Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-07-26

drága síremlékeket emelünk, az összeget, mibe ezek kerülnek, jótékony célokra, u. m. lelencházak, kisdedovodák> nép és polgári iskolákra fordítanánk. Ha a kedves elhunytak nevére szólló alapítványokat tennénk. Mert ezen emlékek érc és kőoszlopoknál tovább megőriznék nevökct. s mint jól elhelyezett tőkék, ezerszeres kamatot hoznának , méltó emlékéül az elhunytaknak, hasznára az élő s jövő nemzedéknek, Aristides. • A pápai önkénytes tűzoltó-egylet ügye. (Folytatás és vége). De nem csak városunk polgárainál, hanem városunk elöljáróinál is igen nagy részvétlenséget tapasztalunk ez ügy iránt. Nemcsak személyesen nem vesznek részt az egylet működésében, de még intézkedéseikkel sem segítik azt elő úgy, mint segíthetnék, és a mint segíteni, városunk érdekében, kötelességük is volna. Evek óta sürgeti már a tüzoltóegylet városunk elöljáróságát, tűzőr felállításáért, és még máig sincs. A tüzoltóegylet három év óta működik, s azóta több tűzeseteknél jelent meg; de kevés alkalommal érkezett oda, oly korán, hogy védelmezni is tudott volna. Többször csak a leégett épület üszkei eloltására érkezett. Mert a tüzeset későn jött tudomásra. így nem érdemes, tűzoltóegyletnek lenni. Es ezen véleményben van a köznép is, midőn az elkésett tűzoltókat gúnynyal, piszkolódással fogadja. De nem gondolja meg, hogy nem az a a tűzoltó méltó mindezekre, hanem az, a kinek kötelessége volna intézkedni, hogy a tűzoltók annak idejében tudósítva legyenek a veszélyről. Szerencse; hogy még eddig tűzeseteknél rosz időnk nem volt, s nagyobb szerencsétlenség nem történt. De nem tudjuk, melyik órában lepheti meg városunk polgárait egy véletlen szerencsétlenség, a mikor az elemek is ellenünk esküsznek, s ha cz esetben is csak akkor tudatják a tűzoltókkal a veszélyt, mikor az első ház leégett, úgy akkorra már éghet a tizedik is, mire a tűzoltók megjönnek. Hogyan fogja akkor az a kevés tűzoltó az elterjedt és megerősödött tüzet elfojtani? holott talán ha idejében tudósítva lett volna, fel is tudta volna tartóztatni. Ki fog ekkor felelős lenni polgártársaink vagyonáért? s ki fogja visszaadni elvesztett vagyonukat? s mi fog történni városunk polgáraival, kik annyi mostoha évek után, melyek már úgy is a legvégsőre juttatták, ha most meg mindenük a lángok martalékává lesz. Tűzőr nélkül tűzoltó egyletnek értelme nincs, ezen tehát segítni kell; még pedig gyorsan, mert beálltak a forró napok, itt az aratás is. Ott van a plébániai templom tornya, addig is míg a város rendes tüzőr helyiséget állt tana, ha ez iránt gróf Esterházy Pál úr ó' méltósága, és a plébánia megkéretnék, lehetetlen, hogy meg nem engednék, hogy ídeiglesen nyáron ott egy ember éjjel nappal őrködhessék, a mikor ott fűtött szoba nélkül is ellehet, a tűzveszélyek pedig nyáron veszélyesebbek. Két lovat pedig felváltva kell mindig a majorban tartani, hogy a tűzoltó-szereket a legelső vészjelre vigyék. Az nem lehet, hogy akkor szaladjon még előbb haza a kocsis, a lovakkal, valahonnan a munkáról. A veszély elhárítására a. városi rendőrhivatal ezelőtt is tett intézkedéseket, jó volna ha most is segítené a tüzoltóegyletet intézkedéseivel. Megkellene először is vizsgálni a városban levő kutakat. A mely kutak a tüzoHóegylet által használhatók, vörüsre festett pléhtáblávál jelelendők meg. Ezeket jól megerősítve tétetné fel az utcai kutaknak külső kávájára, — az udvaron levő kutakra nézve pedig azon udvar kapufél-Iájára. Felelőssé kebleimé tenni büntetés terhe alatt azon ház lakóját, a jel fentartására. Igy az ott lakók, hamar tudnák tűzveszélykor utasítani a. tűzoltókat, használható kutakhoz, s nem kellene, mint eddig, a tűzoltóknak házról-házra keresni a kutat. És mikor már megtalálták s hozzákészültek, akkor látták, hog> r nem hasznaiható. így vesztették az időt, mikor minden perc családok vagyona felett határoz. Nagyon méltó ezen ügy a pártolásra. Csak a mai meglevő ötven taghoz, még anynyi és oly buzgó tagok jönnének, elegendő volna. Utoljára még az eddigiek is, habár a legnagyobb készséggel teljesítek hivatásukat, de ha az eddigi részvétlenséget tapasztalják folyvást minden felől, elvesztik kedvüket és majd megbukik ezen egylet is, mint sok más nemes célú intézmény már Pápán. t

\ Jegyzői értesítés. -a pápai ifj. önképzőkör 187%-ik évi működéséről. Önképző körünk ez évi működésének rövid vázlatát adni. s annak iolvamán felmerült nevezetesebb mozzanatokat nyilvánosság elé hozni — hívott fel a társulat szives bizalma folytán viselt tiszti állásom. Mig^ezt tenném, legyen szabad becses fi"* veim ük et kérnem. Tán elég volna egyszerűen a statistikai adatokat elsorolnom, s szavak helyett számok hadd beszélnének; dehogy világosabb rajzát adhassam nem csak körünk tagjai, hanem általában az ifjúság szellemi önmunkásságának : engedje meg kért figyelmük , ha a tárgytól eltéröleg kissé másról szóiandok. Korunk az anyagiasság terén áll ; az eszményiérti lelkesülést börze-speeulatió válta fel, — a szívnek szerepet játszani nem enged a számító ész, — a lant bűvös hangját az üzér- világ kétszerkettöje némítja el. Anyagi érdek mozgatja az egész világot. Az író most is ír; a költÖ ma is dalol, a szív jelenben is szeret — pénzért . . Üres phrásissá lett a „hit, remény, szeretet'* szent háromsága, átváltoztató azt a mai kor szelleme. Ma, mint Beöthy László mondja: „pénz, hitel, krídá"-t emlegetünk. „Haladjunk",helyett „rohanjunk" korunk jelszava, és a jelszóhoz hiven egymást tiporva, gázolva rohan az ember a szellemet lenyűgöző s az érzelem szavát elnémító anyagiság békói közé. Meddig tart e kába harc? . . hová; vezeti az emberiséget az ezen irányban haladás? S vájjon mikor ííli meg a szellem diadalának örömünnepét az emberiség? — az a jövő titka. E szellem hatása alatt átalakult a társadalmi élet; az ifjúság is ily eszmékkel telt légkörben nevekedvén, munkásságát inkább az anyagi célok elérésérc irányozza; megtagadva korát, mely az eszményiért lelkesülni hívja fel, — s feledve, hogy szellemét önmunkásság által fejleszteni, ízlését nemesíteni, a szép iránti érzékét kiképezni kötelessége volna: kacagja azon keveseket, kik azt teszik, s az önképzéssel semmit vagy nagyon keveset gondol. 13*