Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-05-23 / 21. szám

tás, kis szerepében (Turiddu anyja) precíz volt Juhászné. Ki kell emelnem a kórus pompás szereplését és a zenekar nagyszerű játékát Mindkettő Pados karmester érdeme. Az „inter mezzo sinfonicóM erősen megtapsolták. Utána Tábori bohózata következett. Az est komolyságához jobban illett volna a soproni programmszám Paul Zinner egyfelvonásos játéka, „A sátán maszkja". Szerda: „Cigánybáró" ment bucsu-előadásban, gyengén. Telekán Barinkay szerepében hangját csillogtatta. Tisztelői pénzzel, virággá! és élelmiszerekkel kedveskedtek neki. Csütörtök: Utolsó előadás kabaré volt, melyen az összes szereplők felléptek. Az estnek két vendége is volt, Pados karmesterné Csajda Ilonka bájos dalaival és Schulteisz tánctanár, ki jazz-et táncolt Utasi Gizivel. A pompás műsor, a kitűnő szereplők igen sok tapsot váltottak ki a hallgatóság soraiból. KARCOLAT a mult hétről. Finita la comedia 1 A hagyományos szokás hatalma alatt vagyok, amikor ezzel a kifejejezéssel jelzem a sziniévad befejezését. Sajnos, csak ez a hagyományos kifejezés fedi a tradíciót, az ezzel összefüggő folytatólagos tradíciók teljes homlokegyenest ellenkeznek a jelenlegi helyzettel. Nemcsak formában, hanem jellegben is, amihez, azt hiszem, szükségtelen kommentárt is fűzni. És hogy mégis hivatkozom a tradícióra, ne vegyék tőlem rossz néven, de én szívesen emlékezem vissza a régi szép időkre és jóleső örömmel beleélem magamat abba az időszakba, amidőn nagy jelentősége volt azon kijelentésnek, amidőn a heti krónikát azzal kezdtem meg, hogy „finita la cohiedia". Tulajdonképen ennek a kijelentésnek most is meg van a jelentősége, csak a formában van némi eltérés. Ez a „némi" eltérés 3 mostani alakjában sokkal többet jelent, mint maga a gondolatmenet. Nagy átalakításon mentünk keresztül és így nem is vehető meglepetés számba az a nagy változás, mely a mult idők és a jeltn idő színházi szezon befejezésére vonatkozik. Nem akarok összehasonlítást tenni és reminiszcenciákat provokálni, hisz ez nevetséges is volna, de azért a dolog lényegére nézve mégis le kell szögeznem azon tényt, hogy a jelenlegi sziniévad a heti krónika szempontjából nemcsak sivár, hanem teljesen meddő volt. Nem beszélek eseményekről, de még a legcsekélyebb mozzanat sem adta elő magát az egész sziniévad lefolyása alatt, mely visszaemlékeztetett volna, ha nem is az úgynevezett „aranjuezi szép napokra", hanem a rendes színházi konjünkturás napokra. . Erre a mostan lefolyt sziniévadra valóban reáillik azon általam többször hangoztatott megjelölése egy bizonyos lethargikus állapotnak, hogy „megszűnt minden fuvalom és mosolygott a fájdalom". Ez a kijelentés teljesen fedi a kijátszott sziniévad eseményeit. Eltekintve a szokásos „kapcsalkódzásokat" és az ezzel járó kedélyes összejöveteleket, de ínég a lát-, szatja sem volt oly kezdeményezésnek, mely reményt nyújtott- volna egy kedvezőbb forcfulat megteremtésére. Ebben a siralmas miliőben folyt le a sziniévad. Az utolsó akkordokat a bucsufellépésekkel töltötték be, ami egyeseknek anyagilag igen( jól eredményezett, de ennek sem volt érezhető a külső hatása. Némi reményünk volt ugyan, hogy ezekkel a bucsufellépéseknek sikere legalább a végszóban fog egy kis élénkséget teremteni, de ebben is csalódtam. A csókrok és ajándékok a színházban a szokásos módon le lettek tárgyalva és ezzel „schluss" volt és semmiféle utójátékot nem eredményezett. Ezzel a jelentésekkel végeztem is volna a színházi évad lefolyásának minden fázisáról, csak még azt kell hozzá fűznöm, hogy még a legutolsó reményem is dugába elölt azzal, hogy még a vasúti állomás végjelenete is elmaradt. Ha minden kötél elszakadt — gondoltam magamban —, de a vasúti állomáson, ha már semmi másban, de egy kis „viszontlátás remény" megnyilatkozásában lesz alkalmam részesülni. Még ebben a reménységben is „lecsúsztam", mint számosan a színházi évad lefolyása alatt. Szóval, ez a „klú"-ja a színházi évad lefolyásának. Sajnos, hogy így történt, de hát én mosom a kezeimet és ha nem mosnám, akkor sem tehetnék róla. Én mint régi jó bohém, azért még most sem keseredem el s fenntartom a helyzet kulcsát és a helyzetnek megfelelőleg mégis csak azt hangoztatom, hogy: — A viszontlátásra! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa szükül a lakásokban. Az hirlik, hogy Pápa városa sok tekintetben kiábrándult. Az hirlik, hogy a polgármester sok elhanyagolt üdvfts tervet készül nyélbe ütni. 1 Az hirlik, hogy a rendőrkapitány mindenkivel szemben rokonszenvet biztosított magának. Az hirlik, hogy a rendőrök teljesen új formában és gondolkozásban jelentkeznek. Az hirlik, hogy a rendőrség körében új szellem uralkodik. Az hirlik, hogy a detektív osztály alkalmazottjai minden lében ügyes kanalaknak bizonyulnak. Az hirlik, hogy a vadászok táncmul atságán a jókedv felülmulta az anyagi sikert. Az hirlik, hogy a „Fecsegő" táncmulatságán több volt a kivétel, mint a bevétel. Az hirlik, hogy a „Fecsegők-táncmulatságon ritkán táncoltak. Az hirlik, hogy Pápán a társadalmi érintkezés a javulás útján halad. Az hirlik, hogy Pápán sokan a mellékvágányokon bonyolítják le a forgalmat. Az hirlik, hogy Pápán az estéli korzón csalódott szerelmesek vigasztalják egymást. Az hirlik, hogy Pápán a nemtörődömség új irányzatot kapott. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacon keserves sóhajok hangzanak el. Az hirlik, hogy Pápán egyes családok ' drágasági könnyeket hullatnak. Az hirlik, hogy Pápán dohány és szivar tekintetében nagy kongás észlelhető. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat be

T végezte kisded játékát. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat néhány tagja kötött marsrutával távozott Szombathelyre. Az hírlik, hogy Pápán a színtársulat néhány tagja bucsufellépte alkalmával ki lett élelmezve. Az hirlik, hogy a színtársulat igazgatója elmondhatja magáról, hogy „jöttem, győztem és mentem". Az hirlik, hogy a darutollas legények a szin társulatnál gyengén kollokváltak. Az hirlik, hogy a libatollas legények a színtársulat néhány tagját virágesővel támogatták. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylei tagjai kopasz fejjel tüntetnek. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság tagjai a borkóstolást szakszerűen űzik. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban már a nyári üzemet rendszeresítették. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban néhány fiatal embernek kifelé áll a rúdja. Az hirlik, hogy Mezőlakon egy pisztoly nem sült el. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a színtársulattól fenntartási záradékkal búcsúzott el. HÍREK. T. előfizetőinknek és munkatársainknak boldog pünkösdi ünnepeket kívánunk. — Pünkösdi istenitiszteletek. A róm. kath. templomban ünnep első napján a szentmisét és egyházi beszédet Miklós József káplán mondja, másnapján misézni Dragovics István hittanár, "prédikálni pedig Vörös józsef káplán fog. — A ref. templomban mindkét nap délelőttjén Kis József esperes, a délutánokon pedig Darab Lajos legátus végzi az istenitiszteletet. — Az ev. templomban pünkösd napján Kiss Jenő soproni theol. tanár, másnapján Fadgyas Aladár segédlelkész prédikál. — Polgármesterünk Budapesten. Dr. Tenzlinger József, városunk polgármestere, * a múlt hét folyamán néhány napig a fővárosban időzött. Ottléte a közkórház és városunk pénzügyeinek rendezésével volt kapcsolatban. — Főapátválasztás Pannonhalmán. A Szent Benedek-rend tagjai f. hó 19-én tartották meg Jándi Bernardin perjel elnöklete alatt a főapátválasztást, mely ezúttal először történt az új kódex alapján. A titkos szavazással végbement szavazás eredményét a rendszabályoknak megfelelően, a kormány hozzájárulásának megtörténte után néhány nap múlva hozzák nyilvánosságra. — Pénzügyi értekezlet. Városunk polgármestere folyó hó 17-én a pénzügyi bizottság és az állandó választmány tagjait értekezletre hivta egybe, amelyen városunk pénzügyi tervének kibontakozásáról folyt az eszmecsere. Az értekezleten első sorban a polgármester ismertette saját kibontakozási tervét, azután a főszámvevő mutatta be a kiadás és bevételi tételek adatait. Karlovitz Adolf néhány üdvös eszmét javasolt pénzügyeink rendezésére, sürgetve egyben az 1916. évtől kezdve a pontos zárszámadások minél előbbi elkészítését és bemutatását. Végül amellett foglaltak állást, hogy a kölcsönök törleszthetése céljából a város

s tulajdonát képező házak eladassanak és ipari szeszgyár létesíttessék kapcsolatosan egy városi sertéshizlaldával. Megbízatott a polgármester, hogy ez utóbbi ügyben a pénzügyminisztériumban személyesen tárgyaljon. Még néhány kisebb jövedelem-emelkedést biztosító eszme megvalósítását, ezek közül a vigalmi adót is, üdvösnek tartanák, mely a városnak nagy jövödelmet biztosítana. — A kis bankjegyek és a posta. A m. kir. postahivatalok befizetések alkalmával egy és ugyanazon féltől, egy és ugyanazon alkalommal 1 és 2 K-nás bankjegyeket csak 50 koronáig terjedő összegben tartoznak kezelés közben elfogadni. Ha valaki 1 és 2 koronás bankjegyekből egy és ugyanazon alkalommal a fentinél nagyobb összeget kívánna befizetni, a m. kir. postahivatal oly időt jelöl ki, midőn a pénz átvétele a forgalom és a közönség hátránya nélkül lehetséges. Ez esetben a m. kir. postahivatal egy és ugyanazon feladótól 1 és 2 koronás bankjegyeket korlátlan mennyiségbea tartozik elfogadni.