Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-02-08 / 6. szám

Sietők, de öngyilkosság elkövetésére nem lesz hajlandó. Inkább öljék meg ellenségei, ha birják. Egyelőre ez a végzetes dilemma a mi erősségünk, mert Magyarország megsemmisítéséből csak a rajta osztozkodó új államok népeinek lehet muló haszna, de az európai egyensúly, a jogrend, közbiztonság és civilizáció állandó veszedelmére. Magyarország évezredes fennállása nem e véletlen müve volt. Ily epochalis véletlenség a történelemben lehetetlen. Fennmaradtunk tiz évszázadnál tovább, mert állami életünk keleti Európában történeti szükségességnek bizonyult. Most is beigazolódik, hogy Magyarország fennmaradása, sőt erőteljes továbbfejlődése egyetemes emberiségi és kultúrérdek. A magyarság hivatása a történeti múltban az volt, hogy rendet és egyensúlyt tartson fenn az egymással versengő szomszéd népek közt, amelyek különben egymást marcangolták volna. Végeérhetetlen harcokkal ez a vad állapot állandósulna itt újból. Ha a magyarság államéletét most a nyugoti hatalmak összedöntik, vagy összedőlni hagyják, a rombadöntés nem lesz áldásos, a magyar történeti életet anegszünteti, a többi népekre boldogabb idők helyett a zűrzavart, a bizonytalanságot, s a mindenek harcát mindenki ellen fogja zúdítani. Az antheuszok iegendája Magyarországra vonatkozólag már ismételten bevált. Ahányszor a főidre gyűrte az ellen, mindig új erővel egyenesedett fel a magyar állam, s a sors csapásai a legszebb nemzeti erényeket váltották ki a magyar lélekből. Büszkén tekinthetünk vissza a múltra, ötven évvel a mohi csata és a tatárdulás után kialakult az Anzsu-ház alatt Róbert Károly és Nagy Lajos dicső magyar birodalma. Ötven évvel a rigómezei és várnai hadvesztés után kiragyogott Mátyás fényes impériuma, ötven évvel Mohács után keletkezett az erdélyi fejedelmek aranykora, ahonnan a Bocskayak, Bethlenek, Rákócziak hadai jöttek át a Királyhágón nagy Magyarországot felszabadítani. Ne csüggedjünk most sem. Tegyük le a halotti gyászt. Annak felfűzésére e szomorú napokban a kesergő fájdalom késztetett, s viseljük tovább büszkén, bizva ősi színeinket, a magyar trikolórt. Magyarországot a balsors lesújtotta, de újjáéled csakhamar, mert szelleme halhatatlan. Jk hölgyközönség figyelmébe! Özv. Kárlik Hermanné leánya Kárlik Hermina tisztelettel értesíti a n. é. hölgy közönségét, hogy =z varrodáját Irhás-utca 5 sz. házban megnyitotta. Elvállal új ruhák készítését, valamint mindennemű átalakítást, úgy saját varrodájában, mint házon kivül. Szives pártfogást kérve, maradtam ============== teljes tisztelettel: Kárlik Hermina. MAGYAROK MINDENÜTT. . . * Magyarok, mindenütt a végeken, E csikorgó, vad téli éjeken, Kiknek nincs takarótok, vértetek: A csillagokra gyakran nézzetek! Úgy nézzetek a csillagokra bátor Szivvel, mint hajdan a rab prédikátor, Kemény gályapadon, láncok között, — Mert ime, nincs már ami összeköt, Egymással minket, csak a csillagok. Fényök, mint Etelközben úgy ragyog. De ködön át, de szemfedélen át, Vájjon ma merre mutat új hazát ? megreparálni, hogy „a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon". Erről folyik most a megbeszélés azok körében, akik helytelenítik a megesett esetet. Ugy találjuk, hogy már útban van a kölcsönös megértés és a régi példás együttérzés a Kaszinóban újra kiépül és az eset a feledés homályába fog kerülni. Ez lesz a helyes út, mely a régi társadalmi együttérzést újra lesz ; hivatva visszaterelni a régi kerékvágásba. Ne! künk, mint krónikásoknak, bizonyos kötelességünk volt leszögezni ezt a helyzetet és erről megemlékezni, mint: — Utóhangok egy választásról! Frici. Magyarok mindenütt a végeken, Posta nem jár a téli éjeken, Levél nem száll kedvestől kedvesig, Ércdrótok a hirt nem rezegtetik: Élünk-e még, vagy sirban pihenünk ? — Csak a csillagos ég közös velünk, Az ezerévnél ősibb csillagok, Mint Etelközben, fényük úgy ragyog. Fenn a Fiastyúk őrzi fiait: Mi nagy beteg anyánk virrasztjuk itt. Magyarok, kiknek nincsen vértetek, A csillagokra gyakran nézzetek f Egy csillagra nézzünk mi mind merőn, Keleten, délen, völgyben, bérctetőn. És érezze, ki rokonához vágyik: Ezer mérföldről azt nézi a másik. Ha elvész, összeomlik itt a hon: Találkozunk azon a csillagon. * Legszebb a „Bujdosó versek" közül. KARCOLAT a mult hétről. Utóhangok egy választásról! Nem a nemzetgyűlési képviselőválasztásról van szó, hanem a helybeli Kaszinó közgyűlésén lefolyt választmányi tagok megválasztása eredményének utóhangjairól szól a heti krónika, mely annyiban említésre méltó, amennyiben nálunk bizonyos tekintetben ha nem is eseményszámba menő eset, de mindenesetre jellemző a mostani korszak ferde áramlatára, mely áramlat a mi régi kedélyes és patriarchális társadalmunkra nyomasztó hatást gyakorol. Városunkban ugyanis példás és mintaszerű társadalmi élet pezsgett és elmondhatjuk, hogy társadalmunkban az osztály és felekezeti gyűlölség nemcsak hogy ki volt zárva, sőt mondhatjuk, hogy együttérzésben válaszfal nem is létezett. Ezt a szép együttérzést megbontotta a kommunizmus és teljesen széttépte a kommunizmus után bekövetkezett áramlat, mely az osztály- és felekezeti gyűlöletet eredményezte. Ezeknek a harcoknak egyik jelenségét tapasztaltuk a Kaszinó közgyűlésén, amikor a választmányi tagok választásánál egy oly tagot ejtettek el, aki már három évtizeden át viselte ezen tisztséget becsülettel és tisztességgel és kibuktatására csak azt lehet mentségül felhozni, hogy ő maga születése alkalmával nem választhatta meg vallását. Meg kell jegyeznünk, hogy a hivatalos lisztán jelölve volt és a Kaszinó régi gárdája megütközéssel fogadta régi kipróbált munkatársa elejtését, de amint mondják, „a puccs" ellen nem védekezhetek, amennyiben az egész eset váratlanul történt és sejtelmük sem volt az ellenáramlat működéséről. Tény az, hogy az eset megesett és most már csak arról van szó, hogy mikép lehetne ezen esetet oly módon Az hirlik . . . ! Az hirlik, hogy Pápa városa a döbröntei és noszlopi szénbányákat „fedezet" hiányában nem tudja kiaknázni. Az hirlik, hogy Pápa városa az üresedésben levő városi tisztviselői állásokra „versenyt* i rendez. Az hirlik, hogy a polgármester idegbaját sokan titkos szavazással elősegítették. Az hirlik, hogy a h. polgármester előzékenységét már többen előjegyzésbe vették. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány egy új tartalékot kapott. Az hírlik, hogy sok rendőr úgy van az államosítással, mint az izraeliták az igéret földjével. Az hirlik, hogy a nyomozó osztály egyik alkalmazottja a spanyol betegséget alaposan kinyomozta. Az hirlik, hogy Pápán a „Szűcs jelölt" győzelmére egy molnár 6-szoros pénzt kapott. Az hirlik, hogy Pápán a Kaszinó közI gyűlése alkalmával a hivatalos lisztán sérelem esett. Az hirlik, hogy Pápán a társadalmi életben a visszafejlődés tünetei erősen mutatkoznak. Az hírlik, hogy Pápán az országos vásár alkalmával sok marhát árdrágítással vádoltajc. Az hirlik, hogy Pápán a mészárosok azon tűnődnek, hogy mi lesz a marhával? Az hirlik hogy, Pápán sokan vannak, kik a pénzdevalvációra spekulálnak. Az hirlik, hogy Pápán az estéli korzón sokan szerelmet közvetítenek. Az hirlik, hogy Pápán a Heltai színtársulatnak sok hivői és sok hivói vannak. Az hirlik, hogy Pápán a karhatalmi vadászkülönítmény számos tagja teljesen befészkelte magát. Az hirlik, hogy Pápán a Központi kávéházban hangversenyző tamburazenekar női tagjai dupla rummal védekeznek a spanyolnátha ellen. Az hirlik, hogy Pápán néhány fiatal ember azért tanul angolul, hogy megértse az olasz nyelvet. Az hirlik, hogy a darutollas legények szerelem dolgában devalválva vannak. Az hirlik, hogy a libatollas legények közül számosan ki lettek selejtezve. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai apró diót ropogtatnak. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság tagjai sokszor csöbörből-vödörbe esnek. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a „pihenj" vezényszót betiltották. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban „golyóhajtók" jelentkeztek. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője sok utóhangot felfogott a legutóbbi képviselőválasztásról.