Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-04-11 / 15. szám

CXX. árfolyam. Pápa, 1920 április II 15. szám. PAPAI KOZLOM Közerdelíii fiiggetlen hetilap, B Megjelenik: minden vasárnap. Előfizetési árak: gés2 évre 50 K. félévre 25 K, negyedévre Í2'50 K. Egyes szám ára í korona. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-teíek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 2U szám alatt. Előkészítő tanfolyamok felállítása. Városunk tanácsa a közpályakon el íem helyezhető magyar intelligens elemek nezőgazdasági, ipar- és kereskedelem teén való kiképeztetése céljából memorandunot intéz a Nemzetgyűlés elé, melyben iz alkalmas városokban előkészítő tanolyamok felállítását sürgeti. Tekinti azüuvös eszmét, a memorandunot egész terjedelmében a következőkben cözöljük: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Az erőszakos békeszerződés előreláthatólag megfosztja ezer éves hazánkat egyelőre egdrágább részétől, árulásuk jutalmául dobva a elvidéket a cseheknek, a déli részeket a romálok és szerbeknek, a nyugati részt NémetAusztriának. Minek következtében a nemzet étfeltételeitől fosztatík meg, kiszolgáltatva a legontosabb cikkeinket ellenségeink uzsorájának. Országunk tisztán a mezőgazdaságra lenne utalva, gyönyörű gyártelepeinket a lassú sorvadás elemésztené. De bízzunk a magyar őserőben, mely nemzetünket ezer éven át minden viharok cözött fenntartotta, bízzunk rendíthetetlenül a nagyarságnak a románok, tótok és szerbekíél való nagyobb intelligenciájában, mely előbbutóbb gazdaságilag, majd később politikailag a maga uralma alá vonhatja az elszakított részeket. Addig is azonban gondoskodnunk kell magasabb képzettségű hazafias ipari és kereskedelmi erőkről. Gondoskodnuuk kell az elszakított területeinkről, menekült magyar hivatalnoki osztályról, melyet sajnos a megmaradó kis országunk felszívni képtelen. Mostoha azonban kormányunk azokkal szemben nem lehet, kiket épen hazafias érzésük vonzott vissza az édes anya kebelére. Az édes magyar anya nem hagyhatja gondozás nélkül hü fiait, de nem is adhat kezeikbe vándorbotot, hogy idegenbe menjenek életeiket tengetni, mert egyfelől a legelégedetlenebb elemei volnának a város lakosságának, másfelől pedig óriási vérlecsapolást idézne elő, különösen akkor, amikor rövid időn belül minden erőre hazánknak szüksége leend. De nemcsak menekült magyar testvéremről kell sürgősen gondoskodni, hanem gondoskodni kell azon intelligens ifjú nemzedékről is, melynek elhelyezése a közpályákon lehetetlen. Minthogy államháztartásunk kétségbeejtő, a menekülteket el nem tarthatja, az ifjú nemzedéknek kenyeret a megcsonkított anyaország a közpályákon nem adhat, mégis, hogy a pusztulásnak kitéve ne legyenek, sőt erőt nyújtsanak a legyengüt országnak, Pápa város tanácsa azon tiszteletteljes indítvánnyal járul a mélyen tisztelt Nemzetgyűlés elé, hogy: Mindazon városokban, amelyekben ipari, kereskedelmi, földmives iskolák, gimnázium, főreál, vagy akadémiák vannak és a város ipari és kereskedelmi jelleggel bir, ipari és kereskedelmi előképző tanfolyamok állíttassanak fel sürgősen, 6 hónapos, vagy 1 éves kurzussal s oda utaltassanak mindazok, akik a közpályákon, vagy magánvállalatoknál el nem helyezhetők. A kurzus tartamára folyósíttassék úgy a köz-, mint a magánalkalmazottak részére a megélhetésükhöz szükséges annyagi eszköz (teljes fizetés). E kurzus elvégzése által intelligens köz- és magánalkalmazottaink, valamint gimnáziumi tanulóink rövid időn belül szakképzett iparosokká, műhelyvezetőkké, kereskedőkké képezhetők ki, vagy a gazdasági pályán nyerhetnek elhelyezést. És országunk megszabadul attól a tehertől, amely ez idő szerint rá nehezedik, de megmenekülnek az intelligens elemek is attól a sivár jövőtől, mely egyébként rájuk várna. Az ország pedig kiváló hazafias iparos, kereskedő és gazdaelemmel gyarapodnék. Az előképzés nagy gondot nem okozna az államnak, hisz rendelkezik megfelelő szakerőkkel, a városok rendelkeznek kellő számú ipari munkahelyekkel, gyárakkal, mezőgazdasági telepekkel, a taníttatásra alkalmas iskolákkal. t Az előkészítő kurzusokat decentralizálni azért szükséges, hogy az egyes városokba szorult intelligens elemnek ne kelljen távol eső központokba mennie, miután sem ők magukat, sem hozzátartozóikat idegenben eltartani képesek nem lennének. A következő előkészítő ipari tanfolyamok volnának felállítandók: faipar (épület-, bútorasztalos, esztergályos, bognár), fémipar (kovács, lakatos, bádogos, rézműves), agyag-iparos (edény, kályha, pipa), bőr-ipar (nyerges, csizmadia, czipész, szíjgyártó), szabó-ipar (férfi-, és női szabóság), mezőgazdaság terén (konyhakertészet, gyümölcs, szőlőművelés, borászat, méhészet, baromfitenyésztés, gyógynövénytermelés. Pápa városában a fent említett összes kurzusok felállíthatók lennének. f A város tanácsa végül meggyőződésének ad kifejezést, hogy ily előkészítő tanfolyamok oly látogatottságoknak örvendenének, hogy a rájuk fordítandó költségek bőven hoznák áldásos gyümölcsüket, tekintve azt, hogy mai sivár helyzetünkben egyedül a termelő erőtől várhatjuk hazánk boldogságát, fellendülését és területi épségének visszaszerzését. Mindezekre való tekintetekből arra kérjük a Mélyen tisztelt Nemzetgyűlést, utasítsa a jcormányt ily előkészítő tanfolyamoknak az arra alkalmas városokban való sürgős felállítására, hogy a termelő munka mielőbb megkezdhető lehessen, az állam pedig felszabaduljon az óriási személyi kiadásoktól. Pápa, 1920. évi április hó 2. Csoknyay Károly h. polgármester. Eddig a Nemzetgyűléshez felterjesztett memorandum. A memoradumnak a Nemzetgyűlés elé leendő terjesztésére a városi tanács városunk nemzetgyűlési képviselőjét kérte fel, ki ezen megbízatást készséggel elvállalta. Színház. Marcona^ arccal, vértől csepegő tollal ülök a papir előtt, hogy a kritikus rosszakaratával vágjak le mindent, arai levágható, de amint gondolatban elkészítem a fogalmazványt, valahogy nem jut a tollamig ... Elakad útközben ... Eszembe jutnak gyerekkori emlékeim, a gyönyörű kisdiák évek, mikor öt krajcárért ettük a Lidi-néninél a nápolyis cipót, mikor besúgtak anyámnak, hogy tékozló vagyok, mert két sósperecet ettem négy krajcárért, mikor husz krajcáros diákjeggyel — vagy gyakran annélkül — hallgattuk a drága Verő Jankát, mint deklamálta a Rostand L'aiglonját; a sok diáktréfa, mikor a szinigazgatónénak szánt virágcsokrot tévedésből majdnem a főgimnáziumi igazgatóné kapta meg, mikor jó osztályfőnököm, ki a leckékkel is valóságos kettős könyvvitelt vitt, azt mondta: „Hát csak én a darabot nem ismerem: elmehetnek, legközelebb majd egynél rneg nem mennek el", — mindezt újra meg újra átéltem, átéreztem és előttem is lehúzódott az a sokszor emlegetett rózsaszinü fátyol t az édes visszaemlékezésé. Mily kár, hogy az előadási hibák néha lyukat szakítottak rajta. Bodonyi Béla társulata a héten érkezett városunkba hat heti tartózkodás^. Az előadások nivósak. A színház minden este telt. Nagy baj, hogy zenekar nincs és a kíséretet e lapban már általam többszőr megénekelt zongora képezi. A másik hiba a kórus hiányossága és a díszletek silánysága. Bízunk Bodonyi direktor ígéretében, hogy ezen hiányokat pótolni fogja és akkor, ha az előadások nivója marad, biztos, hogy a színtársulat és közönsége a legjobb emlékekkel fog az évad végén elválni. Ha megemlítem még, hogy helyhiány miatt részletesebben az új és kevésbbé ismert darabokat fogom csak ismertetni, e heti referádámat az alábbiakban adhatom: Szombat: Bemutató előadás gyanánt „A fekete lovas", Herczeg Ferencnek A hét sváb c. dramatizált regénye került előadásra. A darab tárgya a 48-as szabadságharc, helye egy bánáti sváb község. Egyébként aktuális vonatkozású három felvonásos színmű, a szerző jól ismert zengő nyelvén megírva. A darab fortisszimója a második felvonásra esik s így a harmadiknak koncepció szempontjából csak epizód jelentősége van. A darabban mutatkozott be a társulat egyik főerőssége, Rogoz Imre, ifj. Hofer Bálint szerepében. Rogoz Imre rutinirozott és megbízható színész. Játéka izzó, megnyerő. Az érzelmek széles skáláját kitűnően adja vissza. Deklamációja világos, magyar. Oly jól hangzott az ő szép bihari kiejtésében a bánáti sváb beszéde. Az előadás sikere nevéhez fűződik. Érczkövy Károly (báró Lánszky) régi ismerősünk, az