Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-07-04 / 27. szám

i>t if tí Közérdekű független hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : y Egész évre 50 K,^félévre 25 K, negyedévre Í2*50 K* Egyes szám ára í korona. Laptulajdonos es kiadó: POLLATSEK FRIGYES, Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 2í. szám alatt. Drágaság és deres. A nemzetgyűlés elintézte az árdrágításról szóló törvényjavaslatot és a törvény már legközelebb életbe fog lépni. Ebbe a törvénybe az eredeti szöveg módosítása gyanánt belekerült az az intézkedés, hogy az áruelrejtés és az árdrágítás, ha közvetítő követte el, botbüntetéssel büntetendő. A hangsúly ezeken a szókon fekszik: „ha a közvetítő követi el-". Ezzel tehát bevonult a magyar törvényhozásba a törvény előtti egyenlőtlenség elve. Mert speciális büntetést szab meg a törvény bizonyos foglalkozási ághoz tartozók ellen ugyanazon cselekedet miatt, amelynek elkövetéséért más foglalkozásuaknak ez a büntetés nem jár ki. Hogy mi értendő „közvetítő" alatt, ahhoz kétség nem fér. Elsősorban negatíve vonható meg e fogalomnak köre. Nem közvetítő a termelő és a fogyasztó. Ami e kettő közé esik, az forgalmilag már közvetítő. Közvetítő tehát az iparos is, aki feldolgozza az anyagot; ez már botbüntetést kapimt. Közvetítő azután mindaz, aki a termelőtől továbbeladás céljára megveszi a terményt: tehát már a kofa, a piaci árus is; a közvetítők legnagyobb csoportja pedig a kereskedők. Mindezek ellen alkalmazható a botbüntetés. A mészáros, aki a gazdától vásárolt marha vagy borjú húsát kiméri, csak úgy ismeretségbe kerülhet a deressel, mint a hentes, aki a sertés kiolvasztott zsirját adja tovább a fogyasztónak,' valamint a cipész, szabó, asztalos, lakatos stb. iparos. Ellenben nem jár ki a botbüntetés a termelőnek, tehát a gazdának, akár úr, akár paraszt, bármily drágán adja is el termékét, még akkor sem, ha a csirke esetleg nem az ő udvarán kelt ki a tojásból vagy a főzelék és gyümölcs nem is üz ő földjén termett, szóval, ha nem a maga termékét, hanem a másnak megszerzett termékét továbbítja. Holott nyilvánvaló dolog, hogy ez esetben ez a gazda szintén csak közvetítést végez, tehát hogy objektíve véve ez a ténykedése nem termelés, hanem közvetítés. Mindamellett a gazda szubjektív minősébe, vagyis termelői jellege megvédi őt a botbüntetés ellen, még akkor is, ha az árdrágítás tényálíadéki kellékei az ő cselekményében fennforognak. Mi lehet ennek a befurkálásnak gazdasági hatása? Egészen bizonyos, hogy a kereskedelem igen szük körre fog visszavonulni, mert hiszen objektív ismérv arra nézve, hogy a kereskedő árdrágítás vádja ellen védekezhessék, nincsen. Hiszen az eladási ár magassága elsősorban a beszerzési ártól függ, azt pedig semmifélfe árdrágító törvény nem tudja megparancsolni, hogy a külföldről importált árut a belföldi kereskedő milyen árban kapja meg. Minthogy pedig senkinek sem lehet kedve magát becsukatni és a tetejébe még deresre feküdni, természetes dolog, hogy a kereskedők újabb áru beszerzésétől tartózkodni fognak és legfeljebb a hatóságilag megállapított árak ellenében, tehát csak oly cikkeket fognak árusítani, amelyek eladásából reájuk nézve az árdrágítás veszedelme fenn nem foroghat. Ez pedig végeredményben annyit jelent, hogy a kereskedelem tevékenysége teljesen megszűnik, de legalább is erősen megcsökken és ennek következtében a mezőgazdaság nem juthat szükségleteinek megfelelő kielégítéséhez, ami a mezőgazdasági termelés folytonosságát és zavartalanságát nagyban hátráltatja. Ekként válik végeredményben az egyoldalú osztálypolitika az uralkodó privilegizált osztálynak is kárára. Ha már feltétlenül szükségesnek látjuk a botbüntetést az uzsora és árdrágítás leküzdése érdekében, úgy ezt a büntetést egyformán kell alkalmazni mindenkivel szemben, aki árdrágítást és áruelrejtést követ el, tekintet nélkül, hogy termelő-e avagy kereskedő. Mert egészen bizonyos, hogy az összes élelmicikkek mérhetetlen árdrágításában az oroszlánrész a termelőre esik, rnár pedig a fogyasztók milliói semmiféle szükségleti cikk drágaságától nem szenvednek annyit, mint az élelmiszeruzsorától. . Ha már van deres, úgy húzzanak a deresre mindenkit egyformán, aki kapzsiságával a fogyasztók millióinak megélhetését nehezíti. Hirdessen a Pápai Közlönyben í Az űj gabonarendelet. Hosszas előkészület és tárgyalás után a Budapesti Közlöny junius 18-iki számában megjelent a m. kir. minisztériumnak a gabonanemüek forgalmát szabályozó rendelete, amely a gabona forgalmát bizonyos határokon belül szabaddá teszi. A múlt hó 28-án életbelépett fontos rendelet főbb pontjai a következők: A buza, rozs és kétszeres egy részét a hatóság igénybe veszi. A rendelet értelmében minden termelő köteles buza-, rozs- és kétszerestermésének egy részét a minisztérium által megállapított térítés ellenében közszükségleti célokra az államnak beszolgáltatni. Azt, hogy a termelő a buza, rozs és kétszeressel bevetett terület minden egyes katasztrális holdja után mennyi gabonát köteles beszolgáltatni, az illető község termésviszonyának figyelembevételével a közélelmezési miniszter állapítja meg. Bizonyos határokon belül szabad lesz a forgalom. Minden termelő buza-, rozs- és kétszeres-termésének ama részével, amely a reá kivetett mennyiség beszolgáltatása után fennmarad, szabadon rendelkezhetik, azt vetőmag és emberi élelmezés célfaira minden korlátozás nélkül felhasználhatja és belföldi forgalomban el is adhatja, ha a reá kivetett gabonamennyiséget már előzetesen beszolgáltatta. A beszolgáltatandó mennyiség megállapítása céljából a gazdák kötelesek a bevetett terület nagyságát katasztrális holdakban bejelenteni a község elöljáróságánál. Részes művelés esetén a bejelentés a föld megművelőjének kötelessége. Ha a termelőnek területileg összefüggő gazdasága több község határában fekszik, úgy a bejelentést az illető községek elöljáróságánál és ezenfelül a vármegyei közélelmezési miniszteri kirendeltségnél, amennyiben pedig ez még nem működnék, a Gabonagyüjtés Orsz. Kormánybiztosának kirendeltségénél is meg kell tennie. Amennyiben a birtok több törvényhatóság területén fekszik, a bejelentést közszemlére kell kitenni. Aki valótlan adatot jelent be, illetőleg bevetett területének egy részét elhallgatja, az az eltitkolásból javára mutatkozó gabonakülönbözetnek kétszeresét köteles beszolgáltatni, még pedig ennek felét minden térítés nélkül. Azt, aki a bejelentést felhívás dacára elmulasztja, olybá kell tekinteni, mintha az egész bevetett területet eltitkolta volna. A beszolgáltatás kulcsát a község