Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-08-16

A törvényien át megrendeli, a tanácskozás természetéből folyólag, a közgyűlés tárgyainak előzetes megismertetését, és pedig elegendő időt hagyva fenn a megfontolásra, midőn legalább is (azaz legkevesebb) 24 órát kíván a tárgyaknak előre köztudomásra hozatalában. E törvény nagy fontosságát, és a szabatos tanácskozásnak elmaradhatlan kellékéül, látták be Győr, Székesfehérvár, Nagykanizsa, Szombathely s többi városok, midőn iegtöbbnyire már egy héttel előre köztudomásra hozzák az elintézést váró községi ügyeket. Nálunk Iegtöbbnyire, nem is a gyűlés előtt legalább 24 órával, hanem épen a gyűlés kezdetén terjesztetnek elő az elintézendő ügyek. Ezért is igen sokszor, a tárgyak felett egészen tájékozatlanul, történik a tanácskozás. Lapunk, társadalmi életünk közügyei érdekében indíttatott meg. Ezért tartottuk k ö t e 1 e s s é g ü n k n e k, ugy hisszük polgár- s képviselőtársaink nevében is, figyelmez telni közgyűléseinknek nagyon tisztelt elnökeit közi g a z g a t á s i szervezet ü n k 5. §-ára, és fölkérni közgyűléseink napirendjének, a jegyzői hivatal utján, a törvény érteimében, képviselőtestületünk tagjaiva 1 előre megismertetésére. A napirendnek köztudomásra hozatala könnyen kivihető lesz, a gyü 1 és tárgya i jegy zéke egy pé 1d á n y á n a k s z e r k eszi ő s é g ü n k h ö z, 1 e g k é s ö b b pénteken délre beküldésével. Gyűléseink az utóbbi időkben ugy is rendcsen vasárnap és hétfőn szoktak tartatni. ^^^^ ^' ^zabó Káról. A szegényügy. i. E lap 13. számában befejezett cikksorozat, ugy mint az erre adott válasz, eszeinbejuttatta a rokonszenvesek gyógymódját, melynélfogva ök mindég csak kórjcleket, de soha betegséget, melynek okait;, lényegét nem ismerik, törekednek gyógyítani. Minő sikerrel,'mutatja ezt a homoeopathiának még csak különcöknél fennálló hitele. Ugyanis, mielőtt azon kérdésre felelnénk, hogyan segítsünk szegényeinken, cs vájjon nemzetgazdászati szempontból helyesen teszünk-e? ha nekik segélj't nyújtunk: legyen szabad megvizsgálnunk , mely oknál fogva szegények á szegényeink ? Bár mennyire népesedjenek is az egyes országok, bár mily nagy legyen is a verseny minden pályán, mégis elég tér nyílik minden szorgalmas, értelmes, takarékos embernek a tisztességes megélhetésre. Ezen tételnek bebizonyítása igen könnyű. Hisz a mely arányban a népesség száma nö, ugyanazon arányban szaporodnak annak szükségletei is. Tnbb ház, több ruha, több kenyér, több könyv kell, cs igy több- ész, több kéz nyer foglalkozást. Ha ez áll, miért nö, még is napról napra az ügyefogyottak száma nálunk? Csak tessék nyitott szemmel, elfogulatlanul körültekinteni, tessék a kávéházakba, kocsmákba belépni, és a ki észlelni tud, látni fogja, hogy azok jobbára a szegény munkások és iparosok által népesitvék! Mily káros pedig az ily helyeken tartózkodás, az egyesek testi, szellemi és erkölcsi erejökre, a.zt ecsetelni feleslegesnek tartom. De annyit még is megemlítek, hogy ottmarad pénz ü k, ott m u l i k ide j ü k , ott m arad j ózanságuk, ott marad c s a 1 á d j u k h o z v o nz a 1 m u k, ottfelejtik k ö t e 1 e s s é g é r z c t ü k c t; és mit nyer az állam, mit nyernek a gyermekek, egy az imént felsorolt tulajdonságokból kivetkőzött férjjel, illetőleg apával ? A munka boldogít; de c s a k a k k o r, li a van ered m é n y c ; v an is m i n.d e n m u n k án ük si k c r e, de ha az eredményt megesszük, megisszuk, elkártyázzuk, elébb utóbb beáll a munkától iszony, a munkának kerülése, és ezeknek szövetségese, a szegénység. Feketén festek, de meggyőződésein, hogy hűen ; tehát nem a festőt, a léstettet terheli a vád. Az elörebocsátottak után könnyű lesz felelni azon kérdésre, segitsük-e az ily szegényeket? Határozottan azt mondom: n e ifi. Az ilyenek segítése úgy szólván jutalomdijául tekintetnék a tétlenségnek, henyélésnek, tivornyának és az ezekkel együtt járó erkölcstelenségnek. De nemzetgazdászati szempontból is káros volna az olyanok segélyezése ; mert eltekintve azon anyagi veszteségtől, melyet a tevékenység, szorgalom, ügyesség, takarékosság-szülte vagyonosság szenved, — eltekintve attól, hogy azon pénzösszeg az olyanok kezéből vétetik el, kik azt gyümölcsözővé tenni' képesek : a nyújtott segély magasságával párhuzamosan jár a munkaerő csökkenése, illetőleg a munkaerőben veszteség. Ebből az következik, hogy az olyan város, a hol a szegények személyválasztás nélküli segélyezése ugy történnék *), mint az némely eszmények után hajhászó embereknek tetszenék, elébb utóbb magának is elszegényedni kellene. Különösen kell pedig tiltakoznom az ellen, hogy nyilvánosan, közpénztárból támogattassanak az ily nemű szegények, mert azzal szabadságlevél állíttatnék ki a tétlenségnek, a pazarlásnak, mindennemű, gonoszságnak. De feltéve, hogy minden erőnk megfeszítésével akarnánk minden magát szegénynek vallót segélyezni, nem. volna-e az ÍSisiphusi munka? Nem bizonyitja-e ezen állításomat a nőegylet működése Pápán? Nem kellett-e ennek a havi fizetéseken kívül, szini [előadáshoz, kóstolókhoz,, mennyegzökon gyűjtésekhez, sorsolásokhoz stb. nyúlnia, hogy csak némileg is eleget tehessenek a most már követelő, sőt szemtelen szegények unszolásaiknak ? Kevesbedtek-e azért a nyomorultak Pápán? sőt ellenkezőleg szaporodik napról napra a kérők száma. Ha va*; Ama cikksorozatban, melyre o sorok hivatkoznak, határozottan különbség van vonva a segélyezés tekintetében a munkaképesek és képtelen nyomorultak közölt. A. leljes segélyre az ily munkaképtelenek vannak kijelölve, a többiek pedig részben segélyezés mellett a közmunkára utasílvák. *gy épen nem mondható eszmény ulán hajhászónak, legfölebb, inkább — bpilanlropieusnak. . . Szer/c.