Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-11-07 / 45. szám

PÁPA Közérdekű fü^gfetlen hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 50 K, félévre 25 K, negyedévre Í2'50 BC. Egyes szám ára í korona. Lapttílajdonos es kiadó : POLI ATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilí-terek felvétetnek a főiskolai könyvnyomdában (Petőfiutca) és Stern Ernő könyvnyomdájában (Fő-tér). „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hisiek Magyarország feltámadásában. Ámen." Emlékezés Tisza Istvánról. — Veszprém vármegye ünnepe. — A kegyeletes emlékezés és a hálás elismerés, amellyel nemzeti nagyjainknak tartozunk, Tisza István halálának második évfordulóján is megkapó lelki mélységgel, a vértanú nagyságához méltó tinnepiességgel nyilatkozott meg. Veszprém vármegye ünnepi közgyűlés keretében leleplezte az évforduló napján Tisza István arcképét s az egész Dunántúl képviseltette magát a kegyeletes ünnepen. A magasan szárnyaló emlékbeszédet Szász Károly mondotta, ecsetelve Tisza István közéleti működését, életének nemes tartalmát s halálával a nemzetet ért pótolhatatlan veszteséget. A lélekemelő ünnepélyről a következőkben számolunk be: Veszprém vármegye október 31-én lelkei ünnepet rendezett Tisza István emlékére s ez alkalommal leleplezte a megyeház dísztermében Tisza István arcképét. Az ünnepen Horthy Miklós kormányzó is képviseltette magát, Tomcsányi Pál igazságügyminisztert küldvén ki személyének képviseletére. Résztveitek az ünnepen Veszprém megye hazafias közönségén kivttl Vas, Zala, Somogy, Talna és Qyör vármegyék küldöttségei s számosan Komárom- és Fehérmegyéből is. A helyőrség képviseletében résztvettek az ünnepen Schey ezredes számos tiszttel és Fanta Géza huszárezredes. Ott voltak továbbá Rott Nándor veszprémi püspök, Kránitz címzetes püspökkel és a káptalan számos tagjával, Németh István református, Kapi Béla evangélikus püspök és számosan

1 mások. Az emlékünnep a református templomban kezdődött, ahol Tihanyi-Kiss Sándor lelkész mond©tt emelkedett egyházi beszédet Tisza litvánról. A vármegyeházán az ünnepi közgyűlést Hunkár Béla kormánybiztos-főispán nyitotta meg, majd átadta a szót az ünnep szónokának, Szász Károlynak, akiiek megkapó gondolatokban gazdag beszédéből idézzük a következő kimagasló mozzanatokat : Ha Tisza István egyéniségét és pályáját a történelem világának fáklyájánál nézzük, látjuk, hogy ennek a kivételes egyéniségnek a halhatatlanság márványból faragott alakján nincs se folt, se repedés, — pályáján sehol letérés az egyenes útról. Egész életében azt vallotta, hogy a haza sorsára befolyást gyakorolni hivatott vezetőknek meleg szivük kell, hogy legyen, telve megalkuvást nem ismerő hazaszeretettel, de viszont józan elméjük, hogy bölcse* mérlegeljék a körülményeket, fölismerjék a lehetőség határait, azon túl ne vigyék a nemzetet, mert ott már nem a boldogulás fölfelé vivő útja nyilik, hanem a romlás lejtője vár. A haza e komoly szeretete volt az ő iránytűje, alapelve. N Ezért küzdött mindig a jelszó-politika ellen. Tisza nem volt kizárólagosan se konzervatív, se liberális — se arisztokrata, se demokrata. Mert. az embereket nem társadalmi állásuk, nem a világban elfoglalt rangjuk, nem felekezeti hovátartozóságuk, hanem mindig egyéni értékük szerint mérlegelte és Ítélte meg, szerette vagy megvetette őket. Arisztokrata volt, mikor az úgynevezett történelmi osztályok régi dicső tetteiről, a jelenkorban való szereplésük fontosságáról vagy jövendő hivatásukról volt szó —, de ha a nép iránti igaz szeretetet tekintjfik, ha azt nézzük, hogy ki becsüli igazán a népet s nem akarja a maga önző céljai érdekében kihasználni s ki szorítja szivesebben a derék munkás vagy a földmives kérges kezét, mint a dologtalan, léha úrfi jól ápolt ujjait — akkor Tisza a lehető legdemokratább ember volt az egész országban, a szónak valóban nemes értelmében. Rosszakaratú ellenfelei hányszor híresztelték róla — különösen a választójogi küzdelmek során —, hogy Tisza a népnek ellensége. Pedig ő nem a választójogot féltette a néptől, hanem az általa annyira szeretett népet féltette a szélsőségesen kiterjesztett választói joggal kapcsolatos izgatástól, félrevezetéstől, maszlagolástól, ami a népet és vele a nemzetet is megronthatja és tönkreteheti. Politikai tevékenységének tengelye a nemzeti önrendelkezés minél hatályosabb biztosítása volt, de a meleg, hazafias érzésre valló meggyőződés érvényesítéséhez mindig higgadt, józan érzéssel kereste a módot és eszközöket — sohasem az ábrándok és lehetetlenségek világában. „Az emberiségnek egy nemzetet megtartani" — ezt tekintette ő is Széchenyivel, az országos politika föladatának s e föladat megoldására irányuló komoly törekvésében kérlelhetetlen harcot folytatott a vele szemben állott politikusok ellen, kiknek egy része talán jóhiszemű rövidlátással, de más része bizonyára gonosz ármánnyal vetett neki minduntalan gáncsot. Végezetül az ihletett szónok lelkes szózatot intézett az ország közönségéhez, amelyet egyetértésre szólított föl a haza érdekében. Az élő Tisza István pártvezér volt, a megdicsőült Tisza Istvánt válassza vezéréül ez a multat s jövendőt megbűnhődött nemzet osztatlanul. Mentsük meg a hazát! S aki ezt a szent akaratot hordozza lelkében, azt ne merje senki félretaszítani, a munkában akadályozni, de az maga se vonuljon félre, hanem álljon elő s szolgálja teljes erejével — bármily kis körben is — a nemzeti közügyet. Szász Károly beszédének mély hatása volt s amikor Tisza István arcképéről lehullt a lepel, mindenki őszinte eliimeréssel adózott megalkotójának, Mányay József festőművésznek. Ezután Horváth megyei főjegyző fölolvasta a nagyszámú üdvözlő táviratot, Bibó Károly alispán formás, lelkes beszédben gondjaiba vette a vértanú Tisza István arcképét. Fiáth Pál báró titkos tanácsos pedig javasolta, hogy a vármegye Szász Károly beszédét jegyzőkönyvében örökítse meg s hogy intéztessék átirat valamennyi törvényhatósághoz, hogy Tisza István emlékét hasonlóan örökítsék meg. Az ünnep után társas ebéd volt, amelyen Hunkár Béla felköszöntötte Horthy Miklós kormányzót s képviselőjét Tomesányi igazságügyminisztert, Kenessey Miklós az Országos Tiszaemlékbizottság küldöttségét köszöntötte, amelynek nevében Wenckheim László gróf válaszolt, lendületes szavakkal hirdetve, hogy Tisza István legyen az ideál, a magyar hazafiság a férfiasság és önfeláldozás példaképe. Felköszöntőt mondottak még Bibó Károly, Szűcs Dezsó, Kaas Albert báró és mások. Összetartásban az erő. Mire van főleg szüksége hazánknak, hogy nagy betegségébői felépülhessen és haladhasson a javulás, a gyógyulás útján ? Elsősorban nem anyagra és anyagiakra, hanem összetartásra, egyetakarásra, együttes kitartó munkára, melyben mindenki, kivétel néikül résztvesz tehetsége szériát és a lehetőséghez képest olyan munkabeosztásban, ahol leghasznosabb íagja lehet az egyetemes? nemzetépítésnek. Erkölcsi tőkére, morális tartalékra van nekünk legégetőbb szükségünk, mert exek a nép- és nernzetfentartó erők, melyek képessé fognak tenni bennünket, hogy dacolhassunk az idők viharával ma, amidőn minden idegszálunknak helyén kell lenni a népek nagy harcában, hogy megfelelhessünk a reánk váró nagy feladatoknak. Egységes frontot kell alkotnunk, mely kifelé megdönthetetlen, melyen mint egy hatalmas gáton megtörik a tengernyi ellenség áradata, de védelmét nyújt egyben befelé, minden egyéni tulkapatás, széthúzás és pártoskodás ellen. Egységes, erős keresztény falankszot kell képeznünk, mert a következő ezredévre mi rakjuk le Magyarország fundamentumait és ezen alapok csak akkor állhatnak keményen, sziklaszilárdan, ha minden egyes kövét a keresztény erkölcs nagy elvei fogják egymásra illeszteni s acélszilárdan összeforrasztani. De kell azonban másrészről, hogy akit e nagy mű szolgálatába munkásnak elhívnak, mindenekelőtt ízig-vérig magyar, becsületes és keresztény ember legyen, mert lehetetlen és elképzelhetetlen, hogy olyanokra bizzuk nemzetünk nagy házának felépítését, akik az imént ezt felgyújtották s a porig lerombolták. Talpig emberek, férfiak kellenek ide, akik mögött az egész társadalom, mint egy hatalmas acélgyűrű egyesül, egy egységes, megbonthatatlan hadseregbe. Ennek a seregnek minden egyes katonájának tudnia kell, hogy miért harcol, milyen célért küzd s hogy az áldozat, melyet hoznia kell esetleg, kinek a javára szól. Tudnia kell, hogy az a haza, a nemzet s egy feltétlen eljövendő boldogabb jövő érdekében történik. Aki