Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-12-12

menyeivel minden bizonynyal magára vonja azon családok figyelmét is, melyek eddig vagy egészen külön, vagy magánintézetekben oklatlaták nö tagjaikat; azon családokra nézve pedig, melyek az ily nevelés költségeit nem fedezhetek, épen a legégetőbb hiányt pótolja. r Áldásos hatásával ezen iskola — hisszük, hogy lassanként mozgásba hozza azon irányt, mely elengedJietlen kötelességül tekinti a nőnem alaposabb, több ol<lalu kiképeztelését. Éleszteni fogja a családokban azon törekvést, hogy ne pusztán szép arcú, divatosan öltözködő s hízelgő bókokban gyönyörködő leány nevelése legyen céljuk, hanem azon iparkodjanak, hogy helyes irányú műveléssel azt női feladatára méltóan előkészítsék s ne egyedül a nuiló vagyonban, hanem a valódi műveltségben is hagyhassanak örökséget neki. A nemes érzelmeket fejlesztő jó nevelés a bók s pipcre-liajhászat helyett szebb, magasabb célt lüz a gyöngéd női sziv elé. Gyarapítja ismeretköréi, feléleszti komoly hivatásának tudatát, emeli munkakedvét, ö midőn az ily irányban jól neveli nő lép házassági szövetségre, róla méltán elmondható, hogy férjét boldogílni is fogja. Férje minden esetben számíthat reá, mert a nagyobb kincset nem tárcában, hanem szivében hozla volt el neki. Mint gondos, igazán müveit, munkában gyönyörködő házi nö megérdemli a boldogító nevet, családja mindenkor jóltevö ang}-alát! tisztelheti benne. Ha az alapos nőnevelés ügyét csak egy lépéssel előbbre vittük, ugy a hozott áldozat már gazdagon megleend jutalmazva. Kiknek ajkán azért nem puszta hang a közművelődés, hanem szivükön is hordják annak ügyét, kik az alapos nevelés állal az életrevalóságul, a közboldogulhatás fontos tényezőit akarják terjeszteni népünk közt, egyesüljenek vallás, rang, osztálykülönbség nélkül az emelendő polgári iskola körül. Az áldozatkész egyesülés a közügy oltára elölt a lehető legszebb jelenség, a közboldogság előmozdítására irányult törekvés az Isten elölt legkedvesb áldozat. Az árak általános emelkedéséről. — Felolvastatott a magyar orvosok és természetvizsgálók XVII. nagygyűlésének társadalmi szakosztályában — irta György Endre (Folytatás). . En nem tartozom, t. o. legkevésbé sem az 1848-iki irány ellenségei közé; de az tény, hogy a reformok meggondolatlanul s túlgyorsan létesítettek. A társadalmunk egész addigi szervezetével ellentétben álló uj princípiumok túlmolión fogadtattak; s az eredmény? középosztályunk romlása, mely ur lenni többé képtelen, dolgozni még nem tud. Ha dolgozni tudna már, mint örvendetes jelek mutatják, hogy akar: a nemzet munkaereje is gyarapodnék vele és általa. Ezek nagyobb mérvű észrevételeink, a hazai termelési költségek nagy voltára. Hogy gépeink csak lassan szaporodnak: az is hozzájárul kétségkivíil a ki nem elégítő eredményhez; de a zökkenést főleg és legnagyobb mérvben mégis a közlekedési eszközök újonnan megnyílt hálózata képezi. Nem Győr, Mosony, Budapest, vagy a Bánátról szólok, melynek Dunája, illetőleg azzal kapcsolatos teljes vízhálózata volt, hanem az ország többbi nagy részéről. A termények cl nem szállítathattak onnar.; ott pedig meg nem vette senki, mindenki olyat termelt. E miatt alacsonyak voltak az árak túlságosan; s egy nagy birtokos saját szájából hallottam, hogy inkább a rosz, mint a jó temésnek örült, mert akkor az apró birtokosok mégis csak reá szorultak az ö feleslegére, mig jó termés idején egyátalában nem kellett az senkinek sem. Most a legközelebbi eszközök megnyíltával beleestünk a világforgaloinba. Azon árak, melyek a világpiacokon képződnek, irányadokká lettek reánk nézve is, nagyon természetesen a szállítási ár különbségével. .De elenyészöleg csekély az azelőttiekhez képest. Ez tette, hogy vevőink megszaporodtak, az árak fülemelkedtek az átlagos európai árak magaslatáig; többé nem vagyunk egyedüli és föltétlen urai árainknak. Kész piacot találunk terményeinknek ; nem kell többé zsírunkban mcgfuladni, vagy rosz termés idején az éhhaláltól félni; de ezért cserébe legalább nagyrészt a külföld (Déloroszország, Amerika) szabályozza búzánk árát; Ausztrália gyapjúnkét; az amerikai petróleum repcénkét; Szerbia sertésünkét és igy tovább egész a végetlenig. Ezen körülmény teremte főleg a zökkenést, az árak azon hirtelen magasra szökő emelkedésében nálunk Magyarországon, amelyet érezhettünk egyszerre a legközelebbi években a közlekedési vonalaknak újonnan megnyitott vonalai". E mellett a jobbágyság fölszabadításában a munkaerő elvesztése, söt a volt jobbágyok uj anyagi helyzete folytán annak örök időre és egyszeri-e való elenyészte; az adó súlya, mely az eddig szűz nemesi földbirtokot egyszerre 30%-kal sujtá; középosztályunknak a dologra fogékonytalan volta, parasztjaink restsége -. ime mindezek közreműködtek ahhoz, hogy nálunk nagyobbmérvü legyen e zökkenés, mint volt másutt, hol a változások még sem mentek ily gyorsan. A tökehiányt említem már föntebb, s a világ piacára való belépést a közlekedési eszközök által szintén. Már most, ha a föntebbi négy tétel szerint akarjuk az árképzödés elemeire visszavinni a tényleges körülményeket, s az elméleti tételek fényénél igazolni be a gyakorlat tapasztalásait; következő eredményekre, fogunk jutni. a) Az áraknak emelkedni kellett., mert az árképzödés legalsó határa, a termelési költség, hatalmasan emelkedett. Különösen áll ez a munkabérekről, amelyeknél föltűnő nagy az emelkedés általában véve is. A gépek által történő rnunkaerö-kimélés többet tett a munkás ügyesebbé, semmit olcsóbbá tételére; söt a munkás megszabadulván általok a