Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-08-23

niem... s én, hidd el, sokszor sóhajtottam titkon, vajha, bár életem árán, visszahozhatnám kedvesedet, láthatnálak titeket csak egy percig is boldogan, — azutánmint jó testvért, megsiratva temetnétek el. Pulcheria! kit úgy szerettél, azzal mint ellenséggel találkoztam a harcmezőn ; de azért tudom, hogy ott az örökbóke honában, ha összejövünk, Ö mint hü bajtársat fogad... Hadd mondhassam el neki, hogy a kit imádott, az most is az a szolid, kedves angyal, mint egykor . .. s igy J

ön 111 a

Jd az é

g

üe á ott ugy-e elfogadtok testvérül A szép hölgy, mintegy benső harcban kimerülve, omlott térdre. Szivén megtört végkép a kétségbeesés hatalma. Újra felfakadt a könyforrás szemében, ... ismét tudott sirni. Zokogva borult a nehéz sebesültre, könycivel áztatva annak halvány arcát. A szenvedő, hála- s szeretettel tekintett reá, s oly boldogan mosolygott. . . Majd gyengülő hangon szólalt meg újra: — Pulcheria ! neked innét menekülnöd kell. Várd be azt az éjszakát, melyen az éti vitézeim örködnek. Szolgáim parancsodra készen állnak holtom után is mindenben. Pulcheria keblére vonta a haldokló fejét. Zajló érzelmeihez szavakat nem talált; de Ölelő karjai, hulló könyüi boldogítva tudaták Abdullal, hogy szerető testvér keblén találja a halál. Belépett az orvos, s vele Abdul több bajtársa, mind a legmélyebb részvét s aggodalom jeleivel arcukon, A jelenet által meghatottan, szótlan állottak meg, A sebesült tört szemeivel még egy pillanatig merengett el a szép hölgy könyázott arcain, aztán elhaló hangon suttogá: — Isten veled Pulcheria! — s egy végsóhajban elszállt hősi lelke. Ott feküdt a kinszenvedett vitéz, pirosló sebével, halvány arcával. A szelid, fájdalmas mosoly visszamaradt ajkain, mintha még a halálban is az imádott nö tekintetén andalogna lelke, fogyhatatlan szerelemmel, vágygyal. Mellette ott térdel Pulcheria hangos zokogással. Hő csókjaival zárta le a hidegülő ajkat. Oly melegséggel öleié magához, mintha visszaakarná váltani a haláltól. A mult fájó emlékei zajlottak lelkében. A veszteségekért boszúra vitte a kétségbeesés, s a boszú után im meg újra egy jobb sorsra méltó nemeslelkü ifjú ravatala felett kell gyászolnia, ki öt imádta, — s ki iránt zaklatott szivében is egy édes testvéri vonzalom támadt fel. Mikor teljesen megismerte szép lelkét, akkor kell egyszersmind megsiratnia elhunytát. Azonban a haldokló búcsúszavaira, egy benső ihletettség is hatotta át a hölgy megrendült keblét, keltve a fásult lemondás helyében, az elsírt bánat nyomán, csendes önmegadást a végzet határozata előtt, s biztató hitet az égben. .. Pulchcriának szivébe hatottak ez új gyásznál Abdul biztató szavai. Nyomukban a veszteségek kinos fájdalmát, a végzet ellen lázadt indulatait, gyötrő aggodalmait, joltevö enyhület leplével boritá el a benső kiengesztelödés. Sírt sokáig bánatosan, törött szívvel. S mikor zokogása elcsendesült, egybekulcsolva voltak kezei, s imát rebegtek ajkai... (Folytatjuk). liCvclek a nővilág köréből —- Szentkirályitól. . H. Kedves húgom! Válaszodat vettem. Csak légy ti*irelmes

y várd a többi mondanivalómat is. Egyszerre mindent felsorolni nem lehet. Gondolkodjál jól a közlőitek felett. S most tovább. Tiednek mondhatod hát, szived és a világ előtt, azt a kit szeretsz. Be még csak most nehezül reád a nehéz feladat, mit ti nők nagyon kevésbe vesztek vagy egészen könyelmüen elhanyagoltok, a férj szerelmét megőrizni, azt folytonosan megtartani es reá magát érdemesíteni. Ti azt hiszitek, hogy a férj szerelme az esküszó által pecsételve, tehát örökre lekötve is van. Felejtitek, hogy a szerelem is csak lángoló érzelem, mely a kölcsönös érdekeltség által tartható meg erejében. Ezt tenni pedig nehezebb, mint egyelőre gondolod. S z er e 1 emm el s szelídséggel v e d d ő t k ör ü 1. Éreztesd vele, hogy lelked csak rajta csüng, minden gondolatod csupán ő. Tedd azt, mi neki örömöt szerez, fürkészd ki gyöngeségeit s nézd el hibáit. Mindenkinek vannak gyengeségei. Ismerd ki férjedéit, és használd fel kölcsönös szerelmetek ébrentartására. Ne áltasd magad azzal, hogy mert már a tiéd, miért küzdenél tovább szerelmeért. Igaz, hogy a tiéd, de el is veszítheted. Pedig hidd cl, szivedben nagyobb üresség támadna, ha most veszítenéd el, mint veszítetted volna akkor, mikor még nem volt teljesen a tiéd. Hibáit négyszemközt ródd meg szelíden s szeretettel, — ő is befogja látni azok helytelenségét, és viszont meg fog előzni szívességével. Mig szerelem van szivedben, szerelem féltő is vagy; félted férjed szerelmét és azt őrizni is fogod, feláldozol érte és neki mindent, csakhogy el ne veszítsd. Hanem óvatosan távolítsd el azon oktalan szerelemféltést, mely mindig gyanúval terheli a férjet a legkisebb tréfa, ártatlan beszéd és üres képzeló'dés után. E magaviseleted magadat is szerencsétlenné tesz; de meg utoljára férjed őszinte bizalmát is megsemmisíti. Légy sorsoddal, az első órától fogva és mindég megelégedett. Meglehet nem találtad fel kötött frigyetekben a házaséletről képzelt eszményedet. Vesd cl azt egészen, —• ne légy képzelődő idealista, hanem alkudjál meg az adott viszonyokkal, és tedd azokat magadra és érted minden áldozatra kész férjedre nézve elviselhetőbbekké. Nincs olyan nehéz élet, uiely megosztott és vállvetett igyekezettel megkönnyíthető ne voln a. Ha az elégedetlenségnek helyt adsz lelkedben és mind többször hangoztatod férjed előtt, egy mély.űrt vágsz köztetek, mely a helyett, hogy közelebb hozna egymáshoz, mindjobban eltávolít egymástól, és kitöltenetek is nehéz lesz. így magad dúltad össze boldogságodat. .Hogy pedig a boldogságot clérhesd és föntartbasd, róla még néhány levelet kapsz tőlem. Addig is gondolj jó szívvel a mondottakra és rokonodra. Level Zürichből, 1874. alig. 14, Kedves barátom! Mint minden más dologgal, ugy van az ember a hegymászással is: kicsinyen kezdi, nagyban végzi, ha a kése bele nem törik. Én is csak ugy röpültem Heesen keresztül, egy nap szíva fülledt levegőjét, s jöttem Salzburg kies vidékére, hogy kövessem az angol touristák lépteit; a kiknek nyomát különben eltéveszteni alig is lehetne, mindig kimagasulván a vendéglői árak a.rendes ármcderből ott, hol ők járnak. Bécsből Salzburgba jöttem, hogy a hires sóbányákat megnézzem. Itt elő-