Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-08-16

lahol áll a példabeszéd : „Lappetir, vient en mangeant", áll az a szegényeknél, kiknek torkuk képes elnyelni a módosabbak évtizedek óta megtakarított vagyonát, a nélkül, hogy azok azzal a társaság hasznos tagjaivá válnának. (Folytatjuk). A L o 11 e r i a. IL Nagy befolyást játszanak az ily szerencsétleneknél az álmok. Az emberben a csudálatos iránti előszeretet eszközli azt, hogy szeret néha önmagában is csalódni. — A be nem teljesült álmok gyorsan feledésbe mennek ; mig, ha néha a véletlen megvalósítja, a mit a korlátlan phantasia álom képében elénk állított: akkor égre-földre kiabálunk, csodátcsodára halmazunk. — Még a müveit osztályok nagy száma sem képes azon előítélettől megszabaditni magát, hogy ne volna csodás hatással , nem ritkán döntő befolyással, pgy álom beteljesülése, néha egész életrendszerére. Iiészint ezen gyarló hiszékenység ébresztette némely élelmes gondolkodókban azon eszmét, hogy álmos-könyveket készítsenek, s az ostoba tömeg könynyenhivöségét saját zsebjük telítésére használják. — Ezekben az álmok a legnevetségesebb módon vannak összeállítva, s nemcsak a jövő titkait akarják felderíteni, hanem a lotteria számaival, még különféle játékmethodusokat is hoznak kapcsolatba, minők a kabballistikai táblák is — s ez által nem egy szegény, jámbor család szegénységének alapját tették le. Különös célja soraimnak ezen becsület és emberi érzetet vesztett ponyvairodalmi firkászoknak, a Lotteriára vonatkozó élösdiségböl keltett ámításaik elé tükröt tartani ; és pedig az által, hogy a Lotteria lényegét, keletkezésével, céljáva), s annak mindennemű káros kifolyásait olvasóim előtt feltárni. Egyszersmind nem mellőzöm egyéni nézetemet előadni azon pénzvadászok ellenében, kik még a mathesist, ezen csak is a valóval, és kézzelfogható igazságokkal dicsekedhető tudományt is, kabbalistíkai influenciákkal zagyválják össze, midőn azt ravasz fogásaikkal a Lotteriára alkalmazzák. Nem zárom ki a hires berlini tudóst, Orlicét sem, ki maga részére nyerte a világ nyilvános lapirodalmának protectioit. Es csak örülni fogok» ha soraimban oly világos lehettem, hogy olvasóim nagy részét a derék mester magneticus köréből kivonnom sikerült. Legyen szabad egyelőre egy általánosan ismert német közmondást felemlítenem, mely képezze mottóját azoknak, kik szenvedélyes Lotteria-játszók. AVer setzt sein Geld in die Lotterie, Der kommt darum, er weiss nicht wie. Iparunk. (Folytatás és vége). Erre talán azt fogják mondani, hogy ez nem lehet ; mert erre sok pénz kell. Mindjárt nem is lehet; de később igen is lehet,* csak egyesült erő és erős akarat kell hozzá. Tessék csak meggondolni, hogy városunkban a céhek, csak húsz év óta is, a mennyi pénzt elfogyasztottak, ha azt kellőleg kezelték volna, mennyi pénz volna az most? ebből most volna árucsarnokunk, hitelegyletünk és fényes ipariskolánk is. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy korunkban is egy ipartársubitnak az volna célja, mikép a régi céhek példájára a tagokat zsarolja: hanem csak azt, hogy társulás által sokat lehet összehozni, és helyes kezelés mellett azzal sokat lehet használni. Vegyünk példát a külföld iparosaitól, a kik ez előtt évtizedekkel felkarolták a társulás nagy eszméjét. (Természetesen más célból, mint a mi régi céheink). Fogyasztási egyletet alakítottak magok között. 8 most ezen egyszerű iparosok százezerekke-l bírnak, gyáraik vannak. Itt van városunk polgársága is. A kilc ez előtt nem bírtak napi lapokat járatni külön-külön, elérték céljukat társulás által. Most tartanak fényes termeket és járatnak 10 — 12-féle lapot. Tehát könnyű bebizonyítani, hogy egyesült erővel sokkal meszebb lehet haladni, mint szétszóródva. íme városunk nemeskeblü hölgyei mindnyájan egy társulatba alakultak, és mily hamar tudtak egypár ezer forintot a szegények és árvák nyomora enyhítésére szerezni. Nekünk is vannak szegényeink, saját magunk,, — vannak árváink, saját gyermekeink. Es mi oly fásult kebellel birnánk, hogy részvétlenek maradnánk saját ügyünk és gyermekeink jövője iránt? s közönynyel néznök, mint. bujdosnak el iparos társaink, családapák családjaikkal együtt a nyomor elöl? Bajainkon csak úgy segíthetünk, ha mindnyájan egy társulatba alakulunk. Fel tehát iparos társaink ! a kor intő szava hív, hogy el ne maradjunk, — hiv e haza, e szegény haza, hogy a mennyire lehet hazánk jólétét előmozdítsuk. 11 ív az emberbaráti szeretet, szegényebb sorsi'i ipartársaink iránt könyörületességre. Fel tehát iparostársaink! saját jó létünk és hazánk felvirágzása érdekében egyesüljünk. Van még egy fő ok, melyei említés nélkül nem mellőzhetek, mely hazánk iparát fejlődésében gátolja. A magyar, minél kevesebb árucikket bir előállítani, annál többet fogyaszt, természetesen a külföld iparkészítményeit. Semmiféle nemzetnél sem tapasztaljuk, hogy oly hűtlenek lennének nemzeti viseletükhöz, mint a magyar. S pedig van-e szebb s delibb öltöny, akár férfi, akár nőre nézve, még ha a világ piperéit magára rakja is, mint a magyaré. Es mégis elhagyják és idegenbe öltöznek, s ezeket nagyobbrészt a külföldi ipartól veszik ; mert ha hazai ipar készítené, nem is volna jó. Emlékezzünk vissza 18G0-ra, midőn a magyar ruha viselését általánosan behozták és felkarolták a magyar ipart, az iparosok között mily jóllétet s mennyi derült arcokat lehetett látni, annyira, hogy egy egész évtizedig, a legmostohább évek alatt is, íelbirták magokat tartani. Csak mióta a magyar öltönynyel a magyar ipart is elhagyták, lehet leginkább az ipar hanyatlását tapasztalni. Pedig, hol az ipar nem virágzik, azon államban a kereskedés sem örül virágzásnak. A hol pedig e kettő bukásnak indult, annak az államnak magának is buknia kell. Tehát nem csak az iparos osztálynak kellene egye.sülni iparunk s hazánk jóléteért; hanem egyesült akarattal a fogyasztó közönségnek is a magyarnemzeti öltöny nyel a 16*