Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-04-04 / 14. szám

2. PAPAI KÖZLÖNY V megfelelő időben kiadni. Minden birto­kos, aki sem saját gazdálkodással, sem haszonbérbeadással (alhaszonbérbeadás­sál) vagy részes rníveléssel sem képes biztosítani birtokának avagy birtoka egy részének megmívelését, bevetését és gaz­dasági hasznosítását, köteles ezt a körül­ményt és a gátló akadályokat a községi elöljáróságnak kellő időben bejelenteni. Ezzel a bejelentéssel kapcsolatban meg kell jelölni azokat az általa szükségesnek vélt hatósági intézkedéseket, amelyek segé­lyével a föld megmívelése és hasznosí­tása biztosítható. A .községi elöljársőág­nak kötelessége fölöttes hatóságától ki­kérendő intézkedések segélyével is min­dent megtenni, hogy a föld megmívelése biztosítható legyen. Ha a birtokos e területek megmí­veléséről még az elöljáróság támogatá­sával sem képes gondoskodni, a községi elöljáróság köteles a község arra képes gazdáit, gazdasági munkásait, gazdakö­reit vagy más meglevő gazdasági szer­vezetet fölhívni, hogy a másként meg nem mivelhető területet vegyék át haszon­bérleti vagy részes gazdálkodásra. Ha valamelyik birtokos a bejelen­tést nem teszi meg s a birtok meg­miveléséhez egyáltalában nem, vagy nem a kellő mértékben fog , hozzá, a községi elöljáróság őt fölszólítani köteles. Ha ekkor sem kezdi meg a gazdasági munká­latokat, a községi elöljáróság köteles jelentést tenni a járási főszolgabírónak, neki kell bejelenteni azokat az eseteket is, amelyekben a földek megmivelését a községi elöljáróság sem képes bizto­sítani. ^J Az ingatlan fekvése szerint illetékes közigazgatási bizottság gazdasági albizott­sága, vagy a földmivelésügyi miniszter a termelés biztosítása érdekében, vagy más fontos közérdekből is arra kötelezhet bármely nagybirtokost, hogy az általa kezelt mezőgazdaságilag mivelhető földek­ből akkora területet, amekkorának elvo­nása a birtok többi részén az okszerű gazdálkodást nem gátolja, egy gazdasági évre kisebb részletekben méltányos föl­tételek alatt kellő időben haszonbérbe, vagy részes mivelésre adjon azoknak a földmunkásoknak, akik az 1918. vagy 1919. évben haszonbérletet, vagy részes mivelést vállaltak s az akkor birt földek még bevetve nincsenek, továbbá olyan hadirokkant, vagy hadiszolgálatban állott más földmiveseknek, akik bár tőlük a föld okszerű megmunkálása várható, a megélhetésükhöz szükséges földhöz más­ként önhibájukon kivül nem juthatnak. A hadirokkant, vagy hadiszolgálat­ban állottföldmiveseknek átengedendő föld­területet fölszántva köteles a birtokos át­adni, jogosítva van azonban ennek költsé­geit az illetőknek fölszámítani. Nem kötelezhető a birtokos arra, hogy olyan földmivesnek adjon haszonbérbe, vagy részes mivelésre földet, aki az 1918. vagy az 1919. évben haszonbérletei, vagy részes mivelést ugyan vállalt, de elvállalt kötelezettségének saját hibájából nem tett eleget. Ha ez a nagybirtok haszonbérbe van adva, e rendelkezéseket a birtokos helyett a haszonbérlővel szemben kell alkalmazni. Aki ennek rendeletnek valamely rendelkezését megszegi, az kihágást követ ei és hat hónapig terjedhető elzárással és 2000 koronáig terjedhető pénzbüntetés­sel büntethető. Eredj, ha tudsz .. .* (Egy szívnek, mely éppen úgy fáj, mint az enyém.) Eredj, ha tudsz . . . Eredj, gondolod, Hogy bárhol a nagy világon Könnyebb lesz majd a sorsod hordanod Eredj... Szállj, mint a fecske délnek Vagy ésíaknak, mint a viharmadár, Magasából a mérhetetlen égnek Kémleld a pontot, Hol fészekrakó vágyaid kibontod. Eredj, ha tudsz. Eredj, ha hittelen Hiszed; a hontalanság oda künn Nem keserűbb, mint idebenn. Eredj, ha azt hiszed, Hogy odakünn a világban nem ácsol A lelkedből, az érző, élő fából Az emlékezés új kereszteket. A lelked csillapuló viharának, Észrevétlen ezer új hangja támad, Süvít, sikolt, S az emlékezés keresztfáira Téged feszít a honvágy és a bánat, Eredj, ha nem hiszed. Hajdanában Mikes sem hitte ezt, Ki rab hazában élni nem tudott, De vállán égett az örök kereszt S egy csillag Zágon felé mutatott. Ha esténkint a csillagok Fürödni a Márványtengerbe jártak, Meglátogatták az itthoni árnyak, Szelid emlékek: eszeveszett hordák A szivét kitépték, S hegyeken tengereken túlra hordták: Eredj, ha tudsz. Ha majd úgy látod: minden elveszett Inkább, semmint hordani itt a jármot Szórd a szelekbe minden régi álmod: Ha úgy látod, hogy minden elveszett. Menj őserdőkön, tengereken túlra Ajánlani fel két munkás kezed, Menj hát, ha teheted. Itthon maradék én, Károgva és sötéten, Mint téli varjú száraz jegenyén. Nem tudom: Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, De itthon maradok. Leszek őrlő szú az idegen fában. Leszek az alj a felhajtott kupában. Az idegen vérbe' leszek a méreg. Miazma, láz, or«zva, rút féreg. De itthon maradok! Akarok lenni a halálharang, Mely temet bár: halló fülekben cseng És lázít; visszavenni a mienk! Akarok lenni gyújtózsinór, ; A kanóc része, lángralobbant vér, Mely titkon kúszik, tiz-száz évekig. Hamuban, éjben, Míg a keservek lőporához ér És akkor. . . j- : ' - . . \ Még nerti tudom, Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, De addig, varjú a száraz' jegenyén : > Én itthon maradok. A „Bujdosó versek"-ból. Dr. FLBSCH-téle Leghamarabb megszünteti a OKABOFORM­^ KENŐCS IJBÓL KAPHATÓ V ISZKETE GSÉGET, SÖMÖRT, Ó TVA RT, R U H ESS É G ET. Próbatégely, nagy tégely és családi tégely adagokban kapható az összes helybeli gyógyszertárakban, ^ÖCSi Török J. gyógyszertáriban Budapesten, VI., Király-utca 12. Nem piszkít, szagtalan, nappal is használ ható. 1920 április 4, jKAROOLAT a mult hétről. Megjöttek a színészek! A régi hagyomá­nyos szokáshoz hiven, leszögezzük a tényt, hogy városunkba színészek érkeztek és hivatva vannak hat héten keresztül szórakoztatni színházláto­gató közönségünket. Mint minden alkalomkor, úgy jelenleg is, a heti krónika készséggel, he­lyesebben mondva, kötelességszerűig emlékezik meg a színészek itteni működéséről. Főleg a jelen esetben, amidőn nem valami kedvező auspiciumok mellett várjuk a színdarabok le­folyását. Félreértések kikerülése végett ki kell je­lentenem, hogy ezalatt nem azt értem, hogy nem szívesen látott vendégekai látjuk a szín­társulatot, sőt ellenkezőleg, de ha figyelembe vesszük a mostani nehéz megélhetést, a lakás­hiányt, az élelmezés korlátozását és ezzel kap­csolatosan sok minden egyéb más kerékkötő akadályokat, úgy azt hiszem, jogps volt előze­tesen leszögezni azon tényt, hogy a szinidény, mely nálunk a bohém életet jelenti, ez alkalom­mal nem sok előjelekkel kccsegtet. Ily kedvezőtlen előjeleket kell most nekünk leküzdeni, hogy szinidényünket, ha nem is a régi formájában, de lehetőleg a bohémia kere­tében tarthassuk. Erre nézve van egy erős tá­maszpontunk és ez & „bohém vér", mely akár­milyen jeges eső esik, nem tagadja meg magát. Én bizom a régi tradicionális bohémvérü gárdában, mely meghal, de meg riem adja magát. Ennek a gárdának meg vannak nemcsak számos régi tagjai, de gzaporodást is tudunk felmutatni, kik már a legutóbbi szinészkurzus alatt nagy rekor­dokat értek el s nincs is okom kétkedni, hogy „a vér nem vált vizzé" és újra glédába fognak állni és a bohém évadban teljes mértékben ki fogják venni részüket. Alkalom lesz reá, hogy kivegyék a részü­ket. Nemcsak az előleges értesítés, de az eddigi személyes tapasztalatok és meggyőződések után Ítélve, a színtársulat tagjai kivétel nélkül vérbeli bohémek, ami nagyban befolyásolja a mostani sivár helyzetet. Ha a gárda meg fogja tenni kötelességét és rajvonalba áll a szinidény tar­tamára, úgy nincs okunk félteni a szinidény úgy erkölcsi, valamint anyagi sikerét. Lehet, hogy rekriminációkba bocsátkozom, de ezt a jó ügy érdekében teszem, amidőn a hagyományos kapcsalkódzásra hivatkozom. A helyzet, amint már jeleztem, igen kedvező és most nincs egyéb hátra, mint a helyes útra való terelése mindazon tényezőknek, mely a „szeme­zéssel" veszi kezdetét és a kapcsalkódzásban nyer folytatást. Ez a helyzet jelenlegi szignatúrája. Újra csak rekriminációkba bocsátkozom, midőn a heti krónikát a sziniévad kezdetén azzal fejezem be, hogy: Várjuk a fejleményeket! Frici. Uzlet-bérbéadás. Értesítjük a t. közönséget, hogy reáljogu kéményseprő-üzletünket fiunknak, ípettw Jirpádnak f. április hó 1-től kezdve bérbe adtuk, miért is mindenféle ügyben és fizetésben hozzá fordulni szíveskedjenek. Tisztelettel: JpetHŐ József és neje Sablik jfíária.

Next

/
Thumbnails
Contents