Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-02-08 / 6. szám

P A PA 1 Közérdekű ftt^greilen hetilap, b Megjelenik mindetn vaHaraap. Előfizetési árak : Egész évre 30 K, félévre Í5 K, negyedévre 7*50 K. Egyes szám ára 80 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES, Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos «

f 21. szám alatt. Az államrendőrségről. Minden tisztességes magyar ember nagy örömmel vette azt a hirt, hogy a vidéki patriarchális önkormányzati rendőrséget megszüntetik s helyébe magyar állami rendőrséget szerveznek. így történt ez a nyolcvanas évek elején is, amikor a pandurintézményt a kakastollas csendőrség váltotta fel. Eleinte idegenkedtek a katonailag szervezett őrtest tagjaitól; de rövidesen a rokonszenv a csendőrség felé fordult s egyre nagyobb tekintélye lett. Fegyelem, kötelességérzet, önfeláldozás a csendőrségnél teljesen kifejlett tulajdonságok voltak, mivel a vezetés avatott kezekben volt. Kiváló gondot fordítottak arra, hogy a járőrvezetőtől az országos felügyelőig a vezetést csakugyan a legmegfelelőbb egyének lássák el. A magyar királyi csendőrségről megállapítjuk, hogy a világháború ideje alatt is helytállóit, noha az 1918. év végén itt-ott a fegyelem lazulása mutatkozott. A későbbi események hihetetlen változásokat vittek a csendőrségi szervezetbe: járás- és törzsőrmesterek őrnagyi rangot és fizetést kaptak; más altisztek századosi disztinkciót viseltek. Szóval az ország büszke testülete is áldozata lett az utópisztikus politikának. Ugy tudjuk, hogy si m. kir. csendőrség újjászervezése folyamatban van s ismét azt a kiváló szerepet fogja betölteni az ország rendészetében, melyet az álforradalom kitöréséig oly nagyszerűen ellátott. A pandur-intézményről nem mondhatunk sok jót. Voltak ugyan kivételek, amikor egy-egy kiváló rendőrtalentumra bukkantunk; de ezek az esetek szórványosan fordulnak elő a pandur-intézmény történetében. A pandur-intézmény, mint tudjuk, vármegyei közbiztonsági szervezet volt, polgári alapon felépítve. A tiszti, illetve tisztviselői személyzetet csendbiztosoknak nevezték. A csendbiztos igen hatalmas úr volt. Hatáskörét alig foglalták szabályzatba s így igen tág volt. A csendbiztosi vallatásos legendákban élnek ma is a nép között. Némely csendbiztosnak sok esetben igen nagy tekintélye volt megyéjében; a betyárok, rablók és szegénylegények, noha elszánt fickók voltak, megrezzentek, egyegy hires csendbiztos nevének említésére. Egy hires gonosztevőt Biharban fogtak el a pandúrok s mikor a rettegett csendbiztos elé került, bántalmazás nélkül mindent bevallott, mert az illető csendbiztos hire imponált neki. Egy másik csendbiztos úgy birt vallomásra egy megrögzött gonosztevőt, hogy tollfosztásra fogta őt. A pandúr a csendbiztos parancsára egy csomó lúdtollat vitt a gonosztevő zárkájába azzal, hogy 24 óra alatt a toll okvetlenül meg legyen fosztva, mert különben baj lesz. Másnap kihallgatásra ment a gonosztevő a csendbiztos elé s ott részletes vallomást tett. A4indent bevallott; de a tollhoz nem nyúlt. A tollfosztás nem „betyár ember"-nek való, azt mondta. A most megszűnt városi rendőrségnek 138-féle szervezete volt. Ugyanis 112 rendezett és 26 törvényhatósági joggal felruházott város tartott fenn autonóm rendőrséget, mely különbözőségénél fogva nem alkothatott egységet. Az immár letűnt és a történelem lapjaira kívánkozó Önkormányzati városi rendőrségnek meg vannak a maga érdekességei. A legtöbb városi rendőrségnél azt tapasztaltuk, hogy fegyelmi tekintetben gyenge lábon állott. Némely városban nem is találtunk szervezési szabály, rendeletet és a rendőrlegénység felvétele és elbocsátása kizárólag a rendőrkapitánytól függött. Némely városban a polgármester vette fel és bocsátotta el a rendőrlegénység tagjait. Némely városban pedig úgy a rendőrkapitány, mint a polgármester volt a rendőrlegénység személyi ügyeinek elintézésével megbízva. Ez sok súrlódásra adott okot. A magyar állami rendőrség a legnehezebb viszonyok közepette szerveződik az egész országban, hogy a magyar állam kormányának megbízható, fegyelmezett rendőrség álljon rendelkezésre. A magyar állami rendőrség a tiszti, a polgári biztosi és az ősrégi személyzetből, valamint a hivatalszolgákból áll. A [tiszti személyzetet a fogalmazói és a felügyelő személyzet tagjai, valamint a segéd- és a kezelő szolgálatot ellátó alkalmazottak, a polgári biztosi személyzetet a polgári biztosok, az őrségi személyzetet pedig a rendőrségi altisztek és a közrendőrök alkotják. A szükséghez képest napidíjasok is alkalmazhatók. A felügyelőtestület és polgári biztosi (detektív) testület szervezése szintén folyamatban van. A szakoktatás szervezése pedig serényen folyik, úgy hogy rövid időn belül a teljes szervezet működni fog, ami nem csekély dolog, ha meggondoljuk, hogy az ilyen nagyarányúi szervezéshez szükséges berendezési tárgyaknak a megszerzése milyen óriási nehézségekbe ütközik most, a bolsevizmus és romanizmus után. Most jelentkeznek a rendőrjelöííek. Valamennyi fiatal, erős, munkabíró ember, akrk megfelelő kiképzés után szolgálattételre fognak beosztatni. Iskolázatlan ember nem kerülhet az utcára. Természetesen azok jelentkeznek rendőrnek, akik a rendőri pálya iránt különös kedvet éreznek és rátermettségük van. Az új intézmény vezetése is a legjobb kezekben van s fejlődése és eredményes működése biztosítva van. A fekete galamb, a párisi békefeltételek valóban borzad&lmasak. A békegalamb, mely a világháború vérözönje után ama bárkából felénk kiröppent, nem fehér gerle, az egy hollószárnyu, véreskarmu, varjak szaván károgó szörnyeteg. Magyarországra háláiÍtéletet hirdet, amit lehetetlen elfogadnunk, mert a magyar nemzet élni akar, élni is fog. Ily öngyilkos béketraktátus aláírásához magyar politikus nem lesz soha kapható, s képzelhetetlen oly nemzetgyűlés, mely azt ratifikálná. E felől a magyar békedelegáció vezérlő elnöke, Apponyi Albert gróf, hatalmas expozéjában a nemzet méltóságához és tragikus helyzetéhez egyaránt méltóan nyilatkozott meg. Bizonyosak lehetünk arról, hogy a szörnyűséges béketervezet nem végleges álláspontja az ántántnak, hanem csak kiinduló pont, amely talán közeledésre indítja a feleket, s végül megértésre vezethet. Most van folyamatban a magyar ellenjavaslat munkálata, amit delegációnk e hó vége előtt elvisz az ellentáborba, ahol azt a biztosítást kaptuk, hogy minden érvünket nemcsak figyelmesen meghallgatják, hanem alaposan megfontolni, mérlegelni és értékelni fogják. A feltételek lényeges megváltoztatása nélkül ez a béke nem jöhet létre. Magyarország elviselhet a háború elvesztéséből rá eső minden következményt, ha azok elvisel-