Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-08-15 / 33. szám

Közerdekii fiig-g-etlon hetilap, B Me^jelenilí minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 50 K, félévre 25 K, negyedévre 12*50 KL. Egyes szám ára í korona. LaptuLvjdonos es kiadó t POLL A TSEK FRIGYES, Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 21. szám alatt. Az árak leszállítása. Szakkörökben nagyban folynak a tanácskozások, hogy milyen eszközökkel lehetne az elsőrendű életszükséglet cikkek árait leszállítani. Az erről lefolytatott vitában a szónokok elfogadták azt az előadói 'javaslatot, hogy bizonyos megbatározott időponttól kezdődőleg az öszszes árak egy megállapítandó arányban, pl. 50%-kal, leszállítandók legyenek. Az elfogadott javaslat szerint az árleszállítás az egész vonalon egységes legyen és egyformán kiterjedjen a magánfogyasztóknak való szállításokra, az állami és közhatósági beszerzésekre, illetményekre, stb. Az így szabályozott árak elvben egy esztendeig maradjanak érvényben, de lefelé az eladót ne kötelezzék. A gyakorlati keresztülvitelt úgy képzelik, hogy központi szervet létesítenének, amely állandóan foglalkozik az árak alakulásával, hetenként legalább egyszer statisztikai kimutatást ad nemcsak az árakról, hanem a készletek hullámzásáról, a kivitelre kerülő áruk mennyiségéről és lehetőleg kiterjeszkedik a konjunktúra ismertetésére is. Mindaddig, amig a belföldi szükséglet fedezve nincs, ne legyen szabad az illető cikkből semmit sem kivinni, ellenben a belföldi fogyasztás ellátásán felül maVadó mennyiség korlátlanul exportálható legyen. A behozatal kvótaszerü megosztását kontemplálja a javaslat. A mostani szinte elviselhetetlen drágaság enyhítése mindenkinek hő kívánsága. Tökéletesen egyetértenek a kereskedők a gyárosokkal és a gazdákkal abban, hogy a jelenlegi nagyon magas árakat leszállítani üdvös volna, de a gazdasági élet viszonyait ismerős magukat tetszetős frázisoktól meg nem tévesztető szakemberek tisztában vannak azzal, hogy ezt a kívánatos célt sem kormányhatósági intézkedésekkel, sem elvi kijelentésekkel a gyakorlatban elintézni nem lehet. A gazdasági életnek annyira szilárd és megdönthetetlen szabálya az, hogy az árak alakulása két tényezőn fordul meg: a kínálaton és a keresleten, hogy ezt a szabályt semmiféle rendszabállyal eliminálni nem lehet. Már pedig az az árak kialakulása csak a szabad kereskedelemben lehetséges, csupán úgy lehet egészséges, ha a szabad versenyben tökéletesen érvényesülhet a kínálat és kereslet. Az árak megállapítása, akár tájékoztató, akár maximális áraknak nevezzék is a nem szabad versenyben kialakult árakat, mindig azzal a következménnyel jár, hogy a fogyasztásnak csupán elenyészően kis töredéke elégíthető ki a megszabott árakon, a fogyasztók nagyobb hányada azonban kerülő utakon és a legmagasabb áraknál mindig jóval drágábban szerezheti meg azt, amire szüksége van. A háborús gazdálkodás egész folyamata megdönthetetlenül bebizonyította, hogy a forgalom minden megkötése, tehát minden mesterséges árszabályozás is, egyedül a legitim tisztességes kereskedelmet bénítja meg, ellenben a lánckereskedelem az árakat lelkiismeretlenül felhajtó zugkalmárkodás melegágya. Hiába mondja ki a Gy. O. Sz. és az 0. N. G. E. a maga tagjaira nézve kötelezően, hogy bizonyos áraknál többet senkinek kérnie nem szabad, a termelő, gyáros és a gazda mindig annak fogja eladni az áruját, aki többet ad érte és mindig arra fog törekedni, hogy árujáért minél magasabb árat kapjon, aminthogy a fogyasztónak mindenkor az. lesz a természetes törekvése, hogy lehetőleg olcsón fedezze szükségletét. A termelő és fogyasztó ez ellentétes érdekeinek kiegyenlítése éppen a hivatása a kereskedelemnek azzal, hogy az elhelyezkedést kereső árukészleteket felkutatja és a fogyasztóhoz eljuttatja. És amikor, ezzel a ténykedésével a kínálat és kereslet aránytalanságait kiegyenlíteni törekszik, szab éppen határt az árak olyanmérvü esésének, amelyeknél a termelés már nem fizetődnék ki, másfelől pedig az árak olyan nagyarányú drágulásának, amely a fogyasztás kielégítését megnehezíti. Amikor a kereskedelmet akármilyen intézkedéssel ebben a tevékenységében akadályozzák, mindig csak az lehet az eredmény, hogy túltermés idején az árak katasztrofálisan esnek, az olyan időben pedig, mint most, amikor általános az áruhiány, az árak aránytalanul emelkednek. Nyilvánvaló tehát, hogy az árak egészséges szabályozódása, ami szinte természetszerűleg az olcsóbbodást jelenti, csak a szabad kereskedelem szabad versenye mellett lehetséges. Minden félszeg intézkedés helyett az volna célszerű, ha a kereskedelmi forgalmat gátló minden rendelkezést hatályon kivül helyeznének. Nem mondjuk, hogy a szabad kereskedelem mellett is nem eshetik meg, hogy egyesek valamely megszorult fogyasztó helyzetével visszaélni törekszenek, de bizonyos, hogy az ilyen próbálkozások igazi eredménnyel nem járhatnak és éppen olyan bizonyos, hogy az árdrágításra való törekvés általánossá nem vál hátik. A szabad verseny sokkal hatásosabban képes minden visszaélésre irányuló törekvést ellenőrizni és így megakadályozni is, mint a legéberebb hatóság. Ha egyik oldalon a termelést úgy tudjuk fokozni, hogy « szükséglet kielégíthető legyen a belföldi termelés révén, a másik oldalon, ha a forgalmat szabaddá tesszük, az árak lemorzsolódása el nem maradhat. •••••., . < . v. Pápa város 1920. évi költségvetése, A tegnap, szombaton tartott városi közgyűlés letárgyalta s en block elfogadta városunk 1920. évi költségvetését. Mivel a költségvetés nemcsak a képviselőtestületet, de városunk egész közönségét közelről érinti, helyén valónak tartottuk, hogy Freund Ferenc főszámvevő jelentését, amellyel a költségvetést a tanács elé terjesztette, egész terjedelmében e helyen leközöljük. A jelentés a következő: Háztartási alap. Szükséglet összege . 2,037.884 K Fedezet összege . 854.671 K Hiány: 1,183.213 K Ezen hiány fedezésére az 550.338 K-át tevő állami adó alapul vétele mellett 215%-os községi pótadó vetendő ki. Minthogy a folyó évre csupán a föld- és házadó kivetése történt meg, a pótadó-alap kimutatásánál a többi adónemek az előző évekről rendelkezésre álló kivetések alapján lettek számításba véve. A költségvetés készítésénél bevárandó volt az első félév számadási eredménye, mert az ipari készítmények árának és a munkabéreknek folytonos emelkedése mellett az előirányzat valószínű összege csakis a lejárt félévben felmerült kiadások és a tényleges bevételek alapul vétele mellett volt megállapítható. A rendőrség államosítása folytán ennek kiadásai folyó évi julius 1-től fogva a városi pénztárt már nem terhelik, , miért is ennek csupán az első félévi szükséglete vétetett fel az előirányzatba, mely a térítmény figyelembe vétele mellett 227.296 koronát tesz ki. Az alkalmazottak részére^ az állampénztárból folyóvá tett háborús és drágasági segélyek az előirányzatban nem szerepelnek.