Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-12-12

munkának épen legnehezebb, legkellemetlenebb részeitől értelmességével együtt növekedett a munkabér magassága! A haladó műveltség ugyanis szaporította igényeit, s e szaporodott szükségletek fedezésére több munkabér igényeltetett. A közlekedési eszközök javítása a szállítást olcsóbbá tette ugyan, s ez hasznára v>lt a fogyasztó piacoknak, hol a terményekre nézve uj verseny nyílt meg; de az árak emelkedésére nézve, kárára a termelő vidékeknek, amennyiben uj vevők nagy száma jelentkezett, s ezáltal az árak lényegesen felszöktek. Magyarországra nézve még más különös tekintetek is szerepelnek ez irányban , amelyek az árak képződésének természetes haladását fölfelé még gyorsabbá tették. A termelési költségek körül a töke-kamatláb voitaképen most kezd szerepelni először, mert most van első ízben pénzzel űzetett és nem jobbágyi munkaerő. E mellett népünk nem nagyon dolgos; volt jubbágyosztályunk magánra is lobet, középosztályunk pedig irtózik még most is a munkától. A közlekedési eszközök építése megnyitotta terménycinknek az utat a külföldre, s igy a világpiacra belépve, az ottani árak egyszerre irányadók lettek átalán véve reánk nézve. b) Ezzel szemben emelkedni lehetett, söt kellett is az áraknak azért, mert a haladó polgárosulás folytán sok dolog a mely azelőtt a fényűzés rovatába esett csak, ma már nélkülözhetlen szükségül tűnik föl ; más szavakkal, mert a használati érték, a melyet az egyes termelvénycknél érzünk, s a mely a fogyasztó részéről szabja meg a legmagasabb árt, szintén emelkedett. Emelkedett általában és részleteiben egyaránt. Igy például a kávészükség több mint húszszorossá lett 1S48 óta, hasonló áll a cukorról. Nadrágot sokká! több ember visel ma rendesen, mint korábban ; kényelmesb lakást, finomabb ételeket többen megkívánnak ma, mint korábban. Ehhez jön egy idegen közgazdasági tüneménynek, a divatnak hatása. Ez is fölfelé szorítja az árakat és pedig nemcsak azért, mert az új divatú dolgokat egyszerre minden hölgy és férfi bírni óhajtja, s igy egyszerre sok vevő jelentkezik, hanem azért is, mert a divat rövid ideje alatt az illető munkás jövőjét is akarja biztosítani, a mit neki rosz néven egyátalán nem lehet venni. Mindkét körülmény nagyobb mértékben áll hazánkra, mint akármely országra nézve. Civilizációnk nagyobb mértékű haladása az 1848. évi reformoktól kezdődik; s ettölfogva a szükségletek fölötte gyorsan emelkedtek. Nem lehet tagadni azt sem, hogy az ország általános jólléte azóta nagy mértékben emelkedett, s a kényelmi hajlamoknak nagyobb tér engedtetett. De másrészről maga a polgárosulás igen sok fényűzési cikkel nélkülözhetlen szükséggé tett, melynélfogva azoknak ára, illetőleg a fogyasztó által ajánlható határ tetemesen megdrágult, A divat is, melytől eddigelé meglehetősen elmaradt volt Magyarország, előtérbe lépett lassankint, tőlünk is megkövetelve áldozatait; ugyan ki venné rosz néven a krinolingyárosoknak vagy a gombkötöknek, hogy ha rövid szüretjük alatt igyekeztek annyit zsarolni a divat után rajongó közönségen, a mennyit csak képesek .voltak. (Folytatjuk). A húsárszabás és az ipartörvény. Köztudomású dolog, hogy városi képviselőtestületünk* folyamodott a megyei hatósághoz^ a húsárszabásnak újból behozhatása végett; mert a polgároknak mindenfelé hangzott, általános volt a panasza a hús drágasága és mégis táptartalom hiánya miatt.. A folyamodó képviselőtestület helyezte kérvényének alapjául egyfehü az 1872-ki ipartörvény ö. 8. 35. és 36. §§-ait, másfelöl pedig töként városunk húsmérési viszonyait. Tudvalevőleg, csupán három mészáros kezében van a húsmérés, igy csak azok tetszése *J és önkényétől függ a hús ára. A megyei hatóság ugyanazon törvény és §§-aival utasította vissza kérvényünket. E körülmény oka, mindenesetre ama törvény hiányos szerkezetén alapul, — mely hiányokat pedig nemcsak mi és itt éreztük, hanem Budapesten, a tisztviselötestület is. Az 5. §. ugyanis felsorolja hiányosan azon iparágakat, melyek gyakorlására a közigazgatási hatóság följogosítva, Yan k Ö z e g é s z s é g i és egyé b közérdekek szempontjából, általánosan kötelező szabályokat hozni. Ellenfeleink azt állítják c miatt, hogy ezen pont nem tartozik a mészárosok és sütőkre, mivel a felsoroltak közt említve nincsenek. Képviselőtestületünk (legalább a kérvényt megszavazott félj pedig ugy vélekedett, hogy ha a cselédszerzés, kéményseprés s hordárok ügye közigazgatásilag szabályozható, ugyan miért ne.m oly joggal a húsmérés is? hiszen ez sokkel inkább közegészségügyi és közérdekű, mint amazok, — azért is, még eddig soha és senki sem vonta kétségbe* hogy a húsmérés közrendöri felügyelet alá tartozik. A 8. §-ban továbbá oly iparágak gyakorlása van hahatósági engedély és felügyelethöz kötve, melyek üzletük fekvése vagy minősége által a szomszéd lakosokat vagy általában a közönséget háborgatják. A másként vélekedők újólag elöállanak azzal, hogy itt sincsenek a mészárosok fölemlítve, tehát a húsipar teljesen szabad. Igen; — hanem a kérvénytszavazó képviselőtestület szinte épen azon okból kivánta a mészárosok feletti felügyeleti jogot szorosabbá fűzni, mivel e pont alatt látta fölemlítve az uszodákat, fürdőhelyeket, t i m á r műhelyeket és" v á g ó h i d a k a t s a többi, a melyekhöz méltán sorolandónak vélte közegészségi és közérdek szempontjából a mészárosokat is. Ugyanazon törvény 35. §-a jogot ad a hatóságnak a bérszolgák, hordárok s kéményseprők díjjai megszabására. Ugy hiszem, nem lesz nehéz eldönteni, liogy társadalmi életünkben a hordároknak van-e fontosabb szerepe, vagy a mészárosok húsmérésének. Kérvénytszavazó képviselőtestületünk is épen ezen közérdekű szempontból akarta a húsárszabást a 35. §. rendelete alá vonni, — annyival is inkább, **) Ugyanis Deutsch, Vinkovitá és Jtó'hm kezében; mert a többi Polliik, .Szabó, Győrökné, Müller, Keller és Fuchs csak a számot szaporítják és a bai növeléséhöz járulnak.