Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-09-06
Voltaire Franciaországból száműzetett, s most Angliában, hol menedéket keresett, nevezetes fordulatpout állott be pályáján. A legelőkelőbb bölcsészekkel, költök és államférfiakkal jött közelebbi érintkezésbe, mint Locke, Bolingbroke, Collins, Toland és másokkal. Nagy mértékben tágult itt Voltaire eszmeköre, s ezen új elem felvételével, szellem irányában oly változás jött létre, mely alapja lön utóbbi nagyságának. Angliából bocsátotta nyilvánosságra „Henriade" cimü epossát s „bölcsészeti, leveleit," — a melyekben kiváló szabadsággal támadta meg a hierarchia féktelenségét, túlkapásait stb. De később ( Fi rney, sclnveizi helységben tartózkodván) még sokkal élesebben és a legmerészebb ékesszólással kelt ki minden ellen, a mi az ö szabadsági és függetlenségi eszméinek ellenére volt, világi és egvházi dolgokban egyaránt. Biztos levén és ment a királvok gyűlölete elöl u<iv, mint barátságától, Voltaire, az egész világtörténetét szigorú ítélőszéke elé idézte, — csodáltatva és tömjénnel elárasztatva még azok által is, kik csapásaitól sújtattak. Legélesebb fegyvere a kíméletlenül ostorozó gúny vala, s ezzel nem is fukarkodott korának álmadozó iskolatudósai irányában. Sokan roszaljak Voltairenek e módszerét — elég alaptalanul. Nem használta ö a fegyvert, mint tévesen állították, bizonyítékok hiányában ; senki élesebben érvelni nem tudott, mint Voltaire, ha az célját elősegítette. De neki oly emberekkel volt dolga, kik ellen minden logicus bizonyítás hiába lett volna, mert ezek örökké azon két gondolatba kapaszkodtak, hogy minden, a mi régi, helyes- és minden, a mi új, kárhozatos. Ily nézetek ellen felesleges volna bizonyítékokkal küzdeni. S más nem maradt hátra, mint befolyásukat az által gyengíteni, hogy szerzőik nevetségessé, a közmegvetés tárgyává tétettek. Ez volt egyike azon föladatoknak, melyeket Voltaire maga elé tűzött; és ki is vitte azt emberül." — (Buckle) Voltaire teljes joggal alkalmazta a természettől nyert nagyszerű eszközeit, mert ily úton terjesztette az igazság érdekeit, csak igy szabadíthatta meg az embereket mélyen begyökerezett előítéleteik jelentékeny részétől. Rendesen istentagadónak tartják Voltairet, de ezen állítás is csak szűkkeblű felfogáson alapul. Voltaire és Rousseau hittek istent, erényt és halhatatlanságot. Csak annyi igaz, hogy ök, mint minden positiv vallásnak ellenei, minden tudást a külvilágtól nyert reflexióból vonják le, s az; igazságot csak az észlelés és tapasztalat utján igyekeznek megtalálni. Voltaire és Rousseau megegyeznek azon egyszerű tételben, hogy az ember nem a külső látszatban, hanem bensöleg önmagában bírja hitét. Továbbá: az ember szabad, «és minden, a mi rajta megesik, cselekvényeinek kifolyása. — Voltaire egy szóval — francia philosoph vala. Bölcselési módszere nem annyira tudományos, mint inkább népszerű. 8 P téren érdeme különösen abban áll, hogy nagyszámú bölcsészeti gondolatokat vitt és terjesztett a. társadalom magasabb rétegeibe ugy, mint a legalsóbb körökbe is. Brougham mondja felöle, hogy Luther korától fogva senke sem vult, a kinek a szabad vizsgálódás szelleme, vagy inkább az emberi szellem felszabadulása nagyobb és állandóbb hálával tartoznék. Történetírói működéséről már mondottuk, hogy Voltaire általános magasabb szempontokból, a szellemi törvényekből indulván ki. a történetírás addigi rendszerét gyökeresen reformálta. Legjobb müve : XIV. Lajos kora. 0 az egyes eseményeket csak akkor tanulmányozta, ha támpontokul szolgálhattak nagy és egyetemes elveinek felállításában ; nála háttérbe lép a kor embereinek jellemzése, a fösuly a nép fejlődési fokozatainak kimutatására van fektetve. Mint elbeszélő, Voltaire páratlanul áll, a maga nemében. A színköltészet mezején is méltó babérokat szerzett. Nála mindig csak a nagyszabású, az egyetemes jöhetvéa kifejezésre, még drámáiban is nem annyira egyesek szenvedélyeit, hanem inkább egész korok szellemét akarja rajzolni. Tanúsítják ezt elsö sorban Mahomcd, Tancréd, Alzire, Brutus; de még egyéb maradandó becsű színmüvei is. (Folytatjuk). IGY MUf.XAK EL . gv inalnak el napok, hetek; ^Gondolkodom mélyen, mélyen; \> N E11tierciigek óra tiosszal Egy, a múltból vett bús képen: Midőn te engem szerettél, Es én téged szerettelek! Elváltunk, mint hívek . . . és én Örökre elvesztettelek.' Fölkeresem a társaságTréfás, enyelgő, víg zaját; De sem tréfa, sem enyelgés Nyugalmat szivemnek nem ád. A fájó kép élénken áll Búbamcrült szivem előtt, Mely egyre csak azt dobogja: •Szeretem őt! szeretem őt! Hiába küzdök magamban; Xem tudom elfelejteni! Kedves képét a szerelem Előttem egyre lengeti. Hogy is lehet felednem azt, Ki egyetlen kincsem vala? •Szivem élte, boldogságom; •Szerelmem fénylő csillaga! Mint a honfit a lobogó Lelkesíti színeivel Győzelemre vagy halálra, — 8 vérét bátor ontni, ha kell; tfgy engemet a szerelem Lobogója egyre tüzel. Győzni szivén! vagy sziveért Meghalni, hogyha halni kell! Újvári Elek.
