Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-10-03

szakkal is sértegetve, a várossal folytonos súrlódásban állott. A Jegelőre 1500 birkánál sokkal többet hajtott, s ujabb Ítéletet tett szükségessé, melly 1824-hen a nagyobb számú birka legeltetést végleg betiltotta, s a felügyelet végett mind az uradalmi tisztséget, mind a megyei hatóságot felelőssé tette. Mind a mellett az uraság újabb erőszakot kisértvén, ismét több birkát hajtott a legelőre, a. város azonban a többletet, a nemességgel öszcfogva behajtotta, s részint eladta, részint levágatta. Melly jogvédelem eredménye lett, hogy az uraság a költségeket meg nem nyerte.— Végre 1857-ben az uraság megkezdette a város ellen a pert úrbéri alakban, mintha előbb semminemű szerződések a peres felek közt nem történtek volna. Ezen per feletti felügyeletre a város 00 egyént nevezett teljhatalom nélkül, ezek ismét 30 tagu szűkebb körű bizottmányt választottak, kik ismét 3 tagot neveztek ki. De ezen — akár teljeskörü, akár szűkebb — választmány ebbeli feladatát, hogy a közönségnek időről- időre jelentést tegyen, sohasem teljesítette; hanem önkénye .szerint intézkedve, azon, a, várost lesújtó tényt követte el, hogy a bíróság által arról kérdeztetve: ha ,,vannak-e szerződéses akadályok

1

' azt felelte a bizottmány íj tagja, hogy „nincsenek" s ezzel az elébbi szerződések különösen az 1788-iliki örök szerződési — mely az 1500 db. birkalegeltetést tartalmazza — tagadásba tette. — Innét támadt azon vészes eredmény, hogy a bíróság kijelentette, hogy tehát a város ügye, nem mint szerződéses testületé, hanem mint úrbéresé, ugyancsak úrbéri utón tárgyalandó. Ezen egyátalán fel nem hatalmazott, önkénytelen és tudatlanul eljárt 3 egyén nyilatkozata, mint veres fonál húzódott végig a per folyamán, folytonosan állittaIván az uraság részéről

0 hogy a város önként beismerte, miszerint nem szerződéses, hanem úrbéri vagyis jobbágy testület. Végre, hogy a folytonos /.súrlódásoknak vége szakittassék, 1866-bau újra egyezkedés terére léptek a. perlekedő felek. Ekkor történt azután liocskay kormányzása alatt, hogy a város által egyezkedésre — teljhatalom nélkül kiküldött 17 egyén, — megbízását túllépve, megegyezett az iirasággal, a város részérc 1323 holdban. Eszerint jutott volna az uradalomnak a 3573 hold legelőből ismét 1965 hold, akkor, midőn már elébb 2147 holdat ugy is elvitt. Az 1965 hold pedig azon alapon jutott volna néki, mert a már elébb elvitt 2147 hold legelőt most már járt földbe számítván, arra legelő illetékét ismét kivette. így jutott volna pedig a városnak az 5726 hold legelőből, a Uocskayféle egyezség szerint, csupán 1323 hold. A jogaiban és tulajdonában végtelenül sértett város néhány tagja ekkor háborodott fel, látva, hogy az egyezkedésre fel nem hatalmazott tizenhét egyén, sem arról, hogy az uraság már egyszer 2147 holdat elvitt, tudomással nem birva, sem az 1788-iki egyezséget, mely az uraságnak csakis 1500 birkára, való legelőt enged, tekintetbe nem véve, a város tulajdonát elajándékozta. Mii lehetett hát egyebet, mint hogy bizottmánynyá alakulva, a törvénytelen egyezséget megsemmisitette. Ennek következménye ujabb egyezkedési kísérlet lett; de eredményié neu» vezetvén, az alispáni bíróság ítéletet hozott, mely azonban sok tekintetből helytelen levén, a felső bíróság által ismét feloldatott. Ezen eredmény folytán ujabb egyezség lett megkísértve, melynek folytán az uraság a nemesi birtokosokkal végleg megegyezvén, azoknak 184'/» hold helyett 369 hold jutott, a polgári birtokosoknak pedig 1500 holdat igért. Kérdjük most már, vájjon helytelen , káros volt-e a tagositó bizottmány eljárása, az 1322 hold helyett, a menyi tudniillik Bocskaiféle egyezségben kikötteteft, nemesi és polgári birtokok után 1685 hóidat, s igy háromszáz hatvan három holddal többet eredményezett? kinek volt ez köszönhető, ha non a tagositó bizottmánynak? Ekkor már igen közel állván egymáshoz az egyezkedő felek, az ügy csupán azért nem fejeztetett be, mert az urasági részről alkudozók felhatalmazással nem bírtak, de a határ becsüje eredményét is bevárni akarták. Hogy mi eredménye lett ezen becsünek? azt azon számos egyénektői, kik a, becsünél időnként megjelentek, de még inkább a becsű okmányból „Censoriusok" megtudhatják. Azon több 100 parcellák, melyek becsülteitek — alig 5—6 kivétellel — mind az urasági becsüsök szavazata szerint döntettek el a, bíróság által. Mindazon teriiletek, melyek — helyzetüknél fogva valószínűleg a városiaknak voltak esendők, mint p. o. az alsó legelő, sás, csuzirét sat, magasra becsülteitek, — mig az, mi az uradalomnak jutandott, — mint p. n. a felső legelőnek pinkóe íélüli része, alant becsültetett. Minek az lett eredménye, hogy a város, a neki jutandó részeknél, a becsű által 300 holdon fölül vesztene. Azt kellett tehát a józanész és őszinteség alapján hinnünk, hogy az uradalom — mely a becsű által tetemesen nyert — azzal rendkívül, megleend elégedve. Es íme, mi következett? az, hogy a becsű beterjesztése után ismét megindult egyezkedéskor azt nyilvánította, hogy a becsű reá nézve hátrányosan ütvén ki: most már 1400 holdnál többet nem ajánlhat! Mi lehet ez egyéb szószegésnél, és nevetséges kötekedésuél, akkor, mikor a bizottmány dacára annak, hogy a becsű által nem az uraság, hanem a város vesztene 300 holdon fölül, mégis megállapodni látszott abban, hogy részéről a kimondott holdmenyiséget vissza nem vonja. Hol hát a konokság, nehézelmüség a bizottmány eljárásában? Nem fellépésének eredménye-e, hogy a nemesség 184 és 'A hold helyett 369 holdat kapott, a városnak pedig 1322 hold helyett 1500 igéitetett? rajtunk nuilt-e, hogy az uradalom szavát megszegve — az 1500 holdtól visza lépett? mi tekintélyesféríiak Ígéretére építettünk, okai vagyunk-e, ha arra építeni nem lehetett? a bizottmány teljes szándékkal a kiegyezést tűzte léiadatául, de azon gyermekes és nagy inhoz nem méltó eljárásra, nem számitott, hogy a gróf úr vissza felé alkudjék. Mi bíztunk abban, hogy akkor, midőn az 5426 hold közlegelőből az uraság 2147 holdat már egyszer úgyis elvitt, a megmaradóit 3573 holdon pedig 1500 birkánál többet nem legeltethet: egy 1400 házból álló, 15000 lakosú kő vet válasz tó , tekintélyes várost, ezen 3573 hold legelőnek fele isten és e m b e r e I ő 11 ( a 1 á n c s a k m e g i 11 e r i, s ennek békés utón megajánlását méltán vártuk azon nagy úrtól, kiért a város annyi áldozatot hozott; kihez annyi kegyelettel viseltetett. Mi vagyunk-e okai , ha a gróf úr a város iránt semmi méltányossággal nem viseltetik ? ám próbálják meg a j;

Censorius

u urak, nem annyit, mennyi a várost törvényesen illeti, hanem csak a már egyszer megígért 1500 holdat is kikunyorálni! de tudjuk, hogy annak sem a gróf úrnál, sem tanácsadóinál sikere nemleend. Am tessék megpróbálni; azután jog helyett a kegyelem morzsáival megelégedni. De a ^('ensoriusokat' még is figyelmeztetni kívánjuk, hogy azon dísztelen, férfiakhoz nem illő, modort ne kövessék, mellyet követtek a város intelligentiáját egyrészben magukba foglaló azon 85 bátor férfiak, kik a Bocskayféle egyezségnek általunk lett megsemmisítése után újólag hódoló nyillatkozatot nyújtottak be a gróf úrhoz, hogy ők, bármennyit nyerjen is a jogaihoz ragaszkodó — szerintük azonban rendbontó és zavaró párt, — a Hocskay-léle egyezséget halálig emberül megállják, és egy • öllel sem kivannak többet, mint a mit az egyezség folytán nyerni elég szerencsések voltak! Es mi történt? alig hogy a nemes birtokosokkal a két anynyit eredményezett kedvező egyezség megköttetett, a városnak