Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-08-23

«zör a Mönchsbergre mentem, honnan a kilátás megjutalmazza a fáradságot. Betekinthet az ember róla a Salzaeh völgyébe, Bajorországfelé; szemlélheti a Salzburg vidéki és „Salzkammergusti hegységeket. Én azonban még se kívánnám magamat székben vitetni fel a vár-torony csúcsáig, mint egy nö ismerősöm, leit a mult évben Gleichenbergben láttam, s ebből magyaráztam ki, hogy hegymászásra nem igen lehet kedve. Ezen nő oly egy kedvűén ült székében, melyet két Salzburgi atyafi cipelt a meredek lépcsőkön, függő és lóggó hidakon keresztül, mintha csak tükör előtt ült volna. Az igaz, háttal ült lefelé, ugy hogy csak azt látta mindég, mily magas a hegy, nem azt is, mily mély a völgy. A mely pedig oly meredeken emelkedik 400-láb magasan, liogy a várban tanyázó kétzászlóalj katonaság élelme is csigán liuzatik fel a városból. Nem ily fárasztó és még is igen élvezetes mulatság, a Berchtesgadení sóbánya megtekintése. Hanem, hogy az élvezetteljes legyen, okvetlen olyan csoporthoz kell szegődni, melyben vállalkozó szellemű nők is vannak. Először felöltözik az ember •bányászruhába, mely szokatlanságánál fogva különösen a nőket annyira kiveszi szokott alakjukból, hogy a férj alig ismer rá nejére a feszes fehér nadrágban, fekete dalmányban és fekete süvegben. E miatt az indulás mindég szűnni nemakaró nevetés köaött történik; a melynek újrakezdésére épen kedvező alkalmat iryujt egy pár magas női cipősarknak előtünése, melyet tulajdonosa szeretne láthatatlanná tenni. Félórai botorkálás, fel és lemenés után elér az ember a csuszához, hogy itt megtudja, mire való az a vastag bőrkötény, a bányász hátsó részén. A sikló, melyen két szál lécre ülve az ember minden előkészület nélkül csak ugy a nadrágján lecsuszamodik SO—35 ölön, nagyon merész eséssel. A férfiak erős keztyüvel kapaszkodnak egy oldalkötélbe, a mely utóbb oly meleg lesz, hogy az ember eleresztené, ha attól nem félne, hogy a kötél eleresztése által a sebesség még nagyobbá lesz. A nők nem kapnak keztyüt, hanem csak a férfiak mögé ülnek, s azokat átkarolva csúsznak lefelé. Kevés házasságban van oly valódi ragaszkodás a mindennapi életben, a mint itt vonzódik a nő az előtte ülő férfiúhoz, s méltán gondolhat vissza, egész önérzettel egy férfi a siklás ezen gyorsan eltűnő néhány pillanatára, amidőn egy nö élete volt kezeire bízva. A sikló után eljut az ember egy alvilági tóhoz, mely pár holdnyi területtel bir, s köröskörül ki [van világítva. Három öl magasan vonul el felette a sósfedélzet, a nélkül, hogy csak egyetlen oszlopon is nyugodnék, s a rája nehézkedő 500-láb magas réteget bánni támasz tartaná. Mint az alvilági Charon, ugy hajtja a csónakot a parthoz egy földalatti révész s az embernek, ha a görög míthologiából nem sokat tud is, a Styx jut eszébe. A mi ezután következik, az már alig tartozik az alvilági mulatságok közé. Egyik tárnában felül az ember a kényelmes keskenyvágásu vasúti kocsikra, és sebes vágtatva megy mindaddig, míg a bánya nyilasát elérte. Ennyit akartam neked salzburgi kirándulásomról irni, nem mintha ez volna legérdekesebb része utazásomnak, hanem a többit vagy máskor írom le*} vagy szóval mondóméi. Különben azt hiszem, hogy utazásom legszebb pontja a Rigi-Kulm-i ut volt, hol Csernatonyi Lajos úrral, — eddigi utániban az egyetlen magyarral, — találkoztam; ha csak a most megkezdendő Chur — Meráni ut tál nem tesz rajta. Különben csókol barátod A. G. *) Mindenesetre elvárjuk Szerk. Külön — A kö zokt a tá s ü gy í m i n is ter közelebb két igen fontos rendeletet bocsátott ki a tanfelügyelőkhöz. Az egyik szerint a népiskoláknak mindenütt hat évűvé kell tétetni és a 13— 15 évesekre nézve az ismétlő iskoláknak kell behozatni. A másik rendelet szerint pedig az 5000 népességen felül levő városokban — nálunk Pápán is — a felsőbb népiskolának vagy polgári iskolának jövő 1875. elején, saját vagy bérházban okvetlenül meg kell nyittatni. Ezért is jókor kell gondoskodni a kellő módozatokról, hogy a felsőbb rendeletnek eleget tehessünk. Talán egyelőre ideiglenesen jó lenne az Ilona — gyámolda épületét venni bérbe s ott nyitni meg a 3>oI,gári iskolát. Az apácazárda most kimegy belőle; a város azon szegényeinek pedig, kiknek ez volna tartózkodási helye, könnyebb volna alkalmas lakást bérelni. — Wci s s .1. fő téri r ő fő s k c r e s k e d ő panaszt tett a városi kapitányságnál, hogy a főtéren gyümülesütárulókíól sok szemtelen légy alkalmatlankodik boltjában. Ezért is kéri, hogy a gyümölcsárusokkal együtt a legyeket is távolítsa el onnan. Szegény kapitány! ezután még a legyeket is tartsa rendőri figyelmében, hogy ne zavarják a. szendergőket. — A p á p a i 1 ö v ö I d é n e k szükebbkörü és ideiglenes megnyitása f. hó 15-én délután 5 órakor történt meg, a mennyiben e napon adatott át a lövölde a lövészeknek, az alapszabályok kifüggesztésével és egyúttal hat kitűzött díjra pálya levéssel. Legtöbb körlövésben tűntek ki Szelestey Lajos, Robély Lajos, Brader Samu, Csillag Gyula lövészek. A lövöldének jelenleg, az alapítókon kivül 300 tagja van. Mely szám, tekintve városunk félék. népességét és a lövészet fontosságát, mindenesetre kicsiny. Reményijük azonban, hogy amint a lövölde egészen kiépül, és a lőgyakorlatok rendesen megtartatnak, többek kedvét fogja előidézni c férfias mulatságban résztvételre. Estve 8 órakor társasvacsora volt az egylet nagytermében: de ebben résztvételtől többeket elijesztett a közelgő eső és égiháború. — Robély Lajos főlövészmester ur szívességéből alkalmunk volt dátni a lövölde helyiségének tervrajzát, meilyet boldogult Pálfy György főlövészmester tervezett Vojta Adolf épitész úrral együtt. A terv oly ügyes és szép, hogy csak óhajtanunk kell, legyen Robély Lajos főlövészmester úr oly erélyes és kitartó a terv kivitelében, a mily buzgó volt elődje annak elkészítésében ! — A magyar kir. 1870. évi n y e r e m é n y k ö 1csönnek f. hó 14-én történt sorsolásakor a hét legnagyobb nyereményt következő számok tették: 300000 fttot nyert 3474. 39, — 15000 í'ttot 4014. 6. 5000 fttot a 3463. 17, és 500 fttot 356. í). 1451. 33, 3474. 45, 4819. 38. — Hymen. Farkas Dezső, ref. főgymuasiumi tanár, nászünnepét Schareubeck Krisztina kisasszonynyal, folyó hó 18-án tartotta. Nászasszony A'olt Svoboda Vencelné; násznagyok Svoboda Vencel és Saárí Lajos; koszorús leányok: Laszka Adél és Scharenbeck Mari k. a. vőfélek: Vikár Kálmán és Németh Pál voltak. Legyen életük mindég oly derült, mint a nászünnepélyük estvéje! Annyi áldás szálljon reájok, a mennyi cseppjei voltak a hirtelen jött záporesőnek ! A nőegyleti perselykékbe gyűjtöttek a koszorús leányok 10 ft. 10 krt — Rémlctcs dobálás. Egyik közelebbi számunkban