Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-05-04 / 18. szám

PÁPAI kö11ö\v Közérdekű Hig-gfetlen hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 30 K, félévre Í5 K, negyedérre 7-50 K. I Hirdetések és. Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban Egyes szám ára 60 fillér* I és Kossuth Lajos utca 2U szám alatt. Megállapították a termelőszövetkezetek szervezetét, Az új társadalom alapja: A Munka. Aki dolgozik, azé legyen a munka eredménye. Ez az alapgondolata a földmives termelőszövetkezetnek is. Aki megmunkálja a földet, részesüljön elsősorban a terményben, a föld hozadékában. A termelőszövetkezetek még a márciusi forradalmat megelőzően először Somogy megyében alakultak meg és az első ilyen termelőszövetkezet a Hitelbank által bérelt 44 ezer hold területnyi Eszterházy-féle hitbizományi birtok volt. Ezt különösen a proletárdiktatúra kikiáltása óta gyors tempóban követte több szövetkezet megalakulása, úgy hogy ma már csak Somogy megyében közel hatszázezer hold területen van termelőszövetkezet. Az egész ország területén pedig több mint két és fél millió hold területen alakultak földmives termelő- j szövetkezetek. A termelőszövetkezet alakulhat bármily földterületen, de a megmivelés intenzitása és eredményessége annál jobban biztosítva van, minél nagyobb a szövetkezeti üzem. A termelőszövetkezetet annyian alakíthatják, ahány emberre, ^ munkaerőre szükség van az illető földterület intenzív megmivelésére. Tagja lehet mindenki a termelőszövetkezetnek, aki évenkint legalább 120 munkanapot biztosít a szövetkezeti föld megművelésére. A részvény nem pénz és egyéb régi értelemben vett érték, hanem a munka. A részesedés sem pénz, hanem a terménynek az egyes tag által befektetett munka arányában való hányada. Aki több munkát, több munkanapot szolgáltat a szövetkezetnek, az többet is kap a terményből. Eleinte, mig a pénz végleg ki nem küszöböltetik, a terményen kivül pénzbeli részesedésük is lesz a tagoknak. A termelőszövetkezetnek vannak teljes és nem teljes jogú tagjai. Teljes joguak azok, akik egész éven át minden munkanapjukat a termelőszövetkezetnek biztosítják. Nem teljes joguak, akik nem minden, de legalább százhúsz munkanapjukat befektetik a termelőszövetkezetbe. A termelőszövetkezet tagjai évközben is elláttatnak minden szükségleti cikkel és élelmiszerrel, év végén pedig a szövetkezet tiszta jövedelme végzett munkájuk arányában megoszlik köztük. A termelőszövetkezet tagjai a maguk és családjuk ellátásán felül megmaradt feleslegéket csak a termelőszövetkezetnek adhatják el. A termelőszövetkezet azután e feleslegekért részben ipari árukat szerez be az áruelosztótól, részben a városok élelmezésére fordítja. A termelőszövetkezet szervezete a következő, alulról felfelé: A szövetkezeti mezőgazdasági üzem, amelynek élén a tagok közgyűlése által megválasztott intézőtanács áll, öt, legfeljebb tiz tagból. Az intézőtanácsba benne van a szakember, az intéző is, aki azonban nem tagja a szövetkezetnek. Az egyes üzemek bizonyos együttes száma körzetet alkot, amelynek élén, mint ellenőrző szerv, a körzeti felügyelőség áll a kerületi tanáccsal. A körzetek kerületbe tömörülnek, ennek élén szintén mint ellenőrzőszerv, a kerületi igazgatóság, illetve felügyelőség áll. Valamennyi fenti szervnek legfelsőbb szerve a Termelőkszövetkezetek Országos Központja, mely a földmivelésügyi népbiztosságnak van alárendelve. A termelőszövetkezet célja, hogy a föld azok kezében legyen, akik azt megművelik és hogy az intenzív müvelés biztosítva legyen a nagyüzem révén. Mert csak a nagyüzem biztosítja a legintenzívebb termelést gépek segítségével, befektetések eszközlésével. A termelőszövetkezet : másik célja, hogy a városok ellátása a termelőszövetkezetek révén biztosíttassák. Egyik legfontosabb jelentősége a termelőszövetkezetnek, hogy a közösség, az emberi szolidaritás elvét érvényre juttatja. Majd ha az egész ország földterületének túiriyomó része termelőszövetkezet lesz, amelynek sorsát a dolgozók intézik, akkor lesz csak valóban befejezve a forradalom, akkor ölt csak testet igazán az új társadalmi rend gondolata, akkor lesz testvér a falusi és városi proletárság, akkor lesz biztosítva a városi proletárság zavartalan ellátása és akkor indulhat meg az új felszabadult élet, amelyben minden dolgozó ember megtalálhatja a maga gazdasági és kulturális boldogulását. Május elseje. A pápai dolgozó különböző társadalmi' osztályok az idénkülönös impozáns módon ünnepelték meg május elsejét, a világ proletárjai szolidaritásának ünnepét. Még az idő is, mely az elmúlt hetekben folyton borús és erős volt, kedvezőbbre fordult a proletárok ünnepére. Kék ég üdvözölte e szép, felejthetlen napot, csak néha jelentek meg felhők az égboltozaton, párszor néhány csepp eső is esett, de az a pár csepp eső csak a hiányzó spriccert pótolta, a felhők elvonultak, úgy látszott, hogy csak enyelegni akartak az óriási ünneplő proletársággal. Az ünneprendező bizottság tiz napig szakadatlanul és fáradhatlanul és fáradhatlanul dolgozott a rendezésen. Meg is látszott munkájuk eredménye. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Pedig ilyen óriási méretű ünnepély még sohasem volt Pápán. Ennyi ezer ember soha együtt nem ült örömnapot. Mégis minden résztvevő tudta a maga helyét. Senki nem lótott-futott, senki nem kapkodott. Soha a polgári osztály ilyen óriási méretű ünnepélyt nem tudott rendezni, soha ilyen rendet nem tudott tartani, pedig mostan nem működött a vasököl és puskatus, mint anno dacumal. Különösen gyönyörű volt a felvonulás, mint egy óriási fantasztikus, egy I kilométernél hosszabb emberfolyam hulí lámzott Pápa utcáin. Midőn a menet eleje a Fő-utca végéhez ért, másik vége a Jókai-utca északi sarkán tartott, de folytatása még a Batthyány-utcában haladt utánna. A felvonulásban, mely Diensztman elvtárs tervezete szerint történt, a pápai összes szakszervezetek és iskolák- résztvettek. A menet a Batthyány-, Csóka-, Jókai-, Fő-utcán, Fő-téren és Győri-uton haladt végig. Elől haladt a Munkások-, Katonák, és Földmivesszegények pápai tanácsaŐt egy zenekar-, ezt pedig a Vörös Katonák egy disszázada követte. Utána haladt egy lapos tetejű szekér, melyen élőképek szimbolizálták az ipart. Egy szekér a vasiparnak volt szentelve, egy a szövőiparnak, melyen különböző alakok jelképezték ezen iparágakat. Minden „ szekér után az illető ipari szakszervezetek mentek. Ezeket követte egy másik stráfkocsi, melyen a földmivelést szimbolizáló női alakok voltak láthatók. Egyikük a tavaszt, másik a nyarat, harmadik az őszt, a negyedik a telet személyesítette. E kocsi után haladtak a földmivesek némely gazdasági eszközükkel felfegyverkezve. Majd a tudomány szekere következett, melyen az egyes női ala-