Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-08-23

Vegyestartalmií társadalmi hetilap. A pápai jótékony nőegylet, lövész- ismeretterjesztő és a pápai önkéntes tüzoltóegylet A lap szellemi részét illető közlemények a szerlcesztő lalcáftáx-a: kápolnatér 1216. sz. a. küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, Pulszóllamlások, a kiadói teendőkkel megbízott Waj clitS Iv.ár*ol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézemlők. Pápa, 1874. aug. 23.17. sz. Megjelenik e, lap helenldnt egyszer, vasárnap, egy ivén. Tartalma: Korunk társadalmi iránya IX. — A szegényügy 11. — A rabsc-gélyzőogylet I. — A Lotteria Ili. Törvényszéki csarnok. — Hunyady János. — Csokonai emlékezete. — A bos/.ú. — Levelek a nővilágból II. — Zürichi levél. — Különfélék. Előfizetései, díjait: Félévre 5 ír. Negyedévre 1 Ir. 50 k. A lliXXlet és-il dijak a háromszori liasábozolt sorért egyszer hirdetésnél 6 kr. kétszer hirdetésnél ;> kr. háromszori hirdetésnél -i kr. és a többszöri hirdetésnél lehelő árleengedéssei számítaluak. Mindig külön bélvegdij fizetendő. Korunk társadalmi iránya. IX. e csudálja a nyájas olvasó, ha fejtegetéseink folyamán, olykor-olykor, ismétlésekbe esünk. Felvett tárgyunk természete, benső mivolta, hozza azt magával. — Korunk társadalmi irányát akarván jelezni és feltüntetni, észlelésünk körébe kell vonnunk mindazon tényezőket, melyek lényegesen befolynak arra, hogy társadalmi viszonyaink mezején magunkat nem csak kellőleg tájékozhassuk, hanem egyszersmind a leendőkre iiézve helyes álláspontot foglalhassunk. — Jeleznünk kell, habár csak dióhéjnyi r ö v i d 1 e t b e n is, azon viszonyokat, melyek közt a hajdankor népei, családi, társadalmi, állami tekintetben, éllek; jeleznünk kell magyarhazánk s nemzetünk ébredést korszakát: mep; kell említenünk mindazon factorokal, melyek a haladás lalaját nálunk előkészítetlek s társadalmi viszonvaink régi penészes rendszerét korszerűen átalakították. Ha a műveltség történelmi fejlődésének folyamán visszatekintünk, egy óriási csatatér tűnik élőnkbe a mult idők homályából, melynek kitartó harca még máig sincs befejezve.— Csak a viszonyok változtak; e fegyverzet és taktika nagyszerű változáson ment keresztül; de a harctéri ellenfelek még folyvást szemközt állanak. Jól mondja Hera elit: „hogy a dolgok örök folyamában a harc alapítja meg a mindent összetartó nagy harmóniát." — A harc megszűnni még ma sem akar. A vívó, az örök harcban álló ellenfeleket a világbölcsei különböző néven nevezték el.— Az egyházi tudósok azt mondják, hogy a világosság küzd a sete t s é g g e 1; az állambölcsek azt mondják, hogy a szabadság küzd a szolgasággal; a j ogá 11 am az a b s o 1 u t i s m u s s a 1; a d e m o k r a t i a küzd az o 1 ygarchicus érdekekkel; a népfenségi jogok küzdenek a kiváltsági hagyományos elvekkel; a tudomány erős hadoszlopokban küzd az előítéletekkel, az elavult és roskatag inlézvényekkel: az új társadalom küzd az ó társadalommal, világosabban a társadalom azon osztályaival, melyeknek a régi rendszer előjogokat biztosit; melyek ennélfogva a haladástól irtóznak, útjába, ahol. csak lehel, akadályokat gördítenek, s a szabadság fájának ízletes gyümölcseit nem igen akarják a a társadalom közönséges tagjaival megosztani. íme ezen ellentétes elvek folytonos küzdelme alkotja korunk történelmét is. — A nagy harcfolyam árja egyre háborog; a vívó felek hol enyhébb, hol lázasabb szenved élylyel folytatják a harcot. — A régi rendszer emberei lázas ingerültséggel iparkodnak betömni mindazon réseket, melyeket bástyáikon az új idő szelleme ir üt. — Ok megszoktak fény. hatalom, dicsőségben élni: megszoktak parancsolni, s a régi nymbnsz oszladozó varázsa halálos rettegésbe ejli őket. Pedig hiába, az absolutismus halálórája elkondult már a történelem harangján : a halad ó k o r s z e 11 emet pedig megállítani nem lehel.— A rabszolgák millióinak lehetett parancsokat osztogatni, lehetett velők börtönöket építtetni, vérpadokat kifaragtatni; de a korszelleméinek parancsolni nem lehet. Ezt a hóhérok vérpadra nem vonhatják, ez megy előre feltartózhatlamil, mint a tűzhányó hegyek lávája, — ront és épít, öldököl és elevenít egyszerre. — És ha egyszer a szabadság égi italának csak egy csépje értulé a nép 17