Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-10-17

Egyszerre meghökkent a ló, visszariadt, s a követő paripának engedé, hogy elérje: a férfiú lova is azonban meghökkenve állt meg. A feneketlen tó előtt álltak. — Ah ! most megfogtam, grófnő — kiáltá a fiatal ember, s megragadta szomszédja gyeplüjét — most végig fog hallgatni. — Egy szót se tovább, — viszonzá a grófnő, — vagy e lóba Ugratok. —• Ah, bah, tartom ! — Magammal rántom. — Annál jobb, grófnő, legalább közelebb leszek, hogy kihúzhassam. — De ön nem fog kihúzni, hanem elíog velem merülni ; mert e tó feneketlen. A fiatal ember akaratlan visszariadt s hátrább húzódott. — Feneketlen — monda, a sötétkék vizbe tekintve, — s egyszerre elkomorodott, de azután mindjárt mosolyogni kezdett megint arca, s folytatá : — ne haljunk mi meg grófnő, éljünk, s legyűrne együtt boldogok, — az én szerelmem feneketlen ! A fiatal ember nem mondta ezt belső hév nélkül, mégis megvetés vonása játszott a nő sápadó arcán. — Méltóságteljesen fordult társához. — Hector! volt idő — monda, — mikor jogot adtam önnek, hogy igy szóljon hozzám. On tudja, hogy azóta mi minden változott; hogy ön kénytetett arra, miszerint ma már az én gyűlöletem legyen feneketlen. A lovas elsápadt, szemében mintha villám cikázott volna végig, s homloka borús lett; de megint csak egy pillanatra, s újra nyugodtan adá válaszát. — Tegyük fel, hogy önnek van igaza, hogy önnek van joga és oka gyülölségröl beszélni rólam. — Tegyük fel — viszonzá a nő, alig bírva indulatával, s ön még mer igy beszélni, s ön még mer föltételesen szólni. Menjen Hector, ez komédia, engem ne ámítson. — Ah, mily herzig ön, grófnő, ha haragszik — monda társa — s folytatá — ám legyen, tehát én bünős vagyok az ön szemei előtt; — de tegyük fel — s most már csak szabad tán föltételesen szólanom — tegyük fel, hogy én jóvá teszek mindent. — Mindent ?! — jegyzé meg gúnyos raosolylyal a fiatal hölgy. — Igen mindent, a mit jóvá tehetek — viszonzá halkan az ifjú — s ugy, a hogy tőlem kívánják, akkor . . , . — Akkor? — Akkor fog ön megint szeretni Laura ? — Akkor ? . . megfogok bocsátani! — S szeretni ? Az ifjú közelebb hajolt. A grófnő küzdeni látszott egy gondolattal, — azután mélyen sóhajtott, méltóságteljesen nézett az ifjúra, s feleié. — Nem, soha ! —- Laura! — kiáltá az ifjú s magához vonta a paripát, melyen társnője ült, ugy hogy a ló ágaskodni kezdett — Laura, én kész vagyok mindenre, én mindent helyrehozok, a mennyire lehet; de azután, bírni is akarlak, s esküszöm, hogy a bocsánattal be nem érem. Az én szenvedélyem nem gyermek-lapda ; enyémmé kell lenned. Te tudod, hogy akkor hatalmamban vagy. A grófnő nyugodtan nézett, a nyugalmából fölrezzent férfira, s a tóra mutatott. — Eljöhetsz érteni oda le, — monda egész csendesen. Itt fenn nem leszek a tied. A fiatal ember meghökkenve bocsátá el a gyeplüt, s a grófnő felhasználva felszabadulását, megfordítá lova fejét s a társaság felé vágtatott. Az ifjú egy ideig utánna nézett, s látható volt, hogy szenvedély és izgalom dúlja keblét. Végre visszanyerve nyudalmát, ö is követé. S mikor a társasághoz csatlakoztak, senki se mondta volna, hogy mily lélekben járó dologról társalogtak. Oly kedélyesen és jókedvűen mesélték el, hogy megnézték a feneketlen tavat. — Nos, és nem akadtál valami syrénre — Hector, ki lecsalt, — kérdé az urak egyike. — De igen — feleié ez mosolyogva — légyottot adott adott nekem odalenn. A célzást egy értette meg, kit érdekelt, a grófnő. — Nos, és elmégysz hozzá ? — enyelgé egy másik. — Ha ö ott lenn van, mindenesetre. (Folytatjuk}. JOGÁSZ INDULÓ (segélyegyleti elnökválasztáskor). Rajta ifjak! egyesülve s Kit nem az érdek vezérel, Küzdve küzdjünk a Nagyéit! ? És csak érdemet tekint: Szent ügyünkben lelkesülve, > Annak a mi tiszta zászlónk Neki adjuk a babért. ^ Fenlobogva intve int. Nagy reményű jó barát az, Kit körünkben éltetünk, — Nagy nevét hát igy köszöntsük: Nagy József lesz elnökünk! Vámosi. Különfélék. — Az óvoda helyisége, mint halljuk, a jövő héten megnyílik, és a kisdedeknek átadatik tartózkodási helyéül. A kisdedeknek az intézetbe fölvétele f. hó 19-én kezdődik, hír szerint. Fölhívjuk polgártársainkat, legyenek megillető érdekeltséggel az óvoda iránt. — A rab segély ző egylet ideiglenes bizottsága még júniusban megalakítatott; nem tudjuk, történt e azóta ezen alakítandó egylet ügyében valami. Vagy talán elég volt a történt felszóllalás puszta viszhangiiak a királyi főügyész fölhívására!? — Irodalmi jelenségek: Szerkesztőségünkhöz beküldetett: a,Gonosz idők' cimü két köteles regény első kötete, llusa Kálmántól, a Vasmegyei Figyelő szabadelvű szerkesztőjétől.. A Kemenesalja, az őrség és a szomszédos megyék népmondár és kevésbé ismert ősemlékeiből állította össze szerző regénye'