Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-10-10
Az előttünk fekvő költségvetés nem mondható háztartásunk tükrének. Csak néhány tételt hozunk fel. Nem látjuk ugyanis ebben a. kövez et vám haszonbérét, a sirok bel veinek eladásából befolyó jövedelmet, a szegények számára évenként gyűjteni szokott, s javukra — rendőrség és bíróság által — évenként ni eg i t é 11. b i r s á g ö s s z e g e k b ő l, a f o g y a. s z t ás i adóból ii y ert keze I é s i kö 11 s é g e t. Nincs e kiadások közé Jel véve a. k ö v e z e t v á m - k ö I c s ö n t ö r l e s z t é s é r e s z á n t ö s n z e g, a. f o g y a s z t á s i a d ó k e z e I é s ének k ö 11 s é g e i stb. Még elősorolhatnánk több oly tételeket, melyek a költségvetésből hiányoznak , de nekünk nem feladatunk helyesbítése a költségvetésnek , csupán figyelmeztetni egyrészt a képviselőket annak hiányos voltáról, más részt pedig bebizonyitni állításunkat, hogy Pápa városának 1875. évi költségvetési előirányzata felületes. Lehet, hogy ezen állításunkra mosolylyal fognak felelni az illető urak, rá mutatva a második sorra, a mely világosait kimondja, hogy ezen költségvetés csupán a házipénztár bevételeit és kiadásait foglalja magában. Mi ezen esetben megköszönjük szépen e felvilágosítást s azt feleljük reá, hogy ez ugyan igen rosz dolog lehet, hanem eléggé különös is; mert a mely joggal és alapon az előbb (elsorolt bevételeket, és kiadásokat el lehet vonni a közpénztár kezelése alól, ép oly joggal és alapon kivehető kezei közül a jelenlegi költségvetés tételeinek egy része, vagy ha. tetszik — az egész, s ekkor marad csupán a hajdúknak fejelés csizmája a költségvetésben — vagy az sem. Már pedig mi ugy tudjuk, hogy ha vau — és vau is beleszóllása a képviselőnek p. a szemetes korcsma haszonbérének hováforditásához, ugy mindenesetre vau a kövezel vám-jövedelemhez is, mely tudva levőleg ezerekre mg. Még egy nagy hibát kell kiemelnünk, s ez, hogy számos tételnél nem a szokásos három évi arány (j)lt t. i. hol egyébb alap hiányzik) szolgál alapul, hanem csak ugy gondolomra van bizonyos összeg oda dobva. Ezt gyanitalja legalább ama körülmény, hogy némely összegeknél a háromévi arányalap megnevezve van, másoknál nincs. Knnyit akartunk a jövő évi költségvetés lényegéhoz általánosságban — a részletek majd következnek — szótlant s most áttérünk annak alakjára. A mi a költségvetés alakját illeti, sajnálattal kelt csudálnunk, hogy az, alakjára nézve a költségvetési szerkesztés tudományának még az a-b-c-jeig sem képes felemelkedni. Az egész egy halmaz szám, minden rendszer, összefüggés nélkül; különösen tapasztalható ez a kiadásoknál, hol a rendes kiadások közö'ft három (11, Iii és 13) tétel rendkívüli kiadás fordul elő s utániia. ismét különböző cinüi rendes kiadások, az uj építkezések és kisded óvodának költségei —- a személyi és dologi fenntartási költségeket nem értjük ide — a rendes kiadások köKött szerepelnek, holott azok. természetüknél fogva, rendkívüliek. JJa a rendes tételek elkülönítve fordulnának elő a rendkívüliektől . az első pillanatban tisztában lehetne önmagával e költségvetésnek tanulmányozója, a város háztartásáról, mert látná hogy melyek a rendes, evenként előforduló tételek s melyek a rendkívüliek, melyek megjelenését csak bizonyos átmeneti körülmények tevék szükségessé mint p. a járvány által sújtottak segélyezése, beruházások stb.; igy azonban szükséges a költségvetést másként állítani össze annak, ki tüzetesen akar vele foglalkozni. Knnyit a költségvetés alakjára általánosságban — s most áttérünk a részletekre. Cselédeink, (Sooiali.s litiiulrntinv). IV. Nagyobb, melyebbreható átalakulások nz emberi társadalomban, ritkán történnek ebire megfogamzott szándék szerént, egyes egyéniségek eszméi folytán, és ekkor is oka nem annyira az eszme maga, mint inkább bizonyos feltételezett érettségi megállapodás, bizonyos disposítió, mely mintán csak általánoságban szembetűnő, természetes is, és mint ilyen abszolút, bolygathatlan törvényeknek van alávetve. Ezen magában véve szerény igazság az életben gyakran torzomborz vaskapuvá növekszik, és a moralista sajkájának vajmi ridegen állja útját. Sejti is ö ezt a legtöbb esetben ; de azon édes reményben ringatódzik, hogy a köznapi emberek mégsem pillantják a dolgokat oly élesen, és azon kivül valamely üdvös intézmény , valamely értékesíthető előny kimutatásának védelme mé<j,- sem lehet olv hálátlan feladat, még akkor sem, ha süket füleknek prédikáltatnék, és ha a merészebb conceptiók megvalósulásának, a lassan csoszogó korszellemre az uralhatlan általános lüktetésre várnia is kell. Ezeket előre bocsátva, bízvást rálépek tárgyam másik és kényesebb álláspontjára. Mig azt tehát előbbi cikkemben természetszerű megállapodásában vázolám, jelenleg arra fogok törekedni, hogy szíves olvasómnak a tárgyat szubjektív vonatkozásaiban előadjam. Es ez utóbbira határozottan nagyobb súlyt kell fektetnünk, mint az általános igazságtételekre ; mert úrnő és cseléd érdekeinek méltányos közeledése, mindvégig többetérö marad a társadalom mai formái között, mint a rideg értékcsere által létesített kötelességszerű közlekedés. Ámde az érdekek ezen méltányos közeledése sehogy sem oly könnyű ; mert vannak haragos tudósok, a kik elég szemtelenek azt állitani, hogy a nők nöcselédjeik alányomásánál egymásnak hallgatagon kezet nyújtanak , és e nemben egy terjedelmes önkénykedö kört képeznek, melynek fióktelepe minden női társaság. „Álljon az' 1, igy folytatják, „csak két tagból is, és legott felcsap osztatlan igazsá"'Otinoncló fórumnak , melynek megvan a maga. elnöke*, j vádlója, tanácsnokai és végrehajtója, csak védője nincs, ha — a mi elmaradhatlan, — a nöcselédek fölötti zenebona le! folyását veszi. 1 ' Mindez nagy gorombaság ugyan, de azért | nem tagadhatom, hogy sokat nagyon is igaznak, vagy még ' inkább élethünek tartok benne, a nélkül, hogy az ijjedelmes taréju urak nézetét feltétlenül elfogadnám. ISÍert valóban elterjedt nézet az, hogy a nőcseléd a restség, tudatlanság, megbizhatlanság, ügyetlenség, és végtelenül képezhetlen tapintatlanság netovábbja; tehát egy oly teremtés, melylyel szemben bármily, még a legsuperlativabb szigor sem válhatik túlzottá, — sőt inkább az egyetlen esz köz, hogy a nőcseléd terhes eltartásából legalább némi haszon absztrahálható legyen. Ezen felfogás alapján azután kavartatnak legtöbbször a házi pletykák, rnegnyirbáltatík a bér, ós fű meg fa megmozdittatik, hogy az együttlét minél terhesebb, minél kiállhatatlanabb legyen. A méltányos közeledésre nem gondol senki, az érdekeltek bőszen állnak egymásai szemben, O 4 *
