Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-12-26
« piperére, nem barátja az egyszerűségnek, keveset fog 1 ^ lalkozik házi teendőivel, ott a nőcselédnek is magas fényűzési igényei lesznek; hol a hivatalnoki osztály, az elöljáróság gyakorolja az éjjeli dorbézolást, ott a pálinkás butikokat és korcsmákat is nehéz lesz rendes időben bezárni. Alig tudok nevetségesebb helyzetet, mint midőn a házi asszony és cseléd közölt verseny támad & fényűzésben, s fájdalom! e nevetséges helyzet sok I családban fenn áll. A házi asszony változtatja öltözékét azért, mert már a cseléd is olyat visel s a cseléd utánozza azt, mert az alantabb levő mindig a felsőbbek után indul s igy származik az egyenlőtlen erőkkel kezdett kázhozatos versenyzés, mely rendesen az utóbbinak erkölcsi elsülyedésével végződik. A fényűzés meggátlására azonban legbiztosabb eszköz a nevelés, és a valódi műveltség terjesztése. Ahoz, hogy az ember szükségei kielégítésében mértéket ismerjen, belátás és az ösztönök feletti uralkodás .szükséges, mindegyiket pedig a nevelés adja. Nem kis -dolog annak megítélése, hogy mikor, mire van az embernek igazán szüksége, mert minden takarékosságnak alapja a valódi szükségnek a látszólagostól megkülönböztetésében áll; s ha valaki e tekintetben megfontoló •eszére, nem pedig pillanatnyi vágyainak s ösztöneinek ingerére hallgat, bizonynyal nem fogja átlépni a helyes határt. j Ez irányban a nők tehetnek legtöbbet, mivel a fogyasztás irányzása egészen az ő kezükben van, a férfiak feladata inkább a termelés és vagyon-beszerzés levén: ö tőlük várhatjuk tehát saját hazai viszonyaink javilüsát is. S ha keleten a divat állandóbb azon oknál j fogva, mivel a nők a társaságból kivannak zárva; az ; európai nők ép az által mutathatják ki méltóságukat, í bogy a férfiakkal eg)'enjogositoUak levén a társadalmi téren, minden hiú vágyaknak észszel ludnak ellenállani. Azon nőket, kik e hivatásnak megfelelni készek és képesek, méltán illeti meg a legnagyobb lisztelet és elismerés ; mert az ő kezükben van letéve a jövendő nemzedék megelégedettségének s boldogságának alapja. ^^^^ Antal Gábor. Az árak általános emelkedéséről. — Felolvastatott a magyar orvosok és természetvizsgálók XVII. nagygyűlésének társadalmi szakosztályában — irta György Endre (Folytatás és vége). Még egy körülmény van, amelyről nem lehet megfeedkeznünk, az árak természetes emelkedéséről szólván. Ezen körülmény a mérleg másik serpenyőjére, az értékmérőre magára vonatkozik. Semmi sem természetesebb annál, hogy 600 angol yard nem lehet 600 magyar öl vagy 6.00 francia méter. A mérték különbözősége fölötte lényegesen hat a mérlegelés eredményére. Panonhalma történetében főtisztelendő Vaszary Kolos ur derék értekezésében olvasom, hogy a törökök által mindcriökböl kifosztott szerzetesek állapotának enyhítése végett a főapát kénytelen volt 1539-ben a Gelleren és Tarczalon bírt szántóföldeket J4 forintot érő búzáért elzálogosítani, s az egykor gazdag kolostor nem volt képes tizennégy mérő búzát (mérőjét négy krajczárjávalj kiűzetni. E tünemény oka kétségkívül a belviszonyok fölbomlásában fekszik részben; de az árak rendkiviili alacsonyságának van egy másik kifejezése: a pénz rendkívül drága volta. S ez az, a mi az árak általános emelkedésének egyik fölötte fontos momentumát képezi. Tényleg ugyanis ár alatt a portéka értékének viszonyát értjük az általánosan elfogadott csereközegekhez, nevezetesen nálunk az ezüsthöz, a legtöbb európai országban pedig az aranyhoz. E viszony azonban állandó nem lehet egyszerűen azért, mert tényezői örökké mozognak, s egymáshoz nem is mérhetők. Hogy csak egy példát említsünk föl: maguknak az egyes portékáknak árai és értéke ép ugy változnak, mint az értékmérőül használt arany és ezüsté, sőt köztudomás szerint arany és ezüstnek egymáshoz való értékviszonya is sokféle különnemű hullámzásnak van alávetve. A különböző korokban különböző levén tehát az értékmérő valóságos belső értéke: az ahhoz való egyszerű hasonlítás többé nem lehet elegendő minden egyes korszakra nézve az árak megalapítására. A tudósok sokat tanr.kodtak rajta, vájjon az arany, a munkabér és a búza értékének átlaga nem volna-e vehető állandó értékmérőül a különböző korok között; azonban mindez ideig tényleg ugy van a dolog, hogy általános értékmérő, legalább a különböző korszakok értékei közt nincs, s igy pusztai pénzmegnevezés nem fogadható el helyesen az értékemelkedés tényeül. Az áremelkedésnek azonban határozottan tényezője az értékmérő belértékénck hullámzása. Hasonló lehetett az eset ott, a hol a csereközeg bőrök, kagylók és más ily természetű dolgokból áll, mint nálunk. Gazdag vadászat vagy halászat ott: gazdag bányászat nálunk lényegesen megrendítik a létező árakat. És pedig mennél értékesebb a pénz: annál kevesebbért adnak belőle annyi portékát, mint ha kevésbé értékes. Minthogy pedig a mi pénznemeink belső értéke főleg ritkaságuktól függ; nagyon természetes, ha egy gazdag arany vagy ezüstbányának fölfedezése romboló íorradalmat idéz elő az összes árakban. Könnyű ezek után megítélni, mily nagy lehetett az árfoi radalom Amerika fölfedeztetése után, midőn az újonnan fölfedezett világrész aranya Spanyolország utján Európába került; s mily árforradalmat okozott volna a kaliforniai és ausztráliai aranybányák fölfedeztetésére, ha véletlenül meg nem nyílt volna, ugyanakkora kelet-ázsiai kereskedés, snem jött volna segítségére, az emelkedő európai áraknál a kelet ázsiai népek azon jó szokása, bógy az egyszer kapott aranyat nem bocsátják többé a forgalomba, hanem egyszerűen
