Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-07-26

Pápa város képviselő testületének 1874-évi Julius 12-én tartott rendkívüli közgyűlése. Elnök : AVoita József polgármester. Olvastattak a ser és pálinka mérés utáni városi adó szcdhctcsét megtagadó, — továbbá a marhavész körüli eljárás miatt vizsgálatot rendelő, végre a korházi költségek megtéri lésére vonatkozó rendszabály érdemében jelentést kívánó miniszteri intézvények. Tudomásul vetetvén, a szükséges intézkedések elrendeltetnek. Felolvastatott a in. kir. belügyminisztérium rendelete, melyben a várost az 18tí9-évi képviselő választáskor igénybe vett katonai karhatalom 11 napi dija fejében 145 frt. 20 krnak befizetésére felhívja. Szilágyi József képviselő' c követelés jogosságát kétségbe vonja s indítványozza, miszerint a miniszteri rendelet hatályon kivül helyezése iránt az országgyűléshez kérvény intéztessék. — Tarczy Dezső pedig az elvi kérdés mellett a felszámítás mennyiségét is kifogásolandónak találja, miután a katonaság nem 11, hanem csak 5 nap volt foglalkoztatva. Indítványozza tehát, hogy a minisztériumhoz ez utóbbi irányban felterjesztés intéztessék. Mindkét indítvány elfogadtatott. Inditványoztatott, miszerint a m. nyugoti vasút menetrendének olykép leendő megváltoztatása iránt, hogy az esti vonatok Szombathely és Gráczczal is összeköttetésben legyenek, a vasúti és gőzhajózási főfelügyelőség megkerestessék. Elfogadtatott. Elnöklő polgármester előterjeszté, miszerint gyakran fordul elő eset, hogy a fürdőre szándékozó városi lakosok ingyenes gyógyíttatásuk céljából szegénységi bizonyítványt kérnek, a mi a városnak az ápolási dijjak megtérítése iránti kötelezettségét vonhatja maga után, kér tehát az ily bizonylatoknak, mely esetekben leendő kiadására nézve utasítást. Dr. Lővy László képviselő indítványára gyógyíttatási célból szegénységi bizonyítvány csak oly betegek részérc határoztatott kiadatni, kiknél itt helyben nem teljesíthető orvosi műtét igényeltetik. Javaslatba hozatott, miszerint a megyei rendelet mintájára a városi gyámhatóságnál kezelt árvapénzek után is 7 % kamat szedessék. A javaslat véleményezés végett a pénzügyi bizottságnak kiadatik. Olvastatott Stern Bernát és társainak a sertéspiacz ügyéhen a június 28-án hozott határozat indítványozói ellen fegyelmi eljárást kérő folyamodványa. A törvényhatósághoz fülterjesztetni rendeltetik. Olvastatott a tanács jelentése a közpénztári hátralékok beszedésére nézve tett intézkedésekről. Helyeslőleg vétetett tudomásul. Olvastatott az ispotály utcza előrészének kikövezése iránti kérvény, melyben az illető háztulajdonosok a munkálathoz G öl követ önként megajánlanak. A kikövezés elrendeltetctcít. A jegyzőkönyvet Brader Sámuel, Diskay Kálmán, Kalmár István, Ló'wy László és Szelestei Lajos képviselők hitelesítendik. ^N^^^. h. s. Rosz szokíLsaink. I. Altalános a panasz, de a mindennapi tapasztalás is eléggé bizonyítja, hogy a társadalom majdnem minden osztása, különösen pedig a középosztály, napról napra szegényedik, napra, napról közelebb jön a tönkrejutáshoz. Egy okos orvos minden betegét megvizsgálja, legalább is a baj okait igyekszik kinyomozni, mert ha a betegséget létrehozó okokat eltalálta: könnyű a gyógyítás. — Egy okos gazda, ha látja, hogy jövödelme a helyett; hogy szaporodnék, fogy: gondolkodóba esik, s k.éresi a jövedelemcsökkenés okait. — Kövessük ezek példáit, s keressük okait, annak, hogy a társadalom majdnem minden osztálya, különösen a középosztály, miért szegényedik oly elrémítő nagy mértékben? Nekünk magyaroknak igen sok, a múltból öröklött, roszszokásaink vannak. — A föltünési vágy, a külső csillogás, a többnek, nagynak, gazdagnak látszani akarás: tán egy népfajban sincs meg nagyobb mértékben, mint bennünk. Ha egy családban születés történik, az egyszerű családi ünnepély helyett fényes keresztelőt tartunk; erőnket, s 'körünket meghaladó készületeket teszünk; a kis uj polgárt drága pólyákba takarjuk; már bölcsejénél elvetjük a fényűzés magvait, mik maszlagos gyümölcseiket bizonyosan megfogják termeni. Ha fiunkat házasítjuk, vagy leányunkat férjhez adjuk : két országra szólló lakodalmat tartunk ; nieghivjuk a félvárost, dobzódunk mindenféle drága ételek' s italokban. — Ihaj! mert ez hajdan is igy volt, s uralkodó fogalmaink szerint igy szép, igy illő. Mert hiszen csak igy lehet a világ előtt kiválóan feltűnni. — Menuyi haszontalan költség ! Mennyi kidobott pénz! Mennyi megsemmisült töke! S mily jó lenne ezen elpazarlott összeg akkor, midőn a mézes hetek multával a mámorból felocsudunk. Mily jó lenne a könnyelműen kidobott összeg útravalóul, az uj, mindenesetre gondot okozó s terheket hozApályán. • Pedig a házassági viszony, a társadalom ezen létalapja, ép oly nemes

y ép o!y szép lenne, ha az esküvő — egyszerű bizalmas családi körben, minden külső feltűnést kizárólas: történnék meg. Sőt véleményem szerént ép ezen jóizü egyszerűség emelné annak nagyszerűségét. Mert a jelenleg uralkodó szokásaink szerént, a külsőre törekvés veszélyes csirái oltattak be ugy a vőlegény, mint a mennyasszony fogékony lelkébe. Mi lesz pedig ennek eredménye! azt könnyű kitalálni. Tán elhal valaki közülünk? Ismét követve a rési rosz szokást: fényes ravatalt készítetünk, selyem s bársonyban temettetjük halottunkat. A temetőket drága sir emlékekkei ékesítjük föl, minő hiúság, puszta föltünési vágyból. S minő rohamos fényűzés tapasztalható e téren. Ha összeszámítanánk, hogy mi érték van a temetőkben a föld alá eltemetve, mily nagy összeg a síremlékekben ugy szólva örökre elveszve : elijednénk, még pedig méltán, a roppant nagy öszszcgtöl. Meg lehet, a tisztelt olvasók közül sokan fölháborodnak e sorok olvasásakor. — Megütköznek ezen , a végső kegyeletet sértő ridegségén. — De elvégre is meg kell barátkoznunk a száraz, a hideg igazsággal, ha az igazság. Hozzá kell szokni a társadalomnak, a mit még ez ideig megnem szokott, az igazmondáshoz. — Mert nem volna-e jobb, társadalmunkra nézve eíÖnyösebb, ha megadni akarván kedves halottunknak a végső tisztességet, a fájdalom követelte kegyeletet, a helyett hogy fénycsen eltemetetjük s fejők fölé