Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-05-17

íöldet — a töiökök birodalmát és Ázsiát. Én kiakarom űzni a törököt Európából, s fel akarom osztani Logyelországot. Népem, kell, hogy kiemelkedjék a barbarismusból. Nagy reformok léptek életbe. Vallási türelmet illetőleg az én birodalmam legmagasabban áll; az ipar s kereskedelem felvirágoztak. Ismerem a bajt, mely földmivelésünket nyűgözi, — ki is akarom azt irtani gyökeréből: el akarom törülni a jobbágyságot. Országom minden rendéi és népeiből képviselőket akarok székvárosomba hívni, hogy uj törvényt alkossanak, s ezen gyűlés magva leerid a parlamentnek. — Vájjon hol azon uralkodó, ki ennyi engedményt tett csupán önként, — midőn öt semmi kényszer erre nem utalá ? — En megteendem, mert meg akarom tenni, — s ez adja meg azon jogomat is, hogy uralkodhassam. iS hogy én a jogot oly drágán, oly nehezen tudom megvásárolni, én vagyok-e oka? Gyűlölöm Mária Teréziát, mert ö neki oly könnyű nagynak és erényesnek is lenni. Nem erős szív az, mely szerelem és dics vágy nélkül való. En megbuktatám férjemet, mivel ugy keiie A hercegnő jelentős pillantást vete a cárnöre. r — Es mégis—folytatá, az figyelemre sem méltatva őt — és mégis minden nap új és új baljeleket hoz elém. Midőn ünnepélyes bevonulásomat tartam Moszkvába borítva császári hermelintöl, — üdvözölt-e csak egy üdvkiáltás is ? A nép hallgatva állt az utcákon, és bámulta a pompát. A testörök megbánják tettüket, s eme dics vágyó papság, mely ellen a század fegyvereivel küzdök, ezen bábot, eme hülye Iván herceget tolja fel ellenem. E bábnak .azonban szerencsétlenségére vérfoly ereiben, s nekem e vért ki kell ontanom. — De hogyan ? — Kérdé bájos naivsággal a hercegnő. — Hogyan? — A császárnő kissé gondolataiba merült. Hogyan ? — épen ez az. A hermelinen oly rút a vér folt, s nekem nem szabad újra vért ontanom. — Szükséges az? — kérdé a kis hercegnő, urnöje hálóköntösének csipkéivel játszadozva. — Te szeretetre méltólag, minden feltűnés nélkül íogod öt megöletni. A császárnő felemelkedék, az ablakhoz lépett és halgatott. — Vannak pillanatok kedvesem — szólt kis szünet után — melyekben fáradttá és vigasztalanná tesz az uralkodás. Daschkow hercegnő nem mozdult, — S mi a legrosszabb, Katinka, — Orlow untat. A „kis Katalin" meglepetve pillantott a „nagy Katalinra" s a legerélyesebb és legkecsesebb mosoly játszadozék ajkai körül. — Most öltözékemet fogom rendezni — kiált a czárnö mosolyogva, — s .azután lóra ülvén, meg fogjuk magunkat hü népeinknek mutatni. 3. A cárnő a nyári palotában. Két világrész typusai özönlenek előszobáiba. A pohos, teljes szakállú, húsos fülében arany gyürüt viselő kalmár mellett, ott áll a komoly, bronzszínű és hosszú fekete bajszú tatár. A kalmükök csapott sárga koponyája mogöl a kozák bátorszemü nemes arca iekint felénk. Jobbágyok, parasztok, katonák, pópák, zsidók, lipovánok, jezsuiták. Csodálatos antichambre. Középen egy ifjú tiszt áll, nyúlánk, jól megtermett halvány, álmadozó arckifejezéssel, s a fanatikus nagy, nyugodt, martyr szemeivel. „Mitrovitsch hadnagy a Smolensk ezredboi" kiált a szolgálattevő kamarás. Pár másodperc múlva az ifjú tiszt, császárnője előtt áll.t. A cárnő a fekete ruha felett*, — melyet, bö abroncsszoknya terjesztett szét, széles kék rendszalagot viselt, fején a magas fehér hajék felett egy kicsiny országalma ült, egyetlen gyémántból a görög kereszttel: az uralkodás jelvényei. Az ifjú tiszt azonban csak a hófehér keblet, melyet a kék rendszalag feltűnően kiemelt, látta s e buja hajfürtöket, melyek a koronás föröl a vállra alácsigáztak. — Először látta ma az ország legszebb asszonyát, ki őt tetőtől talpig jó akarólag vizsgálgatá, és kegyteljesen, mint egy rabszolgát. Az ifjú letérdelt, s átnyujtá kérvényét. — Alljon fel. — En a szép nőnek hódolok, urakodónömtöl igazság-omat kívánom, — mond szerényen az ifjú tiszt. Es felkelt Katalin lábaitól, bátran nézve szemeibe, mely szemek felett a szemöldök kissé öszevonódtak. — Mi neve ? — Mitrovitsch. — Hadnagy ? — A Smolensk ezredben. — Kegyelmet kérni jött? — Jogomat. A büszke szemöldök ismét öszszevonódtak. — Nos mit akar tehát ? — Legelőször is egy kérdést intézni felségedhez. — A kihallgatás mindenesetre eredeti. Kérdezzen tehát, — hogy is hívják? — Mitrovitsch. — Mitrovitsch' hadnagy. Ön mulattat engem. Mitrovitsch összeharapta ajkait és vérveres lön. — Eltűri felséged az ígazszóllást ? A nerói szemöldök megrándultak, a következő