Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-08-30

, Tehát e sebet gyökeresen ra c g g y ó g y i t n i, ama veszélyeket fenyegető erejű k ben biztosan m eg gyengíteni a társadalomnak saját érdekében m u 1 h a 11 a n kötelessége; nálunk anyivnl inkább a társadalomnak, mert hazánkban országosan ez ügyben nines intézkedve. A helyi hatóságoknak kell tehát a lakosság közös erejével megfigyelni és elhári tani, vagy legalább csökkenteni e bajt és annak okát. Mindenek előtt tehát az a kérdés, mi a szegénységnek oka? A három elsö közleményben x

) a rn u n k a h i á n y, drágaság, értékingadozás, pénzszükség és munkakerülés van a szegénység okául kiemelve. A ínunkakerülést kivéve, a négy első ok egészen viszonylagos és inulólagos- és épen ezért absolut, állandó szegénységet nem is okozhat. Az ö és C-ik közleményben pedig a munkakerülés, hosszas betegség és Öregség-vannak a szegénység okául felsorolva. Ez okok minden esetre valódiak és állandók. De ezekben még nincs azért minden ok elmondva. Nem is lehet azokat felsorolni, meit azok majdnem annyi alakban mutatkoznak, a hány a szegény. Ugy hiszem, leghelyesebb leend a felosztás, ha a szegénység okait két categoriába sorozzuk. Ugyan is: 1. A szegénységnek oka vagy m a g á b a n v an az egyénben — v

agy ^- rajta kivül, t ö 1 e függetlenül jelentkezik az. Az elsö categoriába tartozik a munkáké r ti 1 é s, részegség — pazarlás stb. A másodikba mindennemű elemi csapás — személyes szerencsétlenség — drágaság, pénzszükség stb. De mert ezen utóbbiak, mint melyek az egyén akaratjától nem függenek — a szegényeknek alig 10%-át adják, és legtöbb esetben mulólagos szegénységet szülnek : és mert itt az intézkedés nem helyhatóságok, hanem kormányok kezeiből országosan kell hogy induljon ki — azokat nem is fejtegetem. Nem mulaszthatom el azonban az 5 és C-ik közlemény egyoldalúságára épen itt felhívni a ügyeimet. E közleményekben az elemi csapás — drágaság, pénzszükség, — ezer meg ezerféle személyes szerencsétlenség, a betegségen és öregségen kivül, meg sincs említve, és mert ezekre cikkíró nem reflectált, az ezek íniatt szegénységre jutottakat segélyezni nem is akarja. Ep ezért azután szerintem könyörtelen is. A ki önhibáján kivül lett szegénynyé vagy épen munkaképtelenné, a z t s e g é 1 y e z n i emberbaráti k öt e 1 e s s é g ü n k és a személy és vagyonbiztonság kívánja. És pedig az elsö esetben arra kell öt segítenünk, hogy saját erejéből élhessen ; a második esetben pedig megélhetést kell számára közös erővel biztositanunk. Hogy a jelenleg meglevő szegényeink ne váljanak a társadalomra nézve veszélyesekké és hogy a munkaképtelenek segélyt nyerjenek : emezek számára — miként az 5 és 6-ik közlemény is sürgeti á p o 1 d a és k ó r h á z — amazok számára pedig dologház é p i t e n d ö. Mindezen ') Fó'Icbl) cikkíró ur megtagadta a liárom első küzleiiiénytó'l, hogy a szegénység okát felmutatta volna. S/.ork. intézetek alapjául szolgálhatnak, elsö sorban a város áltat adott évi segély, azon kivül minden pótlék adó forint után 20, vagy ha ez kevés, 30%-os szegényadó ; a már létező városi nőegylet — luth. nőegylet, az izraelita kórház, az Hona kórház alaptökéje vagy évi gyűjteményei. Ha pedig e felekezetek nem adják közre ez alapok jövedelmeit: ugy az alapítványnak m e g f e 1 e 1 ö 1 e g tartsák szegényeiket — a még nem segélyezett szegények pedig vallásfele kezoti különbség nélkül s e g é1 y e z t c s s e n e k a város által. Es pedig a betegek a k ó r h á z b a n, az elöregedett in u n k a k é p t e 1 en e k a z á p o 1 d á b a n — ; a m u n k a képese k a d o1 o g h á z I) a n. A dologházat két osztályra kell elkülöníteni — ; egygyik osztály legyen a munkakerülők és naplopóké ; a hol munkára kell őket kényszeríteni ; a imUik osztály a munkát keresőké, munkát nyervén itt. Amazokra legyen a dologház büntetés, ezekre nézve pedig segély és m e u h e ly, hol erejüket értékesíthetik s az adott segélyt a köz javára ismét \ isszatérithetik. Az osztályok szerint kell a munkát kijelelni és a segélyt kiosztani. A dologháznak munkakerülőkből jött lakóit utcáink és köztereink tisztántartására és minden azon munkára, melyet most közköltségen vagy közigazgatásilag végeztetünk — a legcélszerűbben föllehet használni. íSöt a dologházat olyan hellyé is lehet alakítani, hol a munkaerőt keresők, napszámosaikat felfogadhatják. A dolog házhelyes számítással és szigorú gonddal maga magát fonn fogja tartani. (Folytatjuk). A győri termény és iparkiálJításból. Nem tagadhatjuk, hogy a múlt évi bécsi világkiállítás óriás tárlata szemkápráztató mutatványai után mily kíváncsisággal néztünk e hazai termény és iparkiállitás elé, mily kebelhullámzással léptünk a tárgyak helyiségeibe. Kíváncsisággal, mert mi ugy a földmivelés, kertészet és szőllészet emelkedő hódítmányaiuak, mint az ipar fejlődő vívmányainak nagy fontosságot tulajdonítunk a társadalmi életben. Kíváncsiságunk a kiállított tárgyak mennyisége és minősége által kedvesen lett kielégítve; de már, hihetőleg a rendezés gyorsaságából folyó rendszertelenség, a kiállított tárgyak túltömöttsége, és a szcmlélhetésrc hagyott szűk sikátorok korlátoltsága miatt némi boszankodással lépettünk meg. Nem mellőzhetjük el a rendezők azon tapiutatlanságát is megróni, hogy bár e kiállítás a győri és vidéki termény és ipar cikkeinek volt előre szánva és kijelölve: mégis a bécsi kiállítóknak több osztályban oly előkelő hely mutattatott ki. A bécsi ipar is sziveseu látott közöttünk; de mégis a csak hazai ipar felmutatására szánt helyen lehetett volna korlátoltabb téren is elhelyeztetnie. A nagy részben Győr városi és megyei kiállítók között szép számmal jelentek meg pápai ismerőseink és veszprémi iparosaink is. Magának a termény és iparkiállításnak részletes!) ismertetését jövő számunkra liagyjuk. Most még csak azon csodálkozásunkat emeljük ki, hogy midőn a természetvizsgálók és orvosok is XVII. nagy gyűlésüket, e kiállítás idején tartották; tehát midőn a magyar szellemi értelmiség a lermészcltudomá-