Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-06-14

— Nem tehetjük — válaszolt Tschukin. — Ugy betűrendjük az ajtót — kiált Mitro­vitsch. Egyúttal mégis kezdek valósítani e fenye­getést társai közül néhányan. — Adjátok ki cárunkat! — Ellent nem állhatunk — feleié Wlassiew — nekünk meg kell ölnünk a herceget, így hangzik parancsunk. Iván herceg a zaj által felriasztva, halványan ijedt tekintettel ült ágyán. Mindkét tiszt egyszerre veté rá magát. Iván kiszabadítá magát Wlassiew kezei közül, és kirán­tani igyekezett kardját, azon percben Tschukin keb­lébe döfé az övét. A herceg néhány• másodpercig ingadozók, azután egy sikoltással összerogyott. Most mindaddig döfödték — mígnem nyolc sebtől fedve feküdt vérében. Akkor azután kinyitá Wlassiew az ajtót e szavakkal: — Itt van cártok ! Mitrovitsch és a katonák, kik vele a börtönbe rohantak , hallgatva és fej lecsüggesztve, már csak haldoklót álltak körül. Néhány perc múlva mindennek vége lön. Mit­rovitsch elcsüggedve fordult el. — Fussatok ! — kiálta a katonáknak — a cár meghalt. Ami hősies tettünk eme szomorú és ve­szélyes kimenetelt eredményezé. Fussatok ! Én meg­adom magam a cárnönek. — Ezzel átnyujtá kardját a századosnak. A többi lázzadó' szintén leraká fegyvereit és kegyelmet esdett. Még azon éjjel futár által értesité a parancs­nok a cárnöt. Midőn Ií Katalin meghallotta e Iiirt. borzasztó öröm lepé el egy pillanatra arcát. Majd összeha­rapta ajkait, Mitrovitschra gondolt. Egy órával ké­sőbb útban volt Pétervár felé. 8. Iván herceg.halála szörnyű izgatottságot idéze elő a fővárosban; az udvart, sőt magát a cárnöt mondák a gyilkosság elkövetőjének, A csőcselék, a testőrség gyanús mozdulatokat tőnek. Daschkow hercegnő azonnal kiadd a császárnő nevében a parancsot Weymarn tábornoknak, hogy a sorhadat a laktanyákban összpontosítsa, s éles töltényeket osztasson ki köztük. E zavar közepett jelent meg a cárnő, nyugod­tan, diadal — biztosan. A néptömeget, — mely fogatát kiséré — megvető mosólylyal szeinlélé, míg ujjaival a kocsi ablakon dobolt. 'Még az nap megjelent a senatusbaa; vashom­íokkal, császári pompában: — Szörnyű, véres tény történt — raondá fen­séggel — néhány őrjöngő fellázadván ellenünk, azon szándokukkal, hogy a szerencsétlen Iván herceget trónra ültetik — , annak halálát idézték elő. Ezen, elődeim által államfogolykép tartott hercegre nézve én csak azon rendeleteket erősítem meg, melyek aa őrzésével megbízott tisztek számára az utóbbi kor­mány által kiadattak. Nekem, mint ezen ország korlátlan uralkodónöjének jogomban állna a schlüs­selburgi merénylet körülményeit egy, általam kine­vezett bizottság által szemem előtt vizsgáltatni. E borzasztó bűntény azonban úgyannyira szivén sújtott, hogy eme, — egészen rendkívüli — eseményre vo­natkozólag levetkezem legmagasb hatalmamat és­im megosztom a senatussal e teljhatalmat!, az ezen merényletbe bonyolult egyének ellen vizsgálatot tel­jesíthetni, és végső folyamodásilag, fellebbezés nélkül őket a törvény szigorával büntethetni. A mily nagy volt pillanatnyi hatása e kijelen­tésnek a senatusban, ép oly kevés bizalommal fo­gadd azt a nép, és a társaskörökben azt suttogták, hogy ama 12 Senator, kik ezen törvényszéket alko­tandók voltak, mindannyian lekötelezett teremtmé­nyei az udvarnak; hogy az egész nem egyéb rút, előre kicsinált játéknál. E közben Mitrovitsch és társai láncokba verve Pétervárra hozattak. Az első egykedvűséget, mond­hatni vidámságot tanúsított, mi uj gyanút keltett. Az első kihallgatásnál ugy nyilatkozott, hogy terve a cárnöt megbuktatni, s helyébe a jogszerinti ural­kodót, (megszabadítván) ültetni, — volt. E szellem­ben válaszolt minden kérdésre, mely a per folyama alatt, hozzá intéztetett, tisztán, határozottan, min­den kerülgetés és anélkül, hogy magát csak egyszer is ellentmondásba bonyolítaná. Néró elégedett lehete áldozatával. (Folytatjuk). EMLÉKLAPRA. Byron uíán, ányolból. Sírhalmok közt, ha sétálsz merengve, S olvasgatva hideg sírköveken, Olykor találsz egy-egy ismert nevet, S búsan mondod „szegény, ö már pihen." Emlékkő e fehér lapocska is, — • S ha rajt' egykor szemedbe tűn nevem, Hidd, hogy a sors bár merre vessen is : Szivem azért mégis nálad pihen. Lepossa Dániel.

Next

/
Thumbnails
Contents