Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-08-09

kő nem önmagára fog-e visszaesni? avagy azt lulle, hogy sértő kifakadásainak lesz valaki a teremben pár­tolója és helyeslője? hitte, hogy az csak olyan könnyű, valakit sárral bekenni, mintha nem előbb önmaga lenne piszkos és sáros. Nem restéit előbb a rendőrség ren­deletének, két más társával együtt, képviselő leltére ellenszegülni, azután még a teremben is azon vakmerő­séggel bátorkodott föllépni, hogy pénzbirsággal kelle fe­nyegetni. De talán szavai visszahozása és igy a birság­nak is megsemmisülése megszüntette a gyűlési botrá­nyos jelenelet? Koránlsem. Emléke olt van a gyűlési jegyzőkönyvben és a gyűlésből távozott képviselők mélló megb o Irá n kozásába n. Uraim, a tanácskozás méltóságát és csendjét köny­nyeii felzavaró és a rendőrség közegei ellen oly kihi­vólag föllépő uraim! azt hiszik, hogy ekként kell ta­nácskozni és a rendet fenlarlani, vagy hogy önök van­nak hivatva egyedül a város menlö atyáiul szerepelni? A régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? a múlt többé vissza nem jő. Vagy.mcgkell alkudnunk az új vi­szonyokkal és a kor műveltségével haladnunk,— vagy becsülettel vissza kell vonulni a tanácskozási térről, — vagy készen lehetünk, hogy a törvény szavai megütik szilajkodó jómagunkat. A városi tanácsot pedig tisztelettel felkérjük, hogy kezében a közigazgatási szervezetiéi, szigorúan és erély­lycl járjon el hivatásában. Munkálkodjék városunk meg­újító átalakítása és rendezésében, mint eddig is, türe­lemmel, törvényes belátással, hogy a kortól cl ne ma­radjunk. Tartsa erőben és hatályban a szervezel 28. §. a) b) és mindazon pontjait, melyek városunknak rend­ben, tisztán és egészségcsen tartására vonatkoznak. A képviselők nagy többsége nem veszíti el bennök he­lyezett bizalmát, sőt a városunk javát s emelkedését célzó intézkedéseikben mindenkor gyámolítani is fogja. Egy képviselő. Tüzollóegyleli ügy, A pápai önkéntes (üzoltócgylct í. évi július hó S23-én tar­tott választmányi ülésének határozata folytán tisztelettel felhívom az önkéntes tüzoltóegylet alapító és pártolótagjai közül mind­azokat, a kik az 1871, 1872 és 1873. é v c k b á r in e 1 y i k é­ró'l, akár alapító- akár pártoló tagsági díjjal hátra­lékban vannak, hogy ezen tartozásukat f. évi aug. 15-ig annál bizonyosabban lefizessék, minthogy ellenkező esetben perútján fog az rajtuk megvétetni. 8 z o k o 1 y 1 g n á c z egyleti főjegyző. A IJ otíevi a. I. Korunk materialistikus áramlatai áthatják az emberi társadalom minden rétegeit, s nem csuda, ha mérbetlen azok száma, kik anyagi érdekből a vak szerencsének horgonyt vetnek , s szívszorongva , tele irigységgel, az önzés pisz­kos szemüvegein át nézik, midőn az mások feje felett lebeg. — Az anyagi jólét, a gondnélküli élet, a gasrtlagság­iránti mohó vágyakodás elég motívumok, miként még az egek ís segítségül hivassanak, hogy az ott lakó istenek a szerencsét üstökénél a kivetett horgonyhoz tántorítsák. Ev századok óta eped az emberiség kiolthatlan szomj­jal az esetleges, a rögtönmeggazdagulbatás kedves pillana­táéit. Korunk számtalan tápanyagot szolgáltat e belső inger tokozására, különösen a temérdek Lotteriák behozatnia által. Kevés pénzzel nagy vagyonra s/ert tehetni ; mert a szerencse nagyító tükör fényében mutatkozik. És ez elég csábszer arra nézve, hogy nem csak azok, kik eszöket zsebükben hord­ják , hanem még a tudomány emberei is, rabjai legyenek fortuna börtönének. LessingrÖl olvastam, hogy a tudomány és művészetek­nek, a mult században Némethonban, e nagy eszű reformá­tora, szenvedélylyel bonyolította magát a szerencsejátékok labyrintjaiba, s utolsó lehellctéig temérdek anyagi veszte­séggel, azok rabja volt — König Angelicával levelezésében is elmondhatjuk, többet beszélt Í». Lotteria, mint a szerelem­ről. 1770. március l6-án Wolfenbüttelben kelt s nevezett barátnőjének cimzett Jevclébcn felkéri őt, hogy tegyen vele Moitie ezen számokra: 9, 13, 21, 07, 88 egy Louisdort. Lcssing idejében a brutális tömegnek még sokkal fur­csább fogalmai voltak a Lotteriárol, mint minőket hallhatni korunkban, sok hetyütt a Locomotiv elsö megpillantásakor. Kitűnik ez König Angelicának küldött egy tréfás közlemé­nyéből, melyet bizonyára a hamburgi kis Lotteria felöl szá­Jintkozott mende-mondákból szőtt össze. — ,Hallotta' — úgy­mond, — hogy Hamburgban maga az ördög jelent meg ma­gas személyében és hozta a Lottcria számait, kat más ördög ellenőrködött, egy emelvényen ülve, a húzásnál, — a kihúzott számok közül egy-egy éjörnek esett a fejére, ki most e miatt halálán fekszik. IIa ez igaz — irja Lcssing — úgy még egy­szer óhajtanám kísértetbe ejteni szerencsémet • mert az Ör­dög, azon hiedelmében, hogy sok pénzzel épen nem fog hasznomra lenni, miután rosz vállalatokba kezdenék, — nem fogna csekély nyereményben részcsítni. Hanem csak egyszer szedhetném is iá az ördögöt, s ha e démont meglehet csalni, volnék az első, ki ezt megtenném.' Meggyökeredzctt szenvedélyénél fogva sokszor öntu­datlanul, minden terv nélkül, űzte a lottó játékot. Kevéssel halála előtt a saját házában lakó Lotto gyűjtődénél 15, 23, 52. számokat 1 V 2 Pistolban hitelre tétette bt. Az ily vak, és az előítéletek, babonás vélemények ál­tal támogatott szerencsetkisérlöknek. számnélküli utánzói van­nak az életben, és sajnos, legnagyobb mérvben a szegény­osztálynál. Hányan viszik utolsó fillérüket a lotteriába, hogy legalább néhány napig jó reményben ringathassák magukat

Next

/
Thumbnails
Contents