Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-12-26

elássák. -Jmey e hóbortos, fösvény szokásnak köszönhetjük hogy az arany értéke csak lassan csökken, s hogy igy lassanként emelkednek az árak. Különben Fawéett." az árak rohamos emelkedésével, — söt teljes árfbrradalonwnaí, — és- valóban eléggé valószínű alapon, fenyeget arra az időre, amidőn Kelet-Ázsia megtelik aranynyal; sa forgalmat visz' szadobja ismét az európai piacokra. Ezen körülmények nyomása alatt állunk mi'is. Azonban itt is van még több oly különös körülmény,, a mely a mi helyzetünket még kényelmessebbé teszi. Első és legfontosabb ezek közül országos pénzügyeink rendezetlen állapota,, a valuták hiánya. Mi nemcsak.azt érezzük, amint megváltozik a viszony a portéka és az értékmérő valódi értéke között, mely'az ezüst volna; hanem érezzük azt is, amini megváltozik az állam hitele is. Erezzük pedig akkor is, ha a 4 tojás ára 8 krról tizre emelkedik, mert. a krajezár nem az ezüst forintnak, hanem az állam jegynek egy századrésze; hogy pedig ez államjegy mily állást foglal el az ezüstpénzzel szemben: az az állam összes hitelviszonyaitól függ, mely fölött ismét millió és millió ok határoz. Ezért az általános ingadozás az árakban ; söt ez ingadozás mindig fölfelé törekszik, miután a pénz eshetöleg leszálló értékének rizikójáért minden eladó magasabb árral akarja kárpótolni magát. Ehhez járul azon körülmény, hogy a nagyobb forgalomban már most az ezüst pénzt sem vehetjük alapul, hanem azt előbb az arany értékéhez kell viszonyítanunk, a mi ismét bizonyos, — bár nem oly nagymérvű — hullámzásnak van alávetve. Ugy, hogy nagyobb forgalmunknál nemcsak a politika értékviszonya a forgalomban levő államhiteljegyekhez határoz; nemcsak ezek értékviszonya dönt a legal tenderül kimondott ezüsthöz; hanem egyszersmind ez utóbbi érték viszonya is az aranyhoz; a mi azt jelenti, hogy a forgalom magánál a pénznél is három különböző stádiumon megy át, melynek eshetöleges rizikójáért nagyon természetesen kárpótolni óhajtván magát a forgalom: az árak általános emelkedésénél ez is egyik tényező gyanánt szerepel. S ezzel szemben nem bírunk olcsó tökével, mely lefelé nyomná az árakat; nincs hitelünk, nincs több munkaerőnk, nincsenek a különféle munkák jó és olcsóbb teljesítésére megkívántató gépek, nem általános a labor ipse voluptas érzete, söt társadalmunk egy része, a középosztály egyátalában nem azonosítja magát a munka fogalmával: mind oly bajok, melyek nálunk érezhetőbbé teszik az árak általános emelkedését, mint a milyen az másutt. Pedig, hogy másutt is tekintélyes, mutatja az, hogy Fawcett számítása szerint az utolsó 15 év alatt, mig a munkabérek átlag 10% kai emelkedtek csak, az árak az élelmi szerekre is 20%-al, tehát épen két annyival rúgtak fölebb. Ezek azon természetes okok, a melyek a társadalmi életünkben előállott gyökeres változásokkal szemben az árakáltalános, emelkedését és az általános drágulá>st is előidézték. Semmi különös körülmény nem mutatkozott nálunk a másik irány felé; söt egész bátran mondhatjuk, hogy hazánk különös viszonyai közt az árak gyors emelkedése még gyorsitatott elannyira, hogy különösen az utóbbi években' az méltán volt rohamosnak tekinthető. Pedig a rohamos haladás e tekintetben sem j,ó. Először a pénz kevesebb értékénél fogva mindazok szükségszerűen szenvednek az árak általános emelkedése által, kik vagy készpénzből, vagy állandó fizetésből vagy járadékbók élnek. Természetes, hogy ezek panaszkodnak legsúlyosabban és legérzékenyebben e miatt. Hallatszik is különösen a tanárok, tisztviselők és mindennemű alkalmazottak részé- röl, azon sérelem, miszerint,.állandó járulékaik nem állván^ semmi arányban a megváltozott viszonyokkal és árakkal,' ezekhez képest fölemelendök. Nem jó másodszor azért, mert nem minden ár képződ-vén egyszerre, az árak rohamos emelkedése a termelés egyik ágában, igen könnyen kárára lehet a többi termelésnek, mély azon termeivényre nézve fogyasztóul jelentkezik. Ez pedig igen gyakran közgazdasági krízist szül a társadalomban, a minek vészes körülményeit kerülni kell. Ugy tetszik azonban nekem, hogy átalában és nagyjából véve az árak általános emelkedése kedvez a demokratikus eszmék áramlatának. X termelés, tehát a termelés:: e fötényezöje, a munka lép általa előtérbe; ennek becse emelkedik lassan-lassan-fölebb és fölebb; mig —minden mástól* eltekintve, — utoljára az önfentartás természetes ösztöne fog kényszeriteni mindenkit, hogy dolog után lááson, másként" nem élhet meg. E demokratikus áramlatból pedig, azt hiszem, különösen a gyakorlati életben minden frázisaink mellett sincsen* még annyi nálunk, hogy egy kis ráadás ne férne reánk. Különben is meg kell jegyeznünk, hogy az árak átalános emelkedésének legnehezebb részén, midőn belezökkentünk a világpiacba, átestünk'; s ezutánra már az egész* világ áraival fognak lépésttartani áraink, a minél fogva nem' csak társakkal fogunk bírni, de biztosan számíthatunk arra

! is, hogy az ingadozások kisebbek, a krízisek mindenesetre' kevésbé élesek fognak lenni. • ' Veszprém megye bizottságáunk 1814-dik évi december 19-' diken tartott rendkívüli közgyűlése. , Elnök: Báró Fiáth Ferenc főispán. Csapó Kálmán főjegyző olvassa a választási törvénynek a: központi választmányra vonatkozó §§-ait, melyeknek értelmében az, elnöklő főispán felhívja a bizottságot a központi választmányba 30 tagnak szavazatlapok által leendő megválasztására, a szavazatszedő bizottságba gr. Waldstein János elnöklete alatt Eötvös. Károly és Véghely Dezső bizottsági'tagokat jelölvén ki. A szavazás eredményéhez képest megválasztottakul bejelentettek: Anyós Sándor, Békássy Károly, Eötvös Károly, Gaal Lajos, Hcncz János, Horváth Mihály, Kenessey Károly, Kenessey Móric, Kenessey Pongrác, Kemenes Ferenc, Kletzár Ferenc,' Kőrössy Lajos, Kun Géza, Pilicz Benő, Purgl Sándor, Kosos

4 István, Sárkány Miklós, Szabadhegyi Antal, Szentirmay József, Virág János (deákpártiak), Anyós Tivadar, Csolnoky László, Horváth Lajos, Konkoly Lajos, Kopácsi Viktor, Kovács Imre, Krisztinkovich Aladár, Tóth József, V?éghely, Dezső és Vcghcly Imre f ellenzékiek} A központi választmány jelen levő tagjai a 35*