Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-04-04 / 14. szám

Köxérdekii fiig-^etlen hetilap, B Megrjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 50 K, félévre 25 K, negyedévre Í2'50 K* Egyes szám ára í korona. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES­Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 2í. szám alatt. Az államrendőrség megélhetése. Az állami és társadalmi életben a világháború, a lezajlott forradalom és a proletárdiktatúra következtében bekövet­kezett nagy megrázkódtatásod gazdasági téren beállott óriási eltolódások, társa­dalmi osztályok vagyoni, hatalmi és érvé­nyesülési viszonyaiban tapasztalt jelenté­keny változások mind figyelmeztetői an­nak, hogy a világháború lezajlása után — a hadicélok érdekében elrendelt sza­badságkorlátozások megszűntével — az állami életünk rendes mederbe terelésé­nél, általában a minden téren mutat­kozó nehézségek legyőzésénél az állam­hatalomra fokozottabb feladatok hárulnak. Az ország újraépítésének munkájá­ban a legfontosabb és legnehezebb fel­adat az államrendőrségre vár. Megbecsül­hetetlen jelentősége van tehát annak, hogy az államrendőrség hivatása magas­latán álljon, hogy a jogos érdekeket hatá­lyosan megvédeni, a jogosulatlanságokat erélyesen fékeniartani, a közszabadságot megóvni, a hivatali túlkapásokra irányuló törekvéseket meggátolni tudja és vagy mindezt azzal a körültekintéssel, biztos jogérzéssel és eréllyel végezze, az a jog­rend állandóságába és megingathatlan­ságába vetett hit megerősödésének elen­gedhetlen feltétele, A közbiztonsági'szer­vezet erőssége, a rendőrhatóságok meg­bízhatósága, céltudatos, erélyes és körül­tekintő működése biztosítja az egyéni és közszabadságok fejlődését és eredményezi a szellemi és anyagi jóllét áldásait. Hogy az államrendőrség a reá háruló, említett nehéz feladatokat sikerrel old­hassa meg és hogy a vele szemben támasztott követelményeknek mindenben megfelelhessen, feltétlenül és elenged­hetlenül szükséges, hogy olyan erkölcsi és anyagi támogatásban és elbánásban részesüljön, mely elsősorban is az egész testület erkölcsi és anyagi érdekeit szol­gálja, főleg pedig az erkölcsi testület minden egyes tagját a lehetőség határain belül a megélhetés nehéz gondjaitól mentesítse. A belügyminiszter, mint az áílami rendőrség legfelsőbb felügyelő és ellen­őrző hatósága, a fentebb ernlííej^ szem­pontok mérlegelésével az államrendőrség! alkalmazottak megélhetésének biztosítása érdekében, figyelemmel arra, hogy a közalkalmazottak a jelenlegi mérhetetlen drágaság és élelmiszerek beszerzésének igen*nagy nehézsége miatt kötött jöve­delmeikből megélni képtelenek, egy nagy élelmezési akció megindítását tartja szük­ségesnek, amelynek célja, hogy a leg­fontosabb állami célok és érdekek meg­valósítására hivatott magyar államrendőr­ségi alkalmazottakat a megélhetés gond­jaitól, főleg pedig az elsőrendű életszük­séglet! cikkek beszerzésével járó gon­doktól lehetőséghez mérten mentesítse, illetve, hogy az alkalmazottakat megél­hetéseik érdekében az elsőrendű élet­szükséglet cikkekkel természetben lássa el. Ezáltal is módot és alkalmat tudunk nyújtani arra, hogy az alkalmazottak komoly és felelősségteljes munkájuk vég­zésében az anyagi gondoktól való men­tesítése által tisztán hivatásuknak szen­telhessék teljes, munkabírásukat. A belügyminiszter a cél érdekében a legmesszebbmenő erkölcsi és anyagi támogatást nyújt és a támogatás a köz­élelmezési miniszter részéről is kilátásba helyeztetett. Egyetértve, az élelmezés kérdését akként tartják megoldhatónak, hogy az ellátandó személyek számához mérten — beleértve a családtagokat is — az összes elsőrendű életszükséglet cikkeket és pedig mindenféle kenyér­anyagból készült liszt, hüvelyesek, bur­gonya, zsir, szalonna és főzelék stb. féléket a lehetőséghez mérten elsősorban is a termelőktől, másodsorban a legitim kereskedelem utján kívánja beszerezni. A beszerzett élelmikészletek felosz­tását, illetve felhasználását illetőleg á miniszternek az a szándéka, hogy első­sorban is a nőtlen államrendőrségi alkal­mazottak részére közös konyha felállítása, másodsorban valamennyi nős és családos alkalmazott«részére mindenféle elsőrendű életsztikségleti cikkek természetben való kiszolgáltatása. A székesfehérvári államrendőrségi főkapitány ily értelemben átiratot intézett a vármegyei alispán útján városim k polgármesteréhez, hogy hivatali hatás­körében és társadalmi úton hasson oda, hogy elsősorban a nagybirtokos, azután a közép- és kisbirtokos osztályok, egy­részről a hatóságilag zár alá vett házi és gazdasági szükséglet cimen vissza­hagyott termények feleslegét, valamint a szabad kereskedelem tárgyát képező más élelmidkk feleslegeiket az államrendőr­ségi 4 alkalmazottak ellátására lehetőleg méltányos áron ajanlják fel, illetve enged­jék át. Városunk hatósága ily értelemben felhívást bocsájtott ki a gazdaközönség­hez abban a tudatban, hogy minden egyes termelő átérzi az államrendőrség működésének és az állam újjáépítésé­nek nagy munkájában való megbecsül­hetetlen jelentőségét és felesleges kész­leteinek méltányos áron való felajánlásá­val lehetővé fogja tenni ezen intézmény­nek a kor színvonalán való megtarthatá­sát és ezen nemes és üdvös eszme támogatását. Az idei termés biztosítása. A miniszterelnök rendeletet adott ki a mezőgazdasági termelés biztosítá­sáról. Legfontosabb rendelkezései a követ­kezők : Olyan földterületet, amelyet addig is mezőgazdasági miveléssel szoktak hasz­nosítani, a folyó gazdasági évben meg­mivelés, illetőleg mezőgazdasági hasz­nosítás nélkül hagyni nem szabad. Mező­gazdasági földbirtok fölszerelését, úgy­szintén a földnek megmíveléséhez szük­séges igásál latokat elidegeníteni, Jevágni vagy a földbirtokról egyébként elvenni csak hatósági engedéllyel szabad. A hatósági engedélyt az N illetékes községi elöljáróságtól kell kérni. Az en­gedély azonban csak akkor adható meg, ha a gazdaság ezáltal igaerőben hiányt szeovenni nem fog. Az elidegenítését, levágását vagy a földbirtoktói egyébként! elvonását meg kell engedni akkor, ha az, aki az állatokat eddig tartotta, erre takarmányhiány miatt kényszerül. Nem keli hatósági engedély akkor, ha a föl­szerelést vagy részeit annak a község­nek földmivelőiből alakult szövetkezetek veszik meg, amelynek határában a föld­birtok fekszik. Állatokat azonban ebben az esetben is csak olyanok részére szabad elidegeníteni, akik azokat a legközelebbi takarmányfmnésig megfelelő takarmány­nyal ellátni készek és képesek is. Ha a földbirtokos a földet kellő időben megrnivelni és bevetni, illetve legelőterületét kellően kihasználni nem képes, köteles a megmívelésre váró föl­det, illetve gazdaságának legelőterületét is akár egészben, akár részletekben a folyó gazdasági évre részes mívelésre vagy haszonbérletbe (alhaszonbérletbe)

Next

/
Thumbnails
Contents