Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-08-30
látja, s nem zavarhatja egymást, — azonban mindegyiket látja a tanitó. A tanítás tárgyait alkossák — ahol kell — irás és olvasás, levelek s üzleti irományok fogalmazása , általános földisme, világ és hazai történet, természettan é* természetrajz és gyakorlati erkölcstan. Hogy a fegyenc lelkülete egészen kivonassék azon légkörből , mely benne az embert megfojtotta volna. A jól kezelt s fokozatosan, lassan fejlesztett tanításnak végtelen baszna van még a fegyencekre is ; mert az ember magában az embert megtagadni utóvégre is nem tudja. A tudvágy felkeltetvén, sarkalni fogja az egyént, mindég több ismeret gyűjtésére. Nagyon kevés lélek találkozik olyan, aki határozottan ellenálljon a jobb befolyásnak. E kevésért pedig a többet elhanyagolni nem szabad. A tanítást előmozdítja és kiegészíti a magánzárkában olvasgatás. Ezért kell bírni minden, nemcsak országos, hanem még hatósági fegyintézetnek is, ide illő könyvtárral,— hogy a fegyenc ezekkel helyettesíthesse a magányban a társaságot, az emberekkel együttlétet", megmentse a lelkét az unalomtól, s ennek káros következéseitől, az elbutnlástól : képezze tovább magát és vidámítsa fel a kedélyét. A bruchsali börtönkönyvtár 3750 kötetből áll, a munkácsi börtönben is 1000 kötetet olvasnak a rabok. Ezen olvasásra szánt rabkönyvek vagy vallásos, vagy oktató , vagy mulattató irányúak legyenek. A vallásos könyvek ne kizárólagosan ájtatos színezetűek és a vakbuzgó ábrándozást előmozdítók legyenek, mellyek többet ártanának, mint használnának. A csak is mulattatók szintén kizárandók, mivel a büntetés céljával ellenkeznék hatásuk. Mig a szellemi s erkölcsi képzés világot gyújt a fegyenc lelkében, hogy tisztábban lássa az élet viszonyait és társadalmi kötelességeit: addig a munkához szoktatás, munkában gyakorlás kiképzi akarat erejét, hogy szabadakaratát a fogházon kiviil is üdvösen gyümölcsöztethesse. A m u nkához, mint a megélhetés é s h a 1 a d á s egyedüli e s z k ö z é h ö z, minden embernek jog a és gyakorlására erkölcsi kötelezettsége is v a n. E jogát a fegyencnek, egyéni szabadságának a letartóztatással elvétele mellett is, meg kell adni ; sőt jogérzetének fölébresztésével ezen kötelezettségének tudatára is kell emelni, öt a munkában buzdítani, serkenteni, hogy megszokván, utóbb a munkát nclkülözhetlcnnek találja, mely neki keresetmódot, élvezetet nyújtson. Annak megvizsgálása, vájjon a fogházi munka ugy kezeltessék-e, hogy az a fegyelmet gyakorló társadalomnak hozzon-c be valami jövedelmet? mostani közleménycink körén kiviil esik. Mi itt a munkát pgyedül, mint a javítás egyik gyakorlati irányú eszközét tekintjük. Yalamenyire jövödelmezővé mindenesetre kell tenni, egyfelől azért, mivel a rabtartás, épen a fegyencek érdekében, költséggel jár,— más felöl pedig a fegyenc szempontjából azért, hogy ha fogságából szabadul, ott már munkája után lerakott csekély tökéje legyen, mellyet, mint szellemi és testi foglalkozásának némi eredményét önérzettel és öntudattal fogadjon és vigyen ki az életbe. Épen mivel mi a börtönökben a magánfogságot helyeseljük és a munkát javító eszköznek nézzük : mindenesetre figyelem beve.end önek tartjuk a m u n k á r a kötelezésnél, a munkabeosztásnál, a fegyenc sajáttermészetét, egyéni képesség é t é s munkajogából fejlő k i v á n s á g á t is, —hogy a fegyház igazán előkészítse jövendő életpályájára, vezesse vissza az életbe, ébreszsze föl benne — saját hivatásának, hajlamának megfelelő munka iránti kedvet. Ekkor fog megjavulva visszalépni a társadalomba és lesz annak hasznos tagja. Észrevételek a ..pápai nőegylet és szegény-ügy" cinül hat közleményre. A „pápai nőegylet és szegényügy" cimü cikksorozatban rá lett mutatva t á r s a d. a 1 m u n k legnagyobb sebére s egyszersmind megemlítve azon módok közül egynémely, melyekkel e sebet gyógyítani lehet. A három első közlemény részletesen, de nem kielégitöleg szól az ügyhez; mert a nevelésre, mint a melynek hiánya a szegénység legfőbb l ) oka, nem nagy súlyt lektet, és mert a szegénységnek okát-J nem tárja fel. A negyedik közlemény Komárom városának szegénységi adójáról szól, s városunknak is ily adót ajánl; mert szerinte természetes és méltányos, hogy o terhet vagyonához mérten viselje mindenki. Egyébbiránt e cikkben uj nincsen, mert ugyanaz el van mondva — a három első közleményben. Az ötödik és hatodik közlemény, mely az előbbiekben mondottaknak polémiájául Íratott — határozottan ellene van a szegénység segélyezésének, •— mert, az első négy közlemény az emberi sziv jótékonyságát a társadalomban gyakorolni akarja. — annak íróját, eszmények után hajhászó embernek állítja. 0 nem ismer más segélyre méltó szegénységet, csak a melyet hosszas betegség vagy öregség- okozta gyengeség szül. Megengedi cikkíró, ha nem értek vele egyet; mert okoskodása könyörtelen és egyoldalú. Hogy miért, megmondom lejebb. A szegénység jelen kül — ugy mint belterjedelmében a társadalom életére veszélyes, sőt szerintem halálos ; mqrt a szegények a társadalom kór anyagját szaporítják, a munkaerőben f e k v ö n a g y tökét devalválják, az erkölcsiséget megr o n t s j á k és igy a személy és vagyon biztonságotveszélyesen, sőt mondhatnám alapjában fenyegetik. Hogy ez nem ijesztgetés, eléggé bizonyos abból, miszerint Európa lakosságának 25°/ 0-ja proletárius. Es mert az ujabb korban a nagy tőkepénzesek száma szaporodott — a sok kis töke pedig számtalan előtte fekvő akadálynál fogva nem egyesülhetvén, amazok hatalmával nem versenyezhet — veszélyesen növekszik a socialismus és communismus híveinek száma — s mint egyes gyűrűi e veszélyes árnak — már a munkabeszüntetések mutatkoznak. Félő, hogy a társadalom e rémitö vaszélye fenyegetőbben lép fel. ') 2 ) c tételekre mi is teszünk megjegyzést. Szerk. Í8*
