Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-10-31

Sz. László vára. Ennek fedezete alatt intéz ostromot az árulással török kézre jutott, s a folyam túlpartján levő Galambóc ellen. A seregben levő horvát, tót, német, lengyel önkéntesek vetekedve a magyarral erőben, vitézségségben rohannak a vár ellen, A vár már-már megadja magát.... De ím ! mintegy az ágyuk vészdörgésére megjelenik a padi6eha, százezer népnyi hadaival.... A magyar sereg, s benne a király Zsigmond sorsa végzetteljessé válik. Kémeiktől semmi értesülést nem nyerve, — vagy talán győzelmükben biztosan — nem is keresve : nem látnak maguk előtt más uton menekülést, mint a fegyverszünet rögtön megkötése mellett, a Szávának túlpartján való minél gyorsabb átkelésben. — A sietség mindég, s nagy tömegben annál inkább," zavart szül. E zavart a fegyverszünet dacára felhasználja a török. Patakokban foly a vér .... Zavis a fekete lengyel herceg — ritka- önfeláldozó hősiessége dacára maroknyi csapatával vértanúja tesz a szomszéd segedelmének .... Veszélyben a király ! e kiáltás hangzik végig a sorokon . . Ne teljetek kicsinyhitűek! az úr leküldöttc szabadító angyalát ütt harcol hajócskáján férfi tűzzel s még nagyobb bátorsággal Ii, o z g o n y i Ist v á n n é — 8 z, G y ö rgyi Cecília! Csak a kalpag a fején és kard a kezében férfié .... Az alabástrom fehérségű arc, a máskor oly szelíd, most villámokat szóró szemek, — a váltakra lehulló holló fürtök, — a pici rózsaajkak, — a gömbölyű nyak és vállak, — a parányi kezek, — a pihegő mell, — a darázsderék R benn hazájáért hon dobogó sziv minden de minden, nöi .... Es mégis ö van hivatva urának, királyának megmentésére .... A zavarban és veszélyben fejüket vesztett férfiak közt meglátva a királyt, bekapja part közelébe hajtott hajócskába, és Szentlászlóvár békés nyugalmas ölében engedi át a veszélytől ment pihenésnek . . . Áldom istenemet, a miért magyar hazában, magyar nő hozott a világra .... Ti pedig honom bájos hölgyei! vegyetek példát! . . . . Lelkesüljetek ! Hazám dicső nagy ősei, Ti földet rázó viharok ! Ti egy koron a porba omlott Európa homlokán tomboltatok. Oh nagy volt hajdan a magyar! Várnánál elvész az esküszegö király, kormány nélkül az ellenségtől ben és kin annyit szem védett ország. Fridrik, Giszkra, Ujlaky. Gara, Komoróvszky osztoznak a törökkel az árvult hazán. De íin kelet felöl kél egy fényes -csillag . . . Erdély többszörös megmentőjét dicsőíti benne; Magyarország Isten után — Bihar megye rendéiként — egyedül őbenne bízik , , . A mint jo nyugot felé, mind több bolygó veszi körül . . . Ott látjuk sz. keresztjével az agg Kapisztránt, G0000 hiv kíséretében .... Ott honunk más jobbjait. Ki ne ismerné föl benne a legtisztább lelkű kormár.yférfit, — a leglángeszübb hadvezért — a legnagyobb lelkű hazafit, a hazájáért mindent tenni kész, de hazáját semmiért föl nem áldozó dicső hőst, Hunyadi Jánost. A török a védhetlen haza kulcsát, Nándorfehérvárt ügyekszik kezébe kaparítni ... ki is nyujtá érte 300000-szer kis ujját . . . Hiszen, ha e sok marok egyetlen ember üstökét képes volna megragadni ! veszve volna a haza. De ha azt az egyetlen embert isten küldte, hogy megváltója legyen nemzetének, annak számtalan bűnei dacára. A gőgös szultán 100000 holtjait s.minden készletét hátra hagyva, gyáva szaladásban keres menedéket, s lön támadóból üldözött . . Azonban a dicsőség napja egyuttal gyásznap a magyarra ... a csatában győztes vezér egy még erösebb ellenség — a halál által győzetik lc . . . Az agg férfiú kimerüítsége-e, vagy töröktől nyert ragályos baj áldozatja lesz a dicső honszabadító ... Az ország általános keserűségében csak egy ember örvend, az álnok Cilley. Hiszi, közel az idő, midőn oly két laptával játszhatrk, milyennél szebbet, becsesebbet, keveset mutathat fel az emberiség. A magyar Corneliának, a minden gyönyörűségeit, kincseit egyedül gyermekeiben föllelő Erzsébet két fiának feje ez . . . De mivelött a gazság teljes mértékben örülhetne az ártatlanság sárba tiportatásának : először a kigyó feje töretik meg ... Es most leplezzük le a képet! Ott tűnik élőnkbe a hazájáért férjét és gyermekeit annyi veszélynek kitevő, azokat honának veszélybenlétekor még lelkesítő, — most pedig az ármány miatt feláldoztatásukért rettegő H u-n y a d i J á n o s n é Oh dicső kép ! Boruljunk le előtte ! Hisz ezt tevé a király, a gyermek László is, midőn kezével az evangelíom felett esküdt meg, hogy álnok nagy bátyjáért Hunyadyakon nem áll boszút .... ... A kettős magyar haza legszebb fiának feje porba hullott. .... A király megszegte esküjét .... De áll a villamos ég. Az eskü napja, egy év múlva, idegen földön, önkénytes száműzetésben a király halálának napja lön .... Fordítsunk a kép más oldalára .... íme egy túlvilági boldogságtól tündöklő kép! a fej körül isteni glóriával a fiát, most már választott magyar királyt remegő szívvel hazaváró Mátyás annya az ott előttünk .... Egyetlen hála óhaja: „Most már bocsásd el uram szolgádat békével!" ' Régi dicsőségünk ....!? Gy Lajos. TEMETŐI HAXGOK. I. mlékjelét a sirta kának (^/>o Xe a temetőben keresd, — Sok érdemetlen hantjain áll "j Ott fényben tündöklő kereszt. Ott Us gyakorta a gonosznak Sírkövén koszorúja van, Mig a nemesnek sírja puszta, Beomlott és világtalan. Tekints körül a nép közölt majd, Szavában ő kit emleget;