Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-06-13 / 24. szám

PAPAI KOZLO\Y Közérdekű fiig'g'etlen hetilap. q Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 50 K, félévre 25 K, negyedévre Í2'50 K. Egyes szám ára í korona. Laptttlajdonos es kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 21. szám alatt. A menekült tisztviselőkről. — Országos mozgalom előtérben. — Az átkozott világháború a legsúlyo* sabban a köztisztviselőt sújtotta. Már a háború előtt „Sanyarú Vendel"-nek gúnyolták az élclapok s torzrajzokat hoztak róla, amint az utcán sétálva nézte a hentesüzletek kirakatát. De a háború még szánalomraméltóbb helyzetbe sodorta őt, úgyannyira, hogy kopott ruháját is kénytelen volt zálogházba vinni. A legrosszabb idő akkor következett rá, amikor a csehek, a szerbek és oláhok a védtelen ország háromnegyed részét elfoglalták. A köztisztviselők bizonyultak a legjobb hazafiaknak, amikor a fokozódó nyomort figyelmen kivül hagyva, hazafias lekiismeretükre hallgattak, a betolakodók azon kívánságát, hogy az esküt tegyék le, visszautasították. Otthont, családot, hivatalt, kényelmet feláldozva, a teljes bizonytalanságnak adták át magukat, mely lépés nagy nyomort, szenvedést vont maga után; mindazonáltal nem zúgolódtak, mert hiszen hazafiasan gondolkodtak és cselekedtek. Az államhatalom ab ovo törődött a meneküli köztisztviselőkkel és menekülési költségátalányt rendszeresített részükre, melyet azonban mult évi október havában töröltek azon oknál fogva, hogy akadtak egyes köztisztviselők, akik visszaéltek áz említett javadalmazás igénylési jogával. Megtörtént ugyanis, hogy a csehek által megszállt területről átjöttek egyes köztisztviselők, hogy mint menekültek a havi fizetést és menekülési költségátalányt felvegyék, noha a csehek szolgálatában állottak. Ezen hazafiatlan eljárás arra indította a kormányt, hogy a menekülési költségátajányt beszüntesse. Ezen kormányintézkedés a menekült hazafias köztisztviselőkre oly súlyos csapást mért, iogy legott gyűlést hivtak össze Budapesten. A gyűlésen kijelentették, hogy. a menekülési költségátalány nélkül a menekült köztisztviselők sem magukat, sem családjukat fenntartani néni képesek, mindazonáltal célt nem értek. Ez a váratlan csapás még jobban elkeserítette i hazafias köztisztviselőket, akik, mint entebb említettük, mindenüket feláldozták, nélkülöztek, nyomorogtak, szenvedtek. A kormány a hivatalos lap egyik számában megjelent rendelete szerint a menekült köztisztviselőket össze kell irni és nyilvántartani. Ezen intézkedés két szempontból üdvös. Az egyik szempont az, hogy a fentebb említett viszaélések megállapíthatók lesznek. A másik szempont pedig az, hogy a menekült hazafias köztisztviselők nevei a magyar történelem részére meg lesznek őrizve a nyilvántartásba vétel által, ök az igazi martirok, akik már évek óta (1918. évi november hó 1.) nomád életet kénytelenek élni. Jobbra-balra dobáltatnak, megállapodás nélkül. Különösen a nős, családos menekült köztisztviselők sajnálatraméltó teremtések e tekintetben, mert helyzetük mégis nehezebb, mint az egyedülállóké. Mindazonáltal azt tapasztalják, hogy seholsem látják őket szívesen. Nemcsak, hogy szívesen nem látják őket, hanem ilyen megjegyzések is hallhatók: miért jöttek ide és mért nem maradtak ott, ahol voltak, hogy a cseheknek, szerbeknek és oláhoknak megmutassák, hogy van még, illetve él még a magyar hazafiság. Érdekes, illetve tanulságos, különösen nemzeti szempontból, hogy a menekült köztisztviselők túlnyomó része nemzetiségi ember. Ezek azok a lelkes magyarok, akik inkább martiromságöt szenvednek, mert hiszen a legtöbbje Ulaván, Therezienstadtban szenvedett magyarságáért s mégsem tágítanak a magyar állameszme mellől. Sokan tanulhatnak tőlük. A magyar köztisztviselő sorsa, mindig mostoha volt, úgy-e? Képzelhető, hogy a menekült tisztviselő milyen helyzetben van most a világ legnagyobb drágasága közepette. Ugyanis tudni kell, hogy soksok derék köztisztviselő csak annyit hozhatott át a határon, ami éppen rajta volt. Vannak, akik most is téli ruhában járnak, mert nincs nyári ruhájuk. És a társadalom? dehogy is siet segítségükre, noha könnyen tehetné. Csak egy egységes, szervezett országos mozgalom oldhatná meg sikeresen a menekült köztisztviselők kérdését, mely más, mint állandó jellegű, nem lehet. A menekült tisztviselők elsősorban ruházattal és háztartási berendezési és felszerelési tárgyakkal látandók el. Ezen cél eléréséhez természetesen tekintélyes pénzösszeg szükséges. Adják össze azok, akik a menekülés keserveiből mitsem „élveztek", mert elvégre nem lehet magyar történelmet úgy csinálni, hogy a leghazafiasabb elemet, a menekült köztisztviselőket elpusztulni hagyjuk. Az országos mozgalmat erélyes kezekbe kell adni, ha azt akarjuk, hogy kielégítő eredménnyel járjon. Mindaddig is oda kell hatnunk, hogy á menekült és sokat szenvedett köztisztviselő, bármire van is szüksége, mindent ötven százalékkal olcsóbban kapjon. Gyermekhygienia és gyermeknevelés.

v Hogy gyermeknevelésünk mily hibás, mily céltévesztett, annak elbírálásához nem kelt sem nagy bölcsesség, sem pedagógiai zsenialitás. Szeretnék helytelenségével, fölötte káros, és nem eléggé elitélhető mivoltával bővebben foglalkozni, tekintettel azonban, először, hogy könyveket kellene irni róla, másodszor, hogy talán én vagyok az, aki legkevésbbé hivatott az ügy fejtegetésére: nagyon röviden fogom annak hátrányait elősorolni. Kezdjük azzal, ami talán mindnyájunkra legfontosabb, a közegészség kérdésén. Tudjuk azt, hogy a gyermekeknek nagyrésze egészségesen látja meg a napvilágot, nem mint a pesszimisták állítják, hogy a gyermek már számtalan bajjal, számtalan bajra való hajlamossággal terhelten jön a világra. Ez nem áll, a legtöbb gyermek egészségesen születik, de a betegség 90%-át világra jötte után szerzi meg, még pedig a helytelen ápolás és nevelés folytán, ami kezdődik az első perctől fogva, t. i. a születésnél. Természetesen kivételt kell tennünk a jobb családokat, szerencsésebb helyzetben levő szülőket illetőleg, ahol örülnek az új honpolgárnak; de hányan vannak a szerencsétlenek, kiknek léte nem kívánatos, kiknek azután nyomorultul el kell pusztulniok, ami még tán a jobbik eset, mert ha megmaradnak, oly helytelen nevelés, oly siralmas gondozás közt nevelkednek fel, hogy azokból testileg-lelkileg egészséges ember alig lesz. Pedig fontos érdeke úgy egyeseknek, mint a társadalomnak, hogy mindenki edzett, egészséges legyen, mert egészséges lélek csak egészséges testben lakozhat. Sajnos azonban, még a földi jókkal megáldott szülőknél sem történik a csecsemő nevetése helyesen, noha világra jötte örömöt, boldogságot váltott ki a szülőkből, akik minden igyekezetüket arra fordítják, hogy gyermekük egészséges emberré fejlődjön. De épen itt a hiba I Mert amit az ember nem tud, nem irányíthatja. Először is a gyermeket agyondédelgetik, s nem gondolnak az észszerű bánásmódra. No de nem is tudják, mi mindent kellene szem előtt tartani, ami az észszerű ápolást illeti. Kezdődik a káros rossz szokások végtelen sorozata már a fürösztésnél, amidőn