan, minden kerülgetés és anélkül, hogy magát csak egyszer is ellentmondásba bonyolítaná. Néró elégedett lehete áldozatával. (Folytatjuk). EMLÉKLAPRA. Byron uíán, ányolból. Sírhalmok közt, ha sétálsz merengve, S olvasgatva hideg sírköveken, Olykor találsz egy-egy ismert nevet, S búsan mondod „szegény, ö már pihen." Emlékkő e fehér lapocska is, — • S ha rajt' egykor szemedbe tűn nevem, Hidd, hogy a sors bár merre vessen is : Szivem azért mégis nálad pihen. Lepossa Dániel.