Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-08-09

meghiúsulás után pedig annál feltűnőbb módon érzik szegénységüket és szükségeiket. A lövöldéből. A pápai lövész egylet lövöldéje teljesen elkészülvén, a lövészegyleti közgyűlés elhatározta annak megnyitását. Tekintve azonban, hogy az építés az egylet erejét nagyon igénybe vette, azonkívül a tagok sincsenek a lövésbe jól begyakorolva, s hozzá még a lövölde felszerelése sem lehet ily rövid idö alatt olyan, hogy a már hosszabb idő óta működésben levő lövöldékkel a versenyt kiállhatná: ezen megnyitás csak ideiglelenes megnyitás leend, a melyet az egylet saját tagjai részére saját kebelében rendez. Ezen megnyitás f. é. augusztus hó 15-én tartatik, délután 2 órakor veszi kezdetét, össze lesz kötve díjlövéssel, melynél a lövések njélység szerint dijaztatnak, a körlövések bizonyos jutalomban részesülnek. Ezen kívül este társas vacsora rendeztetik oly áron, hogy abba lehetőleg az egylet minden tagja részt vehessen. Felhívja ennél fogva a rendezőség az egylet tagjait, hogy ez ünnepélyen minél számosabban részt venni, s a társas vacsorában részvétel alájegyzése céljából hozzájuk küldendő ívet minél számosabban aláírni szíveskedjenek. A megnyitási ünnepély részletes programmja a Különfélék rovatában lesz olvasható. — Pápán, 1874. évi július hó 31-én. Aulai Gábor egyleti jegyző. Iparunk. Haladás! ez korunk jelszava. Haladás az ipar terén is. S valóban ha figyelembe vesszük, semmi téren nem látunk oly óriási haladást egy pár évtized óta, mint az iparterén. Csakhogy fájdalom ! Hazánkban az ipar mégsem közelítheti meg a külföldét. Tudjuk ugyanis , hogy nemcsak majd minden gyáriparcikket a külföldről kapunk , hanem igen sok kézmü-ipar czikket is. Ennek behozatalában sok része van ugyan a fényűzésnek is, de be kell ismernünk, hogy mi az ipar terén elmaradtunk a külföldtől. libben pedig nekünk tetemes anyagi kárunk van; mert évenként, milliókat visznek el tőlünk, s pedig szegény hazánkra s szegény iparosainkra beh rajok férnének a milliók !!! s mind ezeknek oka abban rejlik, hogy államkormányunk nem csak nem tett meg mindent a külföldi kormányok példájára, az ipar fejlődése előmozdítására, hanem ellenkezőleg mindent elkövetett hazánk ipara fejlődésének elhanyagolásában. A külföld iparosainak fejlődését hatalmasan elősegíti szellemi képességűk is. Képiskoláik jobb karban vannak, mint mieink, — s ott, rnint gyermekek, már jó képeztetést nyernek. Azonkívül vannak számos ipariskoláik, hol, mint iparosok nyernek képeztetést; mig minálunk ez egészen hiányzik. De hiszen nekünk magunknak kell oda működni, hogy bajainkon segíthessünk, — azt pedig csak ugy érhetjük el, ha egy társulattá alakulunk, és erőnket egyesítjük ; de el"szóródva soha. Ezzel épen nem azt akarom mondani, hogy most mindjárt egy nagy ipariskolát építsünk ; mert azt tudom, hogy nem lehet. Hanem igenis azt, hogy erőnket öszpontositva, oda működjünk, hogy idővel legyen, Mert a külföld folyvást halad, — s ha mi is nem igyekszünk, akkor úgy elmaradunk, hogy többé meg sem közelíthetjük őket, sőt akkor elveszünk. De nem csak szellemileg, hanoin anyagilag is sokat segíthetnénk magunkon. Erre valóban égető szükségünk is volna. A ki szomorú tapasztalást akar magának szerezni, tekintsen szét a többi iparüzö városok között saját városunkban is. Az iparosokat hanyatlás, szegénység, bukás fenyegeti. Valóban csak kevés figyelem szükséges, és látni fogjuk, menyire süjjcd anyagilag iparos osztályunk. Mi lehet ezen szomorú körülménynek oka? az, hogy amint tudjuk, az ipar müvelésére csak szegények vállakoznak. !S miután ipar vitelére tisztességes kölcsöut nem kaphatnak, uzsorás kezébe esnek, melyből soha sem menekülhetnek meg. A nagy uzsora felemészti a tökét, bekövetkezik az üzletpangás. A vásározó iparosok vásárról-vásárra járnak, mert a szükség hajtja. Aru-cikkeik árát sokszor anynyira leszállítják egymás ellenébe, hogy még az anyag árát sem kapják meg, és még sem árulnak annyit, hogy útiköltségeiket fedezhetnék belőle. Egyszer csak azt veszik észre, hogy árucikkeik elfogytak, kis tökéjök is felvan emésztve, s következik a bukás. Azokat, akik fogadottra dolgoznak, megöli a hitel, s ennek következtében ö nekik is hitelezni kell, s gyakran a rosz anyagot is drágán kell megvenni; mert hitelben válogatni nem lehet, s mivel még élni is kell mellette, munkájuk is drága, ennek következtében elmaradnak megrendelőik, üzletök pagásnak indul, s következik a bukás. Lesznek a mik voltak : „munkások," — csakhogy most munkájok béréből nem csak magokat, hanem családjokat is tartani kell. Addig csak tűrhető sorsuk, mig munkájok van és egészségesek ; de a legelső betegség vagy munkab'iány a legborzasztóbb nyomort hozza családjukra. Hogy lehetne mind ezeken segíteni? ugy, ha mindnyájan egy társulatba alakulnánk, és egyesült erővel oda működnénk, hogy egy kpzös áru-csarnokunk lenne, hitelegylettel egybekötve, — hol a szegény iparos vagy jótállásra, vagy kész áru-cikkeire, olcsó kamat mellett, kölcsönt kaphatna, s nem volna kénytelen áru cikkeit s idejét elvesztegetni, kis tökéjét felemészteni a gyakori vásárlással, hanem dolgozhatna tovább, s midőn üzlete jobb lendületet nyert, vissza fizetné kölcsönét, meg maradna kis tökéje, még talán szerezne is hozzá. így nem esnék uzsorás kezébe, nem volna kénytelen hitelbe drága anyagot venni és nem volna kénytelen áru-cikkeit szorultságában oly olcsó árra leszállítani, hogy sokszor az anyag árát sem kapja meg. (Folytatjuk). i. Udvari gazdászát VI. Káról császár korában. Egy auctorizolt német munka után Edelény ituL Hogy a luxus mindig pazarlással jár, ezen már oly sok oldalú, élet tapasztalatok által is megerősített igazságot támogatják, 15*