Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-08-23

ajkait, olt egyszerre megváltoznak a viszonyok; kevesbednek a börtönök zordon lakói; tanintézetek körül zsibong a nép; a kalodákból iskolapadok faragtatnak; a bitófák tűzre hányatnak. A börtönök olvasó helyiségekké alakulnak. A társadalmi viszonyok ilyetén alakulását nevezte a Krisztus isten országának, mely csak a szabad s müveit népek előtt tárja fel kapuit. — Azonban, ha az ellentétes elvek harci zaját megfigyeljük, a harc tompa moraja hosszú véres küzdelmet sejtet velünk, s mólián tesszük fel magunknak azon társadalombölcsészeli kérdést: melyik elvé leend elvégre is a diadal?—E kérdésre korunk társadalmi iránya adja meg a hangos feleletet. — Századunk uralkodó eszméi; a jogaik öntudatára ébredt népek kulliirtörekvései, a humanisimisnak egyre terjedő szelleme kezeskednek arról, hogy az emberiség valahára feltalálta azon utal, mely öt céljára vezérli, mely magasztos célnak e két fenséges szó adja meg a tárgyi jelentőséget: szabadság^ holdogság. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a ki akarja a célt, annak akarnia kell a célhoz vezető eszközöket is.— Nekünk is meg kell tehát ismerkednünk azon alapfcényezökkal, azon elvek s irányzatokkal, melyeknek életbeléptelése állal lehető társadalmi viszonyainknak óhajtott átalakulása, s a boldogabb idők hajnalának fel— derülése. Pereszlényi János. A szegényügy. ii. Cikkem, eddig csak tagadó tartalmánál fogva, némely olvasóm clött feleslegesnek tűnhetnék fel; legyen szabad tehát positiv nézeteimet is kifejteni. Ezek nem a fiatal, egészséges, tékozló szegények segélyezésével fognak foglalkozni, mert az ellen én már határozottan nyilatkoztam; hanem azzal, hogyan lehetne az általános, sajátokozta elszegényedés forrását betömni. En nem látok erre más módot, mint a nevelésben és oktatásban. Hogyha egyrészről törvényhozóink a tanulási kénj'szert alakítanák törvénynyé *,); másrészről népiskoláinkban nemes hivatásuktól áthatott tanítók alkalmaztatnának, ós ezek a kedélyt úgy. mint az észt képeznék, a vallástan mellett az erkölcstanra fektetnének fősúlyt ;továbbá kevesebbet beszélnének az istenről, de annál többet az emberekről és a társadalom fennállhatására szükséges morális törvényekről; ha a helyett, hogy történettel, föld- és természetrajzzal tele tömik az ily tárg}

T

ak felfogására még meg nem érett agyát a gyermeknek, minden nap többször is ismételnék tanoncaiknak, hogy csak ugy tehetik magukat és hazájukat boldoggá, ha munkás, takarékos tagjává válnak a *) Ez már meg van az 18G8-i nénoklal/s: törvény XXXVIII, 1. §. és -i. g-ban. Sz e rli. társadalomnak; hogy a szabadság, függetlenség, jellem csak ott található fel, a hol jóllét dívik : akkor a tengődi lételek megszűnnének, vagy legalább oly csekély számra leolvadnának, és nem válhatnának az emberi társaság ráksebjévé. Én eddig csak azon szegényekről szóltam, kik sorsuknak maguk voltak kovácsai; nem tagadom, hogy vannak olyanok is, a kik hosszas betegség, öregségokozta gyengeség által szorultak mások segélyére. Ezeket igen is segiteni kell s bőven. De mi módon ? — Az eddig ajánlott mód semmikép sem felel meg a tökéletesség netovábbjának. Beleegyezek abba, hogy adó útján hajtassék be azon összeg, a mely a szoros értelemben szegények segélyezésére szükségeltetik, de nem abba, hogy a betegeknek, öregeknek adassék egy bizonyos kisebb, vagy nagyobb összeg. A ki a nép alsó rétegeit úgy ismeri, mint én, az tudja, hogy azon öszszegnek század része sem fordíttatik a beteg vagy öreg ápolására, hanem fordítják az egészségesek valódi vagy képzelt szükségleteik fedezésére. Ha tehát felebaráti kötelesséségünknek egy részről megfelelni, más részről az igazi nyomorultakon segíteni akarunk, azon legyünk, hogy ügyefogyott öregeink számára ápoldá, betegeink részére pedig kórház nyittassék, igy legalább azon összegek, melyeket nekik szántunk, általuk, nem pedig szívtelen rokonaik által fognak élveztetni. Ajánlom ezen tervemet, mely a szegény ügyet gyökeresen orvosolná, tisztelt polgártársaimnak ; ez olyan feladat, mely egy nemeskeblií városhoz méltó, melyért táncolni is eleget lehet, és mely nézetem szerint sokkal nemesebb vállalat, mint mulató helyekről gondoskodni, melyek sajnos! városunkban ugy is számosabbak, mint a jó iskolák. r. f. A rabsegélyezöegylet érdekében három közlemény. I. Az ember társas lény; már születésénél természetileg utalva van másokhoz. Felnövekedésével még inkább érzi és tudja, hogy elszigetelten, egymagán élni, hivatását betölteni nem képes. Fölkeres másokat, szellemi érintkezésbe lép velők, viszonyt köt, hogy szellemi egyéniségét kifejthesse és fentarthassa, személyiségét gyakorlati érvényre emelhesse. A szellemiség fentarthatása és tökéletesítése céljából hozta létre az ember a társadalmat és alkotta a társadalmi életet. Megteremtette a családot, a családok csoportosulását egyes törzsfők alatt, tovább a községi életet és majd az áliadalmat. Az ember egyéni szabadságának föl nem áldozásával lép, a családalkotás által, a polgári társadalomba, és ez által lesz tagjává az államnak. Az ember egyéni és személyes szabadsága biztosítva van a gondolat és akarat szabadságával, az okosnak, ész szerű s szelleminek gondolása és akarásával, u g y a t á r s a d a 1 o m b a n, mint az államban. Sőt a társadalomnak és az államnak észszerűen törekedni kell az e m b e r szabadságának biztosítására is; mert csak s z abad emberek által virágozhatik föl a társa d a 1 o m és az állam egyi ránt.