Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-10-17

csak a pártoskadás lecsillapítása — a főuraknak a királynékkal való kibékítése végett jő ... Erzsébetnek nincs ereje az ellenállásra. Kénytelen hasonlókép szinleni, mig Máriának kényszerített lemondása után magát a királyi székbe erővel fölemelt bitorlónak megbuktatására eljő a kedvező alkalom. A trón birtoka ezt, ki előbb a nápolyi királynőt Johannát (mert trónjáról részére lemondani nem akart) képes volt — unnak ugyan érdemlett büntetéseként -- börtönében megfojtatni, könyelmü gondatlanságba ejti. Teljes bizodalommal viseltetik az általa, trónjuktól erővel megfosztott királynők iránt. Megengedi azoknak híveikkel az érintkezést,— mi tág tért nyújt a megbuktatására célzó fondorlatoknak. Egy alkalommal Erzsébet estenden magához kéreti Károlt, hogy vele vejétől — Mária férjétől — kapott néhány levelet közöljön. Megelőzőleg Garaynak fegyveres kísérete elözönli a királyi palota udvarát. Midőn Karol a levélolvasásába mélyebben elmerülne: Garay int a király háta megctt álló Forgáchnak, s az a királynő ezen biztatására: „Vágd fiam, vágd Forgách ! Tied leszen Gimes és Gács !" oly erővel sújtja főbe, hogy koponyáját meghasítván, balszemét is kiüti. — A Visegrádra vitt Káról, midpn iszonyú sebe gyógyulni látszott — megfőj tátik. De elmenekült párthívei: „Szemet szemért !'* kiáltottak e merényre. Újra felszították délen a pártviszály hamvadó tüzét A királynőt személyes megjelenésükkel óhajtják a zavart lecsillapítani. Azonban Szerémségben a horvátok nagyobb csapata által körülvétetvéu, — midőn a hŐsileg küzdő Forgách ugy, mint a testébe fúródott nyilakat nádszálként tördelő Garay, a sokaság által elnyomatnak s szemeik láttára lefejeztetnek : kocsijukból kiragadtatván, több méltatlanságokkal való illettetés után Novigrád várába tétetnek, — hol Erzsébet — állítólag leánya jelenlétében inegfojtatik. Mária pedig csak hosszas szenvedés után szabadulhat — s a kiállott rászkódtatások után mindég beteg, hét év múlva kora sirba száll Az ember ne kisértsc meg a végzet szerepét magára vállalni ; mert ki fegyverrel kezében öl, fegyverrel kell annak kimúlnia Kedves hazám ! sokszor szomorú, de mindég dicső multtad, beb sok tanúságot szolgáltat erre !?.... Gy—i Lajos. •j T.-nck. ^ gy szeretni, mint én téged, Földön senki sem szeret. 8 a mit kértcin, a mit vártam, Enyém az még sem lehet. Ámde én mégis imádlak; Bár szeretnem nem szabad. Azt mondjátok, „hogy az A

T

étek, Ifa szei elmem cl nem hűl" — Nincs szivetek, nem tudjátok: Korlátokat az nem tűr. Bálvány képein! éu imádlak; Bár szeretnem nem szabad. Tehetek én, s tehet c szív Arról, hogy a pillanat, Melyben ót először látám, Szivemen tett nyomokat? S ha én őt mégis imádom; Bár szeretnem nem szabad I ? Hozzanak fel száz okot bár Erkölcstantok könyvei, — Egyetlen érv: a szerelem Val anieimyit leveri. Es én, angyalom imádlak; Bár szeretnem nem szabad. De ti vagytok az erősebb, A hatalom nálatok. Mit törődtök ti egy szívvel, — Melyet összezúztatok. Oh de éu rajongok érted, Bár reménység nem biztat —; T á ii é p e n a z é r t s z e r c 11 e k, Mert szeretnem nem szabad. ^^^^ ' St—r. P—i. Feneketlen! — Elbeszélés. — liia 1) c 1 ű n y i F e r c n c z. (2. folytatás). Nem rég történt, hogy a síkon, melynek közepén e kis tengerszem ragyog, egy uri társaság mulatott lovon. Egy szomszéd uri lak birtokosai és vendégei lehettek; paripáik nemes tartásáról és magaviseletükről lehetett azt következtetni. Nök és férfiak voltak vegyest, s a gondatlanság játszikedélyével vágtattak tova, végig ugaron és réten, — hol pedig Összecsoportosulva társalogtak együtt. Ketten a társaság közül, "már hosszabban voltak elválva, egy nö, ki sebesen, mintegy felindulásteljesen vágtatott fel és alá, délceg s gyors paripáján a sikon, — és egy fiatal férfiú, a ki kissé lassúbb, habár szintén telivér lóval birva, nem mindig tarthatott lépést a széllel versenyző futtatással ; de valahányszor elérheté társnőjét, igen behatón látszott vele társalogni. A nagy társaságnak ezen jelenet fel nem tünt, vagy nem törődtek vele. A fesztelenség csak ugy igazi, ha mindenki tehet, a mit akar, a nélkül, hogy a másik gáncsától, félne, — s ez rendesen jelen van, ha csak fiatalok vannak együtt. Ezeknél még az irigység és a féltékenység is inkább magába zárkózik és a nemtörödés álcájába burkolódzik. A figyelmes szemlélő azonban észrevehette volna, hogy a nö igen heves izgalmakkal küzd ; inert arca hol elsápadt, hol mély pirba borult társa szavai hallatára, valahányszor egy pár szót mondott a férfi, újra ágaskodva iramitá továbfci a lovát.