Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-11-21 / 47. szám

csenek tekintettel a gyakorlati életre és a kiskereskedői forgalom természetére. A becsületes kereskedő, aki szigorúan ragaszkodni akar a törvény és rendelet intézkedéseihez, annyi irka-firkát kénytelen nap-nap után végezni, hogy erre még közepes forgalom mellett is külön személyzetre lesz szüksége. Vájjon miből térüljön meg az ezzel foglalkozó alkalmazottak fizetése? Persze magától értetődik, hogy a bonyolódott följegyzések ellenőrzése szintén nem lesz valami egyszerű dolog és erre az államnak is nagy apparátust kell majd beállítania. Könnyen megeshetik az a furcsaság, hogy az adó kirovása és beszedése az államkincstárnak nagyobb költségeket fog okozni, mini az adó összege. A végrehajtási utasítás a benne előirt kötelezettségek megszegését vagy elmulasztását majdnem kivétel nélkül adócsalásnak minősíti, ami a gyakorlatba átvive azt jelenti, hogy fényűzési cikkek adás-vételével foglalkozó minden kereskedő feje fölött Damokles kardjaként lebeg majd annak a veszélye, hogy adócsalás cimén bűnvádi eljárás alá vonják. Érthető tehát, hogy a törvényt és az annak végrehajtásáról jntézkedő kormányrendeletet a kereskedők ijedetmes elégedetlenséggel fogadták és annak megváltoztatását sürgetik. A kereskedelmi érdekképviseleteknek és testületeknek ennélfogva elutasíthatlan erkölcsi kötelességük, hogy a rosszul informált pénzügyminisztertől ezt a kérdést föllebbezzék meg a jobban informált pénzügyminiszterhez, hogy addig is, mig a törvény novelláris módosítását kieszközölni lehet, legalább a végrehajtási utasításnak a gyakorlatban kivihetetlen rendelkezéseit sürgősen megváltoztassa. ,Hiszek egy Istenben, Hiszek ogy hazában, Hiszek egy isteui örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." KAR COLÁT a múlt hétről. Sirva vigad a magyar! Már több izben reflektáltam és citáltam ezt a közmondást a heti krónikában, vonatkozással a lefolyt heti eseményekre, de talán sohasem volt aktuálisabb, mint a jelenlegi helyzetben. Szomorú visszaemlékezés, de talán helyesebben kifejezve örökké emlékezete* lesz a múlt hét dátuma minden magyar ember lelkében és szivében. A múlt hét dátumába beleesik november 13-ika, amely napon a trianoni szerződést becikkelyezni rendelte a néma nemzetgyűlés. A fővárosi lapok krónikásai ezt az aktust olyképp szögezték le, hogy hangos zokogás kíséretében fejezték ki fájdalmas érzésüket úgy a miniszterek, valamint a nemzet számos képviselője, amidőn a kényszerhelyzetnek engedelmeskedni voltak kénytelenek. Örökké emlékezetes napja lesz ez a dátum a magyar nemzetnek. A krónikások „fekete szombat" elnevezéssel iktatták be ezt a napot Klió könyvébe, amint annak idején beiktatták „a fekete pénteket", mely szinte katasztrofális napja volt az egész világnak. Ezt a fekete pénteket kiheverték a nemzetek és ebben a reményben vagyunk mi is ezzel „a fekete szombattal". Nem felejtjük el ezt a napot sohasem, de azért nem csüggedünk el. Erre a fekete szombatra is csak azzal válaszolunk, hogy „sirva vigad a magyar". Sirva és zokogva fogadták el a nemzetgyűlésen a ratifikálást, de azért vigan folyik tovább a nemzetgyűlésen a nóta. Az is igaz, hogy „szomorú nóta", mert folytonosan perlekednek, de azért mégis csak nóta. A fekete szombat nálunk Pápán is szomorú hangulatot teremtett, de mi is csak a régi jelszóval fogadtuk ezt a csapást is. Megtartottuk a régi jó szokást és szomorúan tovább vigadunk, ha van reá alkalom. Ez már nálunk bevett ízokás és jóllehet sokan diffamáltan fogadják ezt a gondolkozást, de végeredményében mégis csak beigazolódik az, hogy nem jó az ördögöt a falra festeni. Jó képet mutatunk a szomorú valósághoz és inkább sajnálkozunk mi mások felett, minthogy mások sajnálkozzanak mi felettünk. S tényleg ez a trükk rendesen be ii szokott válni. Ebben a tudatban ezután nem is hagyjuk magunkat feszélyezni. Megtartjuk a mulatságokat, elintézzük a már folyamatban lévő lakodalmakat, sőt a disznótorokról sem mondunk le, megjegyezver hogy mindezen vigságok abban a tudatban és meggyőződésben folynak le, hogy ezzel a kegyelet nincs megsértve, mert hát mindezek „sirva vigadással" folynak le és így kifogásolható <nem lehet. Ezeket a kitéréseket azért jeleztem előre, mert nálunk ezzel a felfogással voltak a múlt hét folyamán mulatságok, lakodalmak és disznótorok megtartva. Úgy a mulatságok, valamint lakodalmak és disznótorok a szomorú helyzetnek megfelelően „vigan" folytak le és amint megbízható forrásból értesülök, még számos ilyen alkalom előjegyzésbe és letétbe van helyezve ebben az évben, melyek lemorzsolásra várnak és amint már alkalmam volt jelezni, azzal a mottóval, hogy: —- Sirva vigad a magyar! Frici. Az hírlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a vigalmi adóval túl akart lőni a célon. Az hirlik, hogy Pápa városa folyton alkot, de keveset gyarapít. Az hírlik, hogy a polgármester üdvös terveinek sok kerékkötője akad. Az hirlik, hogy a rendőrkapitányi hivatalban az előzékenységet megfelelő és illetékes formában gyakorolják. Az hirlik, hogy a rendőrök az önérzet teljes tudatában teljesítik a szolgálatot. Az hirfik, hogy a detektiv-osztály egyik agilis tagja egy kedves és bájos feleséget nyomozott ki magának. Az hirlik, hogy a közélelmezési hivatal néhány embernek szálka fi szemében. Az hirlik, hogy a keresztény szociálista táncestélyen az érintkezés zavartalanul folyt le. Az hirlik, hogy a keresztény szociálista táncestélyen az érzelmek kereszteztek. Az hirlik, hogy az iparos ifjak táncmulatságára néhány táncosnő előjegyzésbe lett véve. Az hirlik, hogy Pápán sok az etzkimó és kevés a fóka. Az hirlik, hogy Pápán a kofák elővásárlási jogát kezdik komolyan cenzúrázni. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatalember a borban nem igazságot, hanem illetéktelen fekvőhelyet talált. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatalembernek patkányfogót állítottak fel a kapu küszöbére. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatalember már három év óta reménytelenül várakozik. Az hirlik, hogy Pápán az esteli korzón az árfolyamot csak dollárokban jegyzik. Az hirlik, hogy Pápán néhány disznótoros vacsora már előjegyzésre vár. Az hirlik, hogy Pápán egy nős ember a jegygyűrű eltüntetésével nőtlenné adta ki magát. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatal leány az éjjeli zenére vizes választ adott. Az hirlik, hogy a darutollas legények a színtársulatot sóhaj nélkül bocsájtották útnak. Az hirlik, hogy a libatollas legények közül néhányan az eltávozott szintársulat néhány tagjának a viszontlátás reményét súlyos feltételekhez kötötték. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai a szerencséjüket a hulló csillagokban keresik. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság tagjai ideiglenes leszerelésről gondolkoznak. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban lővédő lyukakat terveznek. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban egy állítólagos udvarlót fokhagymaszaggal elidegenítettek. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője az éjjeli menetrendet pontosan betartja. HÍREK. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország.

4

4 — A főispán Pápán. Hunkár Béla, vármegyénk kormánybiztos-főispánja múlt szerdán titkárja kiséretében városunkban időzött. A főispán a városházán és a főszolgabírói hivatalban hivatalvizsgálatot tartott és a tapasztaltak felett mindkét helyen a legnagyobb elismerését fejezte ki. Ugyancsak fogadta Hamuth rendőrfőkapitányt is, kivel sajtótájékoztató ügyekben tanácskozott. A főispán innen Devecserbe utazott. — A szénhiány. Az egész országban mind érezhetőbbé válik az a szomorú tény, hogy — annyi minden más mellett — legértékesebb s legnagyobb szénbányáinkat is elrabolták tőlünk s a külföldi behozatal még legfeljebb ezután fog megindulni. A szénhiány katasztrofálisan sújtja városunkat is azáltal, hogy a Perutz-féle szövőgyár, amely mai csökkentett üzeme mellett is 150 családnak biztosít megélhetést, e héten kénytelen volt üzemét beszüntetni. Úgy a gyár - igazgatósága, minta helybeli ker. szde. szakszervezet minden szükséges lépést megtett a célból, hogy a gyár újból szenet kapjon s kilátás is van arra, hogy a gyár kénytelen szünetelése egy hétnél nem tart tovább. A hét végére vagy a jövő hét elejére illetékes helyről Ígértek szenet. — Fényes esküvő. Diszes társaság gyűlt egybe múlt kedden déli 1 órakor a plébániatemplomban, amikor Márkus Sándor, a helybeli detektiv-osztály egyik rokonszenves tagja esküdött örök hűséget bájos arájának, Pereszteghy Mariskának. Az esketést Gerstner Ignác esperes-plébános végezte. Násznagyok voltak a vőlegény részéről dr. Popovits Lajos rendőrkapitány, a menyasszony részéről Steiner Ferenc. Esküvő után a menyasszony szülői házánál lakoma volt, amelyen egy szükebbkörü társaság a legkedélyesebb hangulatban és számot pohárköszöntőben éltette az új házaspárt. — Állami tisztviselők különórái. A minisztériumnak a hivatalos lap november 16-iki számában megjelent rendelete a hivatalos órákon túl teljesített munka után felszámíható óradíjakat november 1-től kezdődő hatállyal a következőképen állapítja meg. X főiskolai képesítéshez kötött állásra kinevezett tisztviselőknél 12 K, a középiskola nyolc illetve négy osztályának elvégzéséhez kötött állásra kinevezett tisztviselőknél és az ezekkel egy tekintet alá eső alkalmazottaknál 10, illetve 8, a kezelő és egyéb altiszteknél, valamint a napibéres szolgáknál 6 korona. Vasárnapokon és a hivatalos munkaszünetnek nyilvánított napokon a délelőtt teljesített munka után is lehet óradíjakat felszámítani, de caak azoknak, akik az illető napon szolgálati kirendelés alapján kötelesek szolgálatot teljesíteni. Egy-egy napra legfeljebb 4 óra után lehet óradíjat felszámítani. — A kedvezményes vasúti igazolványok érvényét 1921. évi január hó 31-ig meghosszabbították. Az új érvényesítés megkezdése később meghatározandó időpontban fog történni.