Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-05-23 / 21. szám

KÖaserdeliU íiiiarfiretlen hetilap, b Megjelenik minden yasarnap Előfizetési árak: Egész évre 50 K, fáJévre 25 K, negyedévre Í2'50 K. - Egyes S2ám ára í korona. Laptuiajdonos es kiadó: EOLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 21. szám alatt. Hazajönnek a hadifoglyok. Indulóban van a nagy népvándorlás, amilyet alig ismert még eddig az emberiség története. Elhurcolt százezrek indulnak haza, a szülőföldre, melyet megvédeni mentek el egykor, óh mi régen, hosszú esztendőkkel ezelőtt, hogy aztán súlyos sebekkel terhelten egyék a legszomorúbb irgalmatlan rabság penészes kenyerét. Világjáró magyarok százezrei térnek most haza, kiket elsöpört a vihar kis falujuk határából,^kit Franciaországba, kit messze kelet irdatlan távolába, a Csendes-óceán partjaira. Világjáró magyarok könnye, vére öntözte végig a földtekét, mig itthon magasra nőtt a szenvedések, a megalázások és nélkülözések árja. Nem diadaltól hangos hazába érkeznek vissza a magyarok — szomorú országba jönnek, széttépett hazába jönnek — de jönnek és itthon lesznek majd mind a százezrek, erős és megpróbált magyarok, akik nélkül úrrá tudott lenni felettünk gyülevész fajták minden gonosz indulatja. Erőt, munkát, elszántságot hoznak haza a magyar százezrek, fiai a megsanyargatott hazának, régen várt és megsiratott szülöttei a magyar szivet és magyar lelket adó édes anyáknak. Másfél esztendeje megindulhatott volna már a hadifoglyok hazaszállításának munkája, de a két forradalom s a pénzhiány útjában állott százezrek egyre égetőbb vágyának. Most megindult a munka. A kormány minden áldozatot meghoz, ami módjában van — hozza meg az áldozatot a társadalom is. Olaszország saját költségén gondoskodott százezer magyar katona visszaszállításáról s onnan már minden foglyunk itthon van. Franciaországból az első csoport a napokban megérkezik s két héten belül itthon lesz néhány ezer foglyunk. A bolseviki Oroszországból hazaszállítandó foglyaink érdekében tárgyalás folyik Kopenhágában s az oroszok bizonyos feltételek mellett hajlandók ingyen elszállítani fiainkat 4 a német határra. Vladivosztokban és környékén háromezer hadifogoly hazaszállítását végzi el a Massagerie Maritime, melynek minden hadifogolyért 1100 frankot fizet a magyar kormány. Tizenhatmillió koronát a hazaszállításra máf kiutalt a magyar kormány, de még legalább 16 millióra van szükség, amit társadalmi úton kell előteremteni. Az Amerikai Magyar Népszava április 15-iki számában pedig azt irja, hogy az amerikai leghatalmasabb jótékonysági egyesületek 1 millió 200.000 dollárt adnak össze a KeletSzibériában sínylődő magyar hadifoglyok hazaszállítására, ha az amerikai magyarok utján a magyar szenvedők segítségére alakult egyesület 300.000 dollárt gyűjt ugyanerre a célra. A pénzt, amelyre még szükség van, itthon és Amerikában elő kell teremteni. Nincs annyi pénz, ami sok volna s nincs annyi áldozat, melyet a hadifoglyok napja produkált, ami elég lett volna. Pénzt, minden pénzt a hadifoglyok számára, mindenki adjon, akinek van, mert mindenkire hull az áldás az új életre támadt magyar erőből, melytől munkára éled a megalázott és megkorbácsolt magyarok új ezer esztendő felé induló jövendőjében bizakodó országa. Hazug híresztelések. (K) Még mindig nem nyugosznak az országrombolók, akik egyszer már a tönk szélére juttattak bennünket. Ugy látszik, nincsenek megelégedve munkájuk eredményével, pedig a négy hónapos rémuralom által megnyomorított országban igazán nem maradt még elpusztítani való, — s most, hogy a keresztény nemzeti wjraébredéssel szemben elégedetlenséget támasztanak, a gazdák/ és földmivesek között hazug híreszteléseket terjesztenek. Bizalmas, jóakaró álarc alatt azt a hazugságot súgják a kisgazda fülébe, hogy legközelebb a marhaállomány és egyéb gazdasági jószágok egyharmad részét rekvirálni fogják. Az ilyen hazugság kitalálásában csodálatos tehetséget árulnak el. És akadnak még a józan gondolkozású magyarok között, kik a hazugságokat elhiszik és talán maguk is terjesztik ezt a mesét s azzal az elégedetlenséget. Pedig a józan ész is megmondhatja, igaz lehet-e ez a rémhir, vagy sem. A kormány nagyon jól tudja, hogy egyetlen alapja van, amire az országot felépítheti: a kisgazda-közönség. Már most ki tud elképzelni egy olyan bolond kőmivest, aki egy leégett ház helyén úgy akar újat építeni, hogy a régi fundamentumot meggyöngíti, ahelyett, hogy erősítené, ilyen kőmives nincs. Már pedig az országrombolók ilyen kőmivesnek akarják feltüntetni a kormányt. A kormány nem ilyen kőmives. Az tudja, hogy az új Magyarországnak még erősebb fundamentumon kell állania, mint a réginek. A fundamentumot erősíteni kell. Ezt mondja a józan ész. De még mást is mond. Mert gondolkozzunk csak, mi haszna van ebből ellenségeinknek? Először az, hogy — ha a kisgazda elhiszi ezt a hazugságot, — igyekszik túladni jószágain minél előbb. Ki veszi ezt meg olcsón ? Az, aki ezeket a rémhíreket terjeszti, vagyis a lánckereskedő. Ez a második haszna. A harmadik haszna pedig az lenne, hogy elégedetlenséget szítanának a keresztény kormány ellen s ezzel segítenék elő azt, hogy ismét nem magyarok uralkodjanak rabló módra felettünk. Csak az a kisgazda bolond kőmives, aki ' elhiszi ezeket a hazugságokat és nem adja át az izgató lánckereskedőket a hatóságoknak. Ne higyjetek a lánckereskedőknek. i j Színház. Lepergett a hat hét. Lehúzták a kortinát. Ellépett az utolsó színész is a rivaldáról. Három hónapra ráborult a sötétség a színházra, hogy helyet adjon a mozinak. Referádánk az utolsó hétről a következő: Szombat: Tábori Emil bucsűjátéka gyanánt a „Három a kislány" ment. A jubiláns Tschöll szerepét játszotta zsúfolt ház előtt, méltán nagy sikerrel. Schubert Telekán, Schober Örvössy, Médi Sághy Duci volt. Vasárnap: Békefi Lajos jutalomjátéka volt a „Giil Baba". Zsúfolt nézőtér előtt viharos tapsokkal ünnepelték tisztelői kedvenc komikusukat (Mujkó), vagy hat virágkosárral, virágesővel és pénzjutalommal. Vendég gyanánt Juhász Margit énekelte Gábor diákot, e szezonban még nem hallott pompás csengő hangon. Sok-sok tapsot és virágot kapott. Gül Baba Érczkövy kitűnő alakítása volt. Hétfő: Sághy Ducit, nem jól megválasztott bucsú-felléptén (Drótostőt) a közönség meleg tapsokkal fogadta szezonbeli bájos játékáért, tisztelői egy virág-repülőgéppel ajándékozták meg. Tábori Pfefferkornja, Noé idejéből való „anekdóf-jaival kicsit túlságosan is jó volt. Kedd: Nivós este. Mascagni „ParasztbecsületeKár, hogy az előadás azon zenekedvelőknek adott igazat, kik a zenét behunyt szemmel szokták élvezni. (Csak nem a díszletek . .? Szedő.) Érczkövi jutalomjátéka volt. Alfiója úgy hangban, mint szinészileg jól megjátszott alakítás. Tisztelői pénzjutalommal honorálták művészetét. Palánkay Santuzzája hangban kifogástalan, de játékában sok a korrigálható, még körülbelül ez áll Telekán Turiddujára is; mig Sághy Duci Lolája gyenge alaki>